Egyházfa

A község a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben fekszik, a Feketevíz jobb partja közelében, határa délen egészen a Kis-Dunáig terjed. A Cseklészt (12 km) Nagyborsával (4 km) összekötő mellékút keresztülhalad a községen, mellékutak kötik össze Királyával (2 km), Hegysúrral (2,5 km), valamint Hurbanfalvával (5 km). Nyugatról Hegysúr, északról Királyfa, keletről Nagyborsa és Jóka, délről Hviezdoslavfalva és Nagymagyar községekkel határos, utóbbival közös határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. Mai formájában 1943-ban alakult Pénteksúr és Egyházfa kisközségek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig Pozsony vármegye Szenci járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után a Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás), majd a magyar közigazgatásban egyesítették Egyházfa néven. 1949-1960 között a Szenci járáshoz tartozott, majd 1960-1996 között a Galántai járáshoz. A község két településrészre és kataszteri területre oszlik: Egyházfa (5,52 km², a községterület 68,4 %) és Pénteksúr (2,55 km², 31,6 %). 1945 után Nagymagyar (240 ha) és Jányok (96 hektár) Kis-Dunán túli területeit Egyházfához csatolták, majd 1956-ban előbbiek, valamint további 205 hektár elcsatolásával kialakították Hurbanfalva községet. További 4 hektárt Hegysúrhoz csatoltak. Mai területe ezzel, valamint a Nagyborsával és Jókával kötött területcserével (+25 hektár) alakult ki.

Népesség

Elődközségeinek 1921-ben 522, 1939-ben 484 lakosuk volt. Pénteksúrt kizárólag magyarok lakták, Egyházfán a szlovákok 1910-ben a lakosság egytizedét, 1921-ben 22,6 %-át alkották. A második világháború utáni kitelepítés és lakosságcsere keretében további szlovák nemzetiségű telepesek érkeztek a községbe. Egyházfa népessége 1991-2001 között még csökkent, 2001-2011 között már 10,9 %-os növekedés figyelhető meg. A betelepülés és az asszimiláció révén az elmúlt húsz évben a szlovákok aránya 24,2 %-ról 46,3 %-ra nőtt, a magyar nemzetiségűek már csak minimális többséget alkotnak, a nemzetiségi arány átfordulása várható a közeljövőben. A lakosság túlnyomó többsége (84,8%) római katolikus vallású.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már az újkőkorban éltek emberek, de találtak bronzkori és római kori leleteket is. 1308-ban említik először. Szent András tiszteletére szentelt templomát 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik. 1643-ban lakói reformátusok lettek, majd 1674-ben az ellenreformáció hatására újrakatolizáltak. Iskolájának legkorábbi említése 1782-ből származik. A 19. században gróf Pálffy János volt a kegyura. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Egyházfát és Hegysúrt egyesítették. A kitelepítés és a lakosságcsere erősen sújtotta a községet 1947-ben. Magyar alapiskolája az 1960-as évek végén megszűnt.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. A Rózsafüzér királynőjének szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, jelenlegi formájában gótikus jegyeket őriz, 1933-ban átalakították. A község határában 1995 óta szibériai tigriseket tartanak egy farmon.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EGYHÁZFALVA. Gasvár, Hasvár. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Felső Szigeti járásban, Királyfalvához közel, határja középszerű, vagyonnyai meglehetősek, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Egyházfalva, Pozson m. magyar falu a Fekete viz mellett, Szenczhez egy óra; 231 kath. lak. Van egy kath. paroch. temploma, derék erdeje, jó rétje, tehenészete, fáczányosa. serháza, téglavetője. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Ut. p. Cseklész.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Egyházfa, magyar kisközség, 41 házzal és 349 róm. kath. vallású lakossal. Legrégibb neve Szentandrásúr, és e néven van említve 1481-ben, mint borsai Vizközi Tamás és András birtoka. 1490-ben Poss. Eghazfalva alio nomine Zenthandras alakban szerepel. A Vizköziek előtt Szentandrásúri Illyés bírta; ugyanis ennek a birtokát kapták a Vizköziek Mátyás királytól. Néhány évvel később Zyllew (Szüllő) Mihály is birtokos volt itt. 1507-ben Egyházy Fábián özvegye, Erzsébet, itteni nemes kúriáját és tartozékait Bánkfalvi Miklós pozsonyi prépostnak adományozza, s ez a rész 1591-ben vétel útján Olgyay Péter birtokába került. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak itteni birtokukon. 1540-ben a magvaszakadt Csorba János birtokát Illyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispánnak és testvérének és Saághy Deák Imrének és fiának, Zsigmondnak adományozza. 1647-ben a Martonfalvyakat is itt találjuk. 1764-ben Szüllő Zsigmond az itteni egyház javára alapítványt tesz és két évvel később sírboltot emeltet. A mult század elején a Pálffy család az ura; ez időben itt sörház is volt. Jelenleg id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. Temploma volt már a XIV. század végén, mai temploma azonban újabbkori. Ide tartozik Maholány puszta. A község postája Királyfa, távírója és vasúti állomása pedig Szempcz.

Magyar Katolikus Lexikon

Egyházfa, Egyházfalva, v. Pozsony vm. (Kostolná pri Dunaji, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. szenci esp. ker-ében. - 1308: Egyházfalu. Tp-át 1332 e. Szt András tiszt. sztelték. Lakói 1643 e. ref-ok lettek. 1674: alapították újra. Kegyura 1880: gr. Pálffy János. Anyakönyvei 1711-től. Anyanyelve 1840: m., szl.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiái 1917: Borsa, Dunajánosháza, Dunatorony, Hegysúr, →Királyfa, Papkörmösd, Pénteksúr, Zonc. - Lakói 1840: 196 r.k., össz. 196; 1910: 304 r.k., 12 izr., össz. 316; 1940: 462 r.k., 1 ev., 9 ref., össz. 472; 1970: össz. 503, 68,6%-a m.; 1991: össz. 479, m. 363 (75,78%); 2001: össz. 458, m. 315 (68,78%). ** Némethy 1894:78. - Schem. Strig. 1917:196.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Egyházfa. Ősi település és a XV. századig a Szentandrásúri-nemzetség birtoka. 1481-ben a Vízközi nemesek tulajdonában jegyzik fel Szentandrasúr alakban, de 1490-ben már Possessio Eghazfahva alio nomine Zenthandras néven írják. Ez időben birtokos meg itt Zyllew (Szüllő) Mihály is. 1507-ben Egyházy Fábián özvegye itteni javait Miklós pozsonyi prépostnak ajándékozza, majd vétel útján e részeket az Olgyai-család szerzi meg. Örökség révén 1540-ben az Illyésházy- és Saághycsaládra száll, de később legnagyobb birtokosa a gróf Pálffyak. Hozzátartozik Maholánypuszta. A község területe 1183 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 280.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Egyházfa kk. galántai járás. Legrégibb neve Szentandrásur. A (Zyller) Szüllő család ősi birtoka. A múlt században a Pálffy grófoké, ezidőben sörház is volt itt. Temploma a XIV. sz.-ból való. Területe: 1.183 k. h. Lakosság: 280. Ebből m.: 252, szl.: 24. Magy. beszél: 269. Vallás szerint: r. k. 277, ref. 3 . Fb. I. O, II. 11, III. 28. Szolgabírói kirendeltség: Szene. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta. csö. Szene. Vá. Szene, u. p. és u. t. Királyfa.