Ekel

Ekel az Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 13 km-re délkeletre, Komáromtól 18 km-re északnyugatra fekszik, a Csallóköz keleti részén. 2 km-re délre halad el a falutól a Pozsony-Komárom közötti 63-as főút és a vasútvonal (állomás). Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna. Keletről Csallóközaranyos, délről Nagykeszi, nyugatról Nemesócsa, északkeletről Megyercs községek határolják. Mellékutak kötik össze Margitmajoron és Violínon keresztül Megyerccsel (9 km), valamint Eklipusztán keresztül Nagykeszivel (6 km). Burkolt mezőgazdasági út vezet Csallóközaranyosra.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozó község. 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozó nagyközség. Csehszlovákiához kerülve a Komáromi járáshoz tartozott mindvégig. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Területe 1939-hez képest csaknem 1/5-ével csökkent (36,35 km² 29,89 km²-re). Csallóközaranyoshoz csatoltak át területeket 1945 után.

Népesség

Az 1920-ban még színmagyar településre 1922-ben telepítettek először szlovák kolonistákat (Margitmajorra). A második világháború után a lakosságcserével folytatódott a szlovákok betelepítése, de még ma is a lakosság 4/5-ét magyarok alkotják. A lakosság mintegy fele római katolikus, negyede pedig református vallású. A lakosság száma nem változott számottevő mértékben az elmúlt évszázad során.

Történelem

1220-ban a Váradi Regestrumban Ecl néven említik először, majd 1229-ben Ekly néven szerepel oklevélben. Temploma 1397-ben már állt. A Dorottya- és Szántó-érből előkerült hajófenék-maradványok arra utalnak, hogy a középkorban hajózható víz folyt Ekelen, feltehetőleg a medrét sokszor változtató Duna egyik ága. Lakói 1550 körül reformátusok lettek, de az ellenreformáció hatására később nagyrészt rekatolizáltak, Száki János ekeli református lelkész az ellenreformáció áldozatává vált. A máglyahalálra ítélt vértanú feletti ítéletet 1672. szeptember 1-jén Komáromban, a Szentháromság–szobor előtti téren hajtották végre. 1763-ban földrengés, 1783-ban és 1789-ben árvíz; 1785-ben, 1786-ban tűzvész pusztított a faluban. 1787-ben 78 háza és 661 lakosa volt Ekelnek. 1819-ben és 1823-ban, majd 1827-ben és 1838-ban ismét tűzvész pusztította Ekelt. 1827-ben a tűz gyújtásával az Aranyosra költözött ekeli Szigethy Gábort vádolták, akit emiatt agyon is ütöttek. 1840-ben 829 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. A község az érsekségi nemesi székhez tartozott, s így az idők folyamán több kiváltságot élvezett. 1849-ben, 1862-ben és 1864-ben kolerajárvány pusztított Ekelen. 1890-ben tűzoltóegylet alakult a faluban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1922-ben Öregrét nevű dűlőjében a volt Fejérváry, Malcolmes és Singer birtokon, valamint a Nagylél Rt. birtokainak egy részén szlovák kolóniát hoztak létre Štúrová néven. 1930-ban Ekelnek 1721 lakosa volt. 1965-ben a községet nagy árvíz sújtotta, mely a falu egyharmadát elpusztította. Az újjáépítésben Sárosfa, Losonc és Kutná Hora nyújtott segítséget. Az újjáépítés megváltoztatta a falu arculatát, 1968-ban megépült a burkolt út, 1966-ban pedig elkezdődött a vízvezeték kiépítése. 2001-ben 1461 lakosából 1295 (88,6%) magyar, 152 (10,4%) pedig szlovák nemzetiségű volt. Ugyanekkor 827 római katolikus, 434 református és 26 evangélikus vallású lakosa volt a községnek. A 2000-es években a községben új bérházakat építettek.

Mai jelentősége

A községben magyar nyelvű óvoda és alapiskola működik, utóbbi 2003 óta Hetényi János nevét viseli; 2006-ban 170 diák látogatta az alapiskolát, Ekelen kívül Nagykeszi, Megyercs és Keszegfalva községekből. Ekel legjelentősebb vállalata a Megyercsre vezető úton levő fafeldolgozó üzem. A községben varroda, tésztagyár, cipőkészítő és koszorúkészítő vállalkozás is működik. A kataszterébe tartozó földeken három mezőgazdasági cég gazdálkodik. Az egykori állami gazdaság (mely az 1990-es években megszűnt) telephelye (Újudvar – Nový dvor, a pozsonyi főút közelében) ma romos állapotban van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EKEL. Elegyes falu Komárom Vármegyében, birtokosai Hajnal, és más Urak, lakosai katolikusok, a’ Szent Mártonhegyi Benediktinus Apáturság leg többet bírt benne, fekszik Csicsótól fél mértföldnyire, Érsek Lélnek filiája, határja közép termékenységű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ekel, magyar falu Komárom vgyében, a hajdani Andrásháza helységgel összeolvadván, fekszik a Csalóközben, Olcsa, Megyeres, Fel-Aranyos puszta, Keszi, Szántó, Róczháza közt, Komáromhoz 2 mfd. távolságra. Határa 6935 hold, mellynek harmada szántóföld, harmada kaszálló, harmada legelő, de van 20 holdnyi szőleje, melly 4–500 akó eltartható jó zamatu bort és gyümölcsöt terem. Földje csak kis részben homokos és szíkes, nagyobb részt minden gabonanemet bőven megtermő fekete agyag. Legelőjén sok mocsáros és lapályos hely van. Népessége 798 lélek, kik közt 418 reform., 355 r. k., 5 zsidó, 92 nemes család fő. Mind a reformátusok, mind a katholikusok saját anyatemplomot és iskolát birnak. A reformátusok papja jelenleg a többször koszoruzott magyar academiai rendes tag Hetényi János. Birják: Milkovics, Zámory, Csorba, Pázmány, Csontos, Csepy, Gerdenics, Nagy, Szigethy, Sárközy, Hollósy, Domonkos, Lély, Somody, Kovácsi, Bese, Baranyai, Ghyczy, Hetényi nemes családok.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ekel, csallóközi magyar nagyközség, 197 házzal és 997, egyenlő számú róm. kath. és ref. vallású lakossal. Vasúti állomása van, postája Nemesócsa, távírója Nagytany. Népvándorláskori telep volt, a mit több itt felszínre került lelet bizonyít. 1229-ben találjuk első írott nyomát. Ez idő szerinti birtokosa Eklyi Althumon özvegye, majd Eklyi Farkas is, 1261-ben pedig Eklyi Endre fiai osztozkodnak rajta. 1268-ban villa Ekl rengeteg mocsarak közepén fekszik. Úgy látszik, hogy ebből az időből valók azok a hajófenék-darabok is, melyeket a Dorottya ér és a Szántó ér közepén, négy lábnyi mélységben találtak. 1326-ban Ekli Lőrincz Guleri (Gelléri) Páltól vett meg itt egy zálogbirtokot. 1553-ban Kolos Jánost is a birtokosai között találjuk, kinek a birtokára azonban 1567-ben Thury György kap királyi adományt. 1607-ben Somlay Györgyné, Szentgyörgyi Györgyné és Ivány Boldizsár részeiket elzálogosítják. 1609-ben Páthy Katalint is birtokosaként találjuk említve, de 1618-ban a pannonhalmi apátság is birtokosa lehetett, mert egy akkori oklevél az apátság ekli jobbágyait emlegeti. 1634-ben Tóthi Lengyel János is birtokosa, ki a maga, részét Gencsy főapátnak zálogosítja el. Később az Esterházyaknak is van itt birtokuk, a kiktől ezt 1700-ban az Ordódyak igénylik. 1723-ban birtokosa Csák János is, a ki a maga részét átruházza a Csehyekre és Keller Ádámra. 1726-ban Mórocz Krisztina a maga részét Ujlaky Ferencznek adja el. 1728-ban Füssy János, Csorba Ferencz és János és Hajnal Ádám, egy évvel később pedig Vörös Vendég György is a birtokosai közé tartoznak, de az utóbbi a maga részét Ujlaky Ferencznek adja el. 1781-ben özvegy Csécsy Istvánné szül. Muray Anna, 1804-ben pedig a Milkovics család is birtokosa, majd pedig a Zámory, Csorba, Pázmány, Csontos, Csepy, Gerdenics, Nagy, Szigethy, Sárközy, Hollósy, Domonkos, Lély, Somody, Kovácsy, Bese, Baranyay, Ghiczy, Hetényi, Magyary, Balásy, Jezerniczky, Horváth és Végh családok. Itt lelkészkedett 1668-ban Szenczi Izsáki János superintendens, ki »vádolásba esvén«, Komáromban, a mostani szentháromságszobor helyén máglyán hamvadt el. Itt lelkészkedett továbbá 1848-ban a híres tudós Hetényi János református pap, akadémiai tag és író is. Most Fejérváry Gézának, Beniczky Lajosnénak, Mocsáry Lajosnak, Ráth Károlyné és Milkovics Imre örököseinek, Kánia Vilmosnak, Krámer Mórnak és Kalicza Gézának van itt nagyobb birtokuk. A községben két templom van; ezek közül a róm. katholikus 1827-30-ban, a református pedig 1801-ben épült. Ez utóbbinak egy 1613-ból való érdekes urasztali pohara van. Ide tartoznak Felaranyos és Róczháza puszták és Viharos nyaraló. Róczháza régi telep. Egy 1741. évben kelt irat Ekelt a róczházi és dérhidjai szállásokkal említi. Külön praedium s az érsekléli székhez tartozott. 1780-ban a Hajnal család birtoka, 1810 körül háromnegyed részben Balázsi Ágostoné, egynegyed részben az esztergomi érsekségé, mely azt 621832-ben Milkovich Antalnak és Zsigmondnak adományozza. Balázsi a maga háromnegyed részét az 1840-es évek elején Külkey Henriknek eladja; most az ekeli és ócsai lakosok bírják. Felaranyos puszta már 1268-ban szerepel és ekkor szolgagyőri vár tartozéka. 1578-ban találjuk azután ismét nyomát, a mikor praedium és a komáromi vár tartozéka, de Nagy István özvegyének is van benne része. Később a gróf Zichyek és más közbirtokosok kezére jutott. Viharos nyaraló fensíkon fekvő, szép úrilak, mely Erdélyi Zoltán tulajdona, kinek itt mintaszerű szőlőtelepe van. Ekel határába olvadt Andrásháza, hajdan Andráshida, melynek nevét ma már csak az Andrásháza nevezetű dűlő tartja fenn. Már Albeus jegyzékének egyik határleírásában van említve és azonosnak látszik azzal az Andrásfalvával, a hol a pannonhalmi apátságnak még 1618-ban birtoka volt. De nemcsak az apátságnak, hanem 1576-ban Kis-Györgyffy Farkas fia Lászlónak is volt itt birtoka, ki a maga részét Hathalmy Imrének adja el. Ugyanekkor, Kolos János magvaszakadtával, birtokrészébe Thury Györgyöt iktatják be. 1675-ben Lengyeltóti János is birtokosa, a ki itteni részét Gencsy főapátnak zálogosítja el. 1682-ben az apátsági birtokot Ekli Hencz János bitorolja. 1725-ben Csorba Ferenczet és Jánost iktatják némely részekbe, három évvel később pedig Füssy János és Márton, Hajnal Ádámnak adják el birtokaikat. E község határába olvadt Szántó elpusztult falu határa, mely 1258-ban vétel útján került a pannonhalmi apátság birtokába. 1380-ban a garamszentbenedeki apátság és hat évvel később Szántói Kolos fia Jakab mester is birtokosaiként szerepelnek. Később az esztergomi káptalané lett.

Magyar Katolikus Lexikon

Ekel, v. Komárom vm. (Okolična na Ostrove, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. komáromi esp. ker-ében. - 1229: Ekly. Tp-át 1397 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1816: alapították újra. Mai Szt Ágoston tp-át 1816: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyakönyvei 1817-től. - Filiái 1917: Aranyos, Menesócsa, Tany. - Lakói 1840: 342 r.k., 480 ref., 7 izr., össz. 829; 1910: 781 r.k., 5 g.k., 3 ev., 495 ref., 20 izr., össz. 1304; 1940: 923 r.k., 2 g.k., 2 ev., 549 ref., 19 izr., össz. 1495, 1970: össz. 1729, 91,1%-a m.; 1991: össz. 1476, m. 1346 (91,19%); 2001: össz. 1461, m. 1295 (88,64%). ** Némethy 1894:81. - Schem. Strig. 1917:75.