Dobóca

A község a Gömöri-medence középső részén fekszik, a Rima-folyó bal partjának közelében, a folyó teraszán, Rimaszombattól 17 km-re délkeletre, Feledtől 9 km-re keletre, Rimaszécstől 6,5 km-re nyugatra, a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely). Mellékút köti össze Rimasimonyival (4 km), Nemesmartonfalával (1,5 km) és Gernyőpusztával (3,5 km). Határa 165-200 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Rimasimonyi, délkeletről Harmac, keletről Nemesmartonfala, északkeletről és északról Gernyőpuszta (Bottovo), északnyugatról pedig (rövid szakaszon) Feled községekkel határos. Északkeleti határát az 571-es (Fülek-Sajószentkirály) országút vonala alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1926-ban Gernyőpuszta önálló községgé alakításával (1939-51 között visszakerült Dobócához) területének több mint felét elveszítette (19,44 km²-ről 9,20 km²-re csökkent).

Népesség

Eredeti magyar lakosságát a földesúri önkény a 18. század közepén elűzte a faluból és Murány-vidéki szlovák telepesekkel telepítették be a falut. 1796-ban Vályi és 1849-ben Fényes Elek egyaránt szlovák faluként említi, lakossága azonban a 20. század elejére teljesen magyarrá vált. 1910-ben 752, 1921-ben 692, 1938-ban pedig 624, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 21,4 % volt. A csehszlovák földbirtokreform keretében az 1920-as években cseh és morva telepesek érkeztek a falu határába, a kolóniát 1926-ban Bottovo néven önálló községgé alakították. A község 1938-91 között népességének több mint egynegyedét elveszítette, 1991-2011 között azonban már 22,8 %-os lakosságszámnövekedés (452 főről 555-re) figyelhető meg. Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a magyarok aránya 85,8 %-ról 62,5 %-ra csökkent, a szlovákoké 9,7 %-ról 14,1 %-ra nőtt. 2011-ben a lakosság 11,4 %-a vallotta magát romának (a roma etnikumhoz a lakosság egyharmada tartozik), 11,9 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. A lakosság többsége (69,5 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 7,9 %.

Történelem

Neve szláv eredetű, a királyi vár kötelékéhez tartozó magyarok alapították a 12. század második felében, a Rimától északra fekvő tölgyerdőben (a folyó ekkor délebbi mederben folyt). 1487-ben családneveinek zöme magyar eredetű. A középkorban Serke után a Rima-völgy második legfontosabb települése volt. Eredetileg a Balog várának uradalmához tartozott, majd a 14. századtól a Széchyek birtoka lett. 1431-ben Széchy Tamás szerezte meg, birtoklása idején óriási fejlődés volt tapasztalható, mert a falu jobbágyai hatalmas irtásokkal terjeszkedtek főleg a Dobra feledi oldala felé, mely ekkor összefüggő erdőrengeteget alkotott. A 16-17. században állandó veszélynek kitéve élt lakossága, sokan elmenekültek, népessége töredékére esett vissza. Tököly István református dobócai lelkész 1675-ben meghalt Buccari börtönében. 1683-ban a Fülek felé vonuló törökök elpusztították a falut. A visszatért lakosok zsellérsorba süllyedtek. Lakossága a 16. században református hitre tért. Az 1740-es pestis is számos áldozatot szedett. Magyar lakosságát az akkori földesúr, az ellenreformáció pártján álló Coburg (Koháry) 1747-ben engedetlenségre hivatkozva elüzte és Murány-vidéki katolikus szlovák telepesekkel népesítette újjá. Ettől kezdve egészen a 19. század második feléig szlovák faluként szerepel. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A csehszlovák földbirtokreform során határában 1921-ben 447,1 hektáros területeten 34, többségében cseh és morva legionárius telepedett le. A Masarykfalva (Masarykovo) nevet is viselő telep a Koburgok rimaszécsi és Kitzing Ilona jánosi birtokán lett kialakítva, s Dobóca község kataszteréhez tartozott. 1926-ban Gernyőpusztát összevonták a közeli Leánymező kolóniával, s Bottovo néven önálló községgé nyilvánították. 1939-1951 között visszacsatolták Dobócához. Dobóca 1938-1945 között Magyarországhoz tartozott.

Mai jelentősége

A község magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban, a 16. századtól 1748-ig a reformátusoké, 1782-ben barokk stílusban átalakították. 1789-ben Nepomuki Szent Jánosnak is szobrot emeltek a községben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DOBOCZA. vagy Bobocz. Népes tót falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai katolikusok, tótok, ’s magyarúl is beszéllnek, fekszik Rima vize mentében, Serkétöl nem meszsze, határja jó, ha szorgalmatosan miveltetik, szép termékenységű, kivált a’ völgyekben, de a’ partos helyen a’ záporok soványíttyák, piatzozó helyei többek közel, leg inkább Rimaszombatban árúlgattyák el vagyonnyaikat, legelője elég, fája tűzre kevés, épűletre semmi, káposztássa jó, keresetre alkalmatos módgya, fuharozással, tserép edényekkel, és szőlő munkával is kereshetnek, itatója, ’s kendert áztató vize alkalmatos, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dobócza, Gömör vm. tót falu, Rima-Szécshez nyugotra 1 1/2 órányira; a Rima mellett: 874 kath. 12 evang. lak., kik azonban magyarul mind tudnak. Kath. paroch. templom. Határa róna és igen termékeny, de erdeje nincs. F. u. h. Koburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dobócza, rimamenti tót kisközség, 119 házzal és 158 róm. kath. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Doboha néven. Hajdan Balogvár tartozéka volt, s 1336 és 1481 között Doboulcha, Dobowcha néven mint a Széchiek birtoka jelentékeny község volt, 55 jobbágyportával. Később a Koháryak kezére került és most a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. A községben úrilak is van, melyet Joszt Antal építtetett és most Pristyák Neit örököseié. A lakosok fogyasztási szövetkezetet és hitelszövetkezetet tartanak fenn, mely utóbbi az országos hitelszövetkezet fiókja. Katholikus temploma 1782-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécsen van. Ide tartoznak Gernyő, Leánymező és Dobra puszták.

Magyar Katolikus Lexikon

Dobóca, Cserfalu, v. Gömör-Kishont vm. (Dubovec, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. modori esp. ker-ében. - 1260: említik először, 1323: Doboulcha. Szt László kir. tp-át a 13. sz: építették, a 14. sz: bőv. Org-ját 1923: Rieger Ottó építette. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1745: Koháry gr. a ref-okat elűzte, 40-50 kat. szl. családot telepített le. Kegyura 1880: Szász Ágost hg. Anyakönyvei 1794-től. Anyanyelve 1840: m., szl.; 1910: m.; 1940: m. - Filiái 1917: Harmac, Nemesmartonfalva, Rimasimonyi, Szútor. - Plébánosai: Galló József, 1751: Latsny György, 1768: Szeleczky Lőrinc, 1772: Steklács József, 1775: Csernota János, 1811: Schéday János, 1826: Frantzia János, Suhányi János, 1850: Csutor György, 1883: Fábián Kamil, 1894: Untener Mihály, 1903: Ninger Ferenc, 1915:Nagy Imre, 1930: Munka János, 1941: Deák János, 1945:Csáji János, 1966: Lipták Antal, 1967:Balla János, 1968:Lipták Antal, 1971: Urbán József, 1975: Balla János, 1979: Ján Podhájszky, 1981: Szécsi Gyula, 1985: Karol Pindiak, 1986: Vladimír Bendár, 1987: Németh Mátyás, 1988: Kucik Lőrinc. - Lakói 1840: 837 r.k., 5 ref., össz. 842; 1910: 698 r.k., 5 ev., 37 ref., 12 izr., össz. 752; 1940: 727 r.k., 14 ev., 73 ref., össz. 814; 1970: össz. 544, 87,7%-a magyar; 1991: 350 r.k., 22 ref., 16 ev., 1 g.k., 12 felekezet nélküli, 45 ismeretlen; 384 m., 101 szl. és cseh, 15 cigány; össz. 446; 2001: össz. 537, m. 445 (82,87%). - A II. vh-ig volt kat. isk. utoljára 2 tanítóval, 30-40 gyermekkel. Az államosítás után az épületet széthordták. Kucik Lőrinc Némethy 1894:341. - Schem. Ros. 1913:36.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Dobóca. A község területe 1594 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 624.