Dunamocs

Párkánytól 25 km-re nyugatra, Komáromtól 25 km-re keletre a Duna bal partján fekszik, Süttővel szemben, a Közép Duna-völgy kistájon. Közigazgatási területe 17,87 km², mely 108-122 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A falun keresztülhalad a 63-as főút Komárom-Párkány közötti szakasza, melyről itt ágazik le az 588-as út, mely Búcs (6 km) érintésével Köbölkút (13 km) felé teremt összeköttetést. Karvával a Duna partján haladó régi országút (ma a Duna-menti nemzetközi kerékpárút része) is összeköti Dunamocsot. Nyugatról Dunaradvány, északnyugatról Madar, északkeletről Búcs és Bátorkeszi, keletről Karva; délnyugatról Neszmély, délkeletről pedig Süttő községekkel határos. Déli határát (mely egyben az államhatár is) a Duna alkotja, Dunaradványtól a Radványi-csatorna választja el. Nyugati határa egyben a történelmi Komárom és Esztergom vármegye határát is alkotta.

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 1920-ig, majd 1938-1945 között Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Párkányi járáshoz, majd a Komáromi járáshoz tartozott. A község területe csak kis mértékben változott 1921 óta.

Népesség

Lakosságának több mint 9/10-e magyar nemzetiségű. 5 %-ra tehető roma népessége. 1960 óta folyamatosan csökken a lakosság száma. A község hagyományosan református többségű (2011-ben a lakosság 2/3-a).

Történelem

Az Árpádok alatt királyi várbirtok és a komáromi vár tartozéka. Plébániája 1208-ban már fennállott. A várbirtok egy részét Lőrinc mester donációban kapta IV. Béla királytól. 1284-ben itt iktatják birtokba Rofoy nemest is. A XIV. században három Mocs fordult elő és pedig Nagy-Mocs, Kis-Mocs és Tivadar-Mocs. Zsigmond király 1388-ban koronázási ajándékképen az esztergomi érseknek adta Nagy-Mocsot, amelyet az érsek 1391-ben a Szent István prépostságnak engedett át. 1393-ban Tivadar-Mocsot is megkapja királyi donációként az érsekség, majd meg Billegért cserébe Kis-Mocs falut. Az 1549-iki adóösszeíráskor részben az érsekség, részben a Báthoryak birtoka. Később teljes egészében érsekségi tulajdon. 1848-ban az Esztergom vármegyei nemzetőrség egésze Mocson táborozott Kovács Pál és Besze János vezetésével. Az 1853-as, 1876-os, 1897-es és 1899-es árvizek után kiépült az árvízvédelmi gátrendszer. A 19. század végére már gőzhajóállomás is működött Dunamocson. 1891-ben a Duna túlpartján megépült az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal, melynek egyik állomása (ma a Süttő-Felső nevet viseli) Dunamocs vasúti megállóhelye volt. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1938-ban Dunamocs visszakerült Magyarországhoz, 1939-ben mintegy 100 lengyel menekült érkezett a faluba. 1947. január 31-én kezdődött a lakosság deportálása csehországi kényszermunkára, 69 személy került Žatec és Postoloprty vidékére. A Magyarországra történő deportálás 1948. október 28-án kezdődött, Fertőrákosra nyolc, Rajkára 9 családot telepítettek. 1949 márciusában megalakult a helyi Csemadok, 1950-ben pedig újjáindult a magyar nyelvű oktatás, 1952-ben pedig megkezdte működését az Egységes Földműves Szövetkezet. Ekkoriban szűntek meg az utolsó vízimalmok a faluban. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor Dunamocsot a Komáromi járáshoz csatolták. Az 1965-ös dunai árvíz súlyos károkat okozott a faluban, mintegy 100 ház pusztult el. A lakosságot kitelepítették erre az időre. Az árvíz elmúltával megkezdődött a helyreállítás, a csatornázás, valamint a vízvezeték-hálózat kiépítése. A község nyugati részén üdülőtelep alakult ki, megindult a szövetkezeti házépítés. 1976-ban a dunamocsi szövetkezethez csatolták a dunaradványi és virti szövetkezetet is.

Mai jelentősége

A faluban nagy hagyományai vannak a gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, valamint a szőlészetnek és borászatnak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MOCS. Tót (sic!) falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, 621 és reformátusok, fekszik a’ Duna mellett, szőleji középszerűek, el adásra módgyok a’ Dunán, és Komáromban, földgye középszerű, határja többnyire homokos, valamint legelője is; réttyeinek egy részét az áradások meg öntik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mocs, magyar falu, Esztergom, vagy az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, a Duna bal partján, rónaságon. Ut. p. Neszmély 1/2 mérföld. Lakja: 200 kath., 1200 reform. lakos, kath. és ref. anyatemplomokkal. Sok duna-malommal, magtárral. Földjei fekete homokosak s elég termékenyek. A lakosok birnak, 721 hold második, 437 hold harmadik osztálybeli szántóföldet, 113 h. rétet, 510 kapa szőlőt. F. u. az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dunamocs, nagyközség, a Duna mentén, 366 házzal, 1917 magyar ajkú lakossal, kik közül 1566 református, 304 róm. kath. és 47 izr. vallású. Határa 3174 kat. hold. Eredetileg a komáromi vár tartozéka, tehát királyi várbirtok volt. 1208-ban már önálló helységként szerepel; ekkor már plébániája is volt. E várbirtok egy részét a Zovárd nembeli Vécs unokája, Lőrincz mester kapta adományul Mária királynétól, IV. Béla király nejétől, s ebben 1274-ben Erzsébet királyné is megerősítette; 1284-ben Rofoy is kapott adományt az itteni várföldekből. A XIV. században Tivadarmocs, Kis- és Nagymocs nevű helységek voltak itt. Az egyik Mocs birtokosa 1340-ben Apród Tamás volt, a ki a dunai halászati jog miatt perbe keveredvén Csór Tamással, hamis oklevelekkel akarta jogait bizonyítani, de rajta vesztett, mire az országbíró fő- és jószágvesztésre ítélte, s birtokainak harmadát ellenfele kapta meg. Zsigmond király 1388-ban az egyik Mocsot, vagyis Nagy-Mocsot koronázási ajándékul az esztergomi érseknek adta, melyet az érsek 1391-ben a Szent István prépostságnak engedett át. Tivadar-Mocsot 1393-ban nyerte az érsek a királytól; 1425-ben pedig Kis-Mocsot adta cserébe az érseknek Billegért. Az 1549. évi összeírás szerint az esztergomi érsek és a Báthoryak birtoka volt. 1550-ben négy, 1556-ban három, 1593-ban nyolcz, 1647-ben három és egynegyed portát írtak össze; ekkor csakis az esztergomi érsek volt a földesura. Az 1696-iki összeírás szerint a községben 9 negyedtelkes jobbágy, 18 földbirtokos, 3 földbirtokos nélküli zsellér lakott. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 54 katholikus és 540 református lakost említ. 1848-ig az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott. Iskoláját 1801-ben alapította gróf Batthányi József herczegprímás. A községnek két temploma van; a róm. kath. templom 1764-ben épült, a reformátust pedig 1860-ban építették fel újból. Az 1809-iki nagy árvíz a községet részben elpusztította. A lakosság hitelszövetkezetet tart fenn. Most legnagyobb birtokosa az esztergomi érsekség. Hozzátartozik a Szentjános puszta. Postája és vasúti állomása helyben van, távírója Bátorkeszi, hajóállomása Dunaradvány.

Magyar Katolikus Lexikon

Dunamocs, v. Esztergom vm. (Moča, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1208: Moch. Tp-át 1208 e. ismeretlen tit., a mait a Szentháromság tiszt. sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1764: alapították újra. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyakönyvei 1764-től. Anyanyelve 1840: m., szl., ném.; 1910: m.; 1940: m. - Lakói 1840: 187 r.k., 1010 ref., össz. 1197; 1910: 359 r.k., 1495 ref., 42 izr., 1 egyéb vall., össz. 1897; 1940: 423 r.k., 1 g.k., 1 g.kel., 6 ev., 1184 ref., 4 unit., 40 izr., 1 egyéb vall., össz. 1660, 1970: össz. 1400, 93,5%-a m.; 1991: össz. 1216, m. 1150 (94,57%); 2001: össz. 1194, m. 1098 (91,96%). ** Némethy 1894:163. - Schem. Strig. 1917:11. - Gyurgyik 2002.