Dunahidas

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északnyugati részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony központjától 15 km-re keletre, Somorjától 16 km-re északnyugatra, Szenctől 18 km-re délnyugatra fekszik. Az 572-es út köti Pozsonnyal és Dunaszerdahellyel (32 km), itt ágazik el az 510-es főút Éberhárd (3 km) és Diószeg felé. Délnyugatról Pozsonypüspöki, nyugatról Vereknye és Főrév pozsonyi városrészekkel, északról Pozsonyivánka, Tőkésisziget és Éberhárd, keletről Fél és Csütörtök, délkeletről Annamajor és Dénesd községekkel határos. Határa túlnyúlik a Kis-Dunán (Pruki-sziget), és átnyúlik a Mátyusföldre (Vízköz) is.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1938, között a Somorjai járáshoz, 1945-1960 között a Pozsonyi járáshoz, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott, Éberhárddal közös határa ekkor államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Ebben az időszakban a Pozsonyi járáshoz csatolták. 1947-ben Hideghét települést is Dunahidashoz csatolták. A község két településrészre és kataszteri területre oszlik: Dunahidas (14,86 km²) és Hideghét (4,15 km²). Területük az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

A községet a második világháború végéig döntően német nemzetiségűek lakták (1921-ben a lakosság 74,5 %-a), de jelentős magyar kisebbség is élt itt (1910-ben 10,4 %, 1921-ben 20,9 %). Hideghét túlnyomórészt magyar nemzetiségű volt. 1945 után teljes lakosságcsere zajlott le, a németeket kitelepítették és helyükre felső-vágmenti (Zsolt, Frivaldnádas, Csicsmány községekből) és árvai (Námesztó környékéről) telepesek érkeztek. A községben (más Pozsony-környéki településekhez hasonlóan) az ezredforduló után a nagyvárosból történő kitelepülés révén gyors népességnövekedés figyelhető meg, 2001-2011 között a lakosságszám 37,9 %-al nőtt (1555-ről 2144-re). 1991-ben a magyarok aránya 3,5 % volt, 2011-ben már csak 1,9%. A lakosság többsége (53,2 %) római katolikus vallású, de magas a felekezeten kívüliek aránya is (25,1 %).

Történelem

13. századi német alapítású község, melynek helyén már a 8. században egy szláv település feküdt. A mai falut oklevélben 1238-ban Pruck néven említik először. Neve a Kis-Dunán itt átvezető híddal kapcsolatos. A faluba a 13. században németeket telepítettek be, akik kiváltságokat is kaptak. Az oklevelek szerint már korábban is volt temploma. Egykor az éberhárdi uradalomhoz tartozott. 1562-ben lakói reformátusok lettek. A török elleni és a kuruc harcok következtében elnéptelenedett. A 18. század második felében Karintiából érkeztek német ajkú katolikus telepesek ide, katolikus plébániáját 1762-ben alapították újra. A falut tűzvész sújtotta 1769-ben, 1857-ben és 1863-ban. A 20. század elején szeszgyár működött a községben, lakóinak magyarosodása már elkezdődött, ezt azonban a Csehszlovákiához csatolás megállította, bár 1910-21 között a magyarok aránya még megduplázódott (20,9 %-ra), 1930-ra már csak a lakosság 5,6 %-át alkották. 1945-ben a németek kitelepítésével és felső-vágmenti, valamint árvai szlovákok betelepítésével a község lakossága kicserélődött. 1947-ben közigazgatásilag hozzácsatolták az 1919-ig önálló, majd 1919–38 között Félhez tartozó Hideghét (Studené) községet. 1953-ban romániai, magyarországi, bulgáriai és jugoszláviai szlovákok települtek a községbe. 1956-ban határában katonai radarállomást létesítettek. 1974-ben szlovák nevét Most na Ostrove helyett Most pri Bratislave alakra változtatták. A község új címerét 2000-ben fogadták el. Kék pajzsban, zöld mezőn álló ezüstruhába öltözött szent, arany nimbusszal. Jobb kezében jobbharánt aranykopját tart, baljában aranycsatos ezüstövet. Előzménye egyházi motívum, Szent Tamást ábrázoló pecsétlenyomat a 17. századból.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Gótikus stílusú, Jézus Szíve temploma a 15. században épült, a 16. század második felében, majd 1910-ben átépítették. Korabeli freskói, valamint 14. századi kő keresztelőmedencéje fennmaradtak. A Hideghéthy család kastélya a 17. században épült. Határában található M.R. Štefánik síremléke.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PRUK. Portalis Német falu Pozsony Vármegyében, az Éberhárdi Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, fekszik Éberhárdnak szomszédságában, Püspöki, és Szúnyogdihoz is közel; határja 2 nyomásbéli, legelője kevés, de hasznos; réttyei közel vagynak az erdőhöz. HIDEGHÉT. vagy Gadendorf. Magyar falu Posony Várm. földes Urai B. Jeszenák, G. Forgách, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Fellnek szomszédságában, és annak filiája, határja két időre osztatott, kevés legelő mezein kivül semmi haszon vételekkel nem bír. Van benne egy régi formára épűltt kastély is, mely M. Forgách Familiához tartozik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pruck, német falu, Poson vmegyében, a pesti országutban, a Csalóközben, 753 katholikus 13 evangelikus, 7 zsidó lak. Kis erdő. F. u. az eberhárdi uradalom. Hideghét, (Gnadendorf), m. f., Pozson vmegyében, a pesti országutban, Pozsonhoz 1 1/2 órányira; 168 kath., 6 zsidó lak., középszerű szántóföldekkel. Rétje kevés; legelője elég. F. u. b. Jeszenák, Balassa, Bittera, s m. t.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hidas, erősen magyarosodó, felsőcsallóközi német kisközség 169 házzal és 1025, róm. kath. vallású lakossal. Ősrégi szabadalmas község, mely 1238 óta szerepel. Régi kiváltságait már a XIII. században kapta. Hajdani neve, melyet a XIII. századtól egész a mult század végéig viselt, egész a legújabb időkig Pruck volt. I. Károly király 1335-ben Jakab pozsonyi bírónak és a bíró komájának birtokrészt adományoz itt, melybe két évvel később iktatták be őket. Az 1553-iki adókivetés szerint Serédy Gáspár nevén 4, Mérey Mihályén 5 és Farkas Ignáczén 1 porta adózik. 1647-ben részben a Kerekes család, részben az éberhardi uradalom bírja és e réven a Balassa, a báró Jeszenák és a gróf Apponyi család lett az ura, ma pedig a báró Vay családnak van itt birtoka. Ősi temploma 1315-ben már mint régi templom van említve, a mikor Károly comes helybenhagyja Belye comes régibb adományát az itteni templom javítására. Mai temploma az ősinek a helyén a XV. századnak a vége felé épülhetett, késői gót stilben. A községet az idők folyamán sok csapás érte; u. m. 1764-ben földrengés, 1769-ben tűzvész, a mikor is majdnem az egész község leégett. 1831-ben és 1873-ban kolera, 1857-ben, a mikor a templom is leégett és 1863-ban tűzvész martaléka lett a község. Hozzá tartoznak Valentinlak, Vay és Winkler béreslakok. Postája és távírója Éberhard, vasúti állomása Püspöki. Hideghét, szintén egyike a Felső-Csallóköz magyar kisközségeinek. Házainak száma 15, róm. kath. vallású lakosaié 153. 1294-ben egyszerűen Heet néven van említve, a mikor Ehun fia Tamás és Czik fia Thama ezt az örökölt birtokukat László comesnek zálogosítják le. 1305-ben Jakab pozsonyi bíró testvérének adja itteni birtokát. Egy 1308-iki oklevélben már Hideghét néven szerepel és ez okiratban az itt lakó pozsonyi nemes várjobbágyok vannak említve. 1394-ben már Némethét a neve és ekkor Zsigmond király Kanizsai János esztergomi érseknek adományozza. Később már Gnadendorf német neve is felmerül. Az 1553-iki portális összeírásban Török Balázs van említve birtokosául. A XVII. század vége felé a Maholányi, 1787-ben a Bertalanffy, később a Jeszenák bárói, a Balassa és a Bittera család bírta. Ma Hörandner Károlynak van itt kastélya, melyet a XVII. században valamelyik Hideghéti építtetett. Más forrás szerint ez a kastély előbb kolostor volt és Balassa János alakíttatta át kastélylyá. Az idők folyamán sok kézen fordult meg, míg végre vétel útján a mai tulajdonos birtokába került. A községben szeszgyár is van, mely szintén Hörandner Károlyé. Temploma nincsen. Postája és távírója Féll, vasúti állomása Misérd.

Magyar Katolikus Lexikon

Hidas, Dunahidas, v. Pozsony vm. (Most na Ostrove, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. - Tp-át 1300 e. Szt Tamás tit-ra sztelték. Lakói 1562 u. ev-ok lettek. 1762: alapították újra. Anyanyelve 1910: ném., m. - Lakói 1910: 1156 r.k., 5 izr. össz. 1161. **