Dévény

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DIVIN. Dévén Thében. Német Mező Város Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Posontól egy mértföldnyire, Morava vizének a’ Dunában való béfolyásánál. Hajdani Vára meglehetős vala, mellynek viszontagságait leírta Bél Mátyás is Notitia Hungariae novae T. II. pag. 252. Nevezetesítetik Bátori Istvánnak Magyar Ország hajdani Nádor Ispánnyának, I. Ferdinándnak uralkodása alatt itt történt haláláról, ’s eltemettetéséröl, határja szoross, de termékeny, bora meglehetős, eladásra Posonban jó alkalmatossága van, hegye Khoblnek neveztetik, jó tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dévén, (Theben), Pozson m. német mváros. Fekszik Pozsontól 1 1/2 órányira, épen az ország határszélén, ott, hol a Morva zavaros habjai a Dunába ömlenek. Van egy kath. paroch. temploma, harminczad-hivatala a Dunaparton, vendégfogadója, és serháza. Szántóföldje felette kevés; rétje, legelője is szűk; de szőlőhegye tágas; erdeje elég. Lakosai, kik 1618 kath., 14 evangelikus, 21 zsidókra mennek, mesterséget folytatnak, sok gyümölcsöt termesztenek, (hires kiváltképen baraczkjok), cserépedényeket csinálnak, hajókáznak. Az edényekkel, gyümölcsökkel, és fával kereskedés nem megvetendő.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Híres főleg a dévényi Nagytető növényzete, melynek meszes talajában a pozsonyi hegyekétől sajátszerűen eltérő növényzet virúl. E hegy ormai és lejtői dús virágszőnyeggel borítvák nyaranta, s kevés hely van hazánkban, hol a természetkedvelő édesebb és zavartalanabb örömeket élvezhetne, mint itt, hol szemei messze elkalandozhatnak a tágas morva lapályon, a Duna mosolygó vidékén, a festői Lajtahegységen. (....) A Pozsony és Dévény kőzelében levő Lanfranconi-féle gránitkőfejtők a dunai partszabályozásokhoz szükségelt követ szolgáltatják; a múlt évben körűlbelűl 300 ezer köbmétert szállítottak. (....) A Morvának a Dunába való torkolatánál Dévény nagy kőbányákkal s a meredek hegyen álló gyönyörű várrommal, melynek tetején emelkedik az ezredévi ünnep alkalmából 1896-ban országos költségen állított emlék. Dévény az agyagipar egyik élénkebb helye.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dévény, a Dunától és a Morva folyótól alkotott félszigeten fekvő német nagyközség, 382 házzal és 2000 nagyobbrészt róm. kath. vallású lakossal. A vármegye egyik legrégibb községe és hajdan a dévényi vár tartozéka. Dévény a történetírók szerint már 864-ben morva határvár volt. 1233-ban Frigyes osztrák herczeg bevette és a várost fölégette. 1272-ben a cseh Ottokár foglalta el, de azután ismét Magyarországra szállott vissza. Zsigmond király korában az osztrák Hering László birta, kitől Garai Miklós nádor 8000 arany forintért váltotta vissza. A várat és a várost, tartozékaival együtt, 1414-ben Zsigmond király Garai Miklós nádornak adta el 12,000 arany frtért; egy évvel később még 12,000 arany forintot fizettetett vele. A XVI. század elején, a Bazini és Szentgyörgyi grófok lettek az urai; e család kihaltával ismét királyi vár lett, melyet I. Ferdinánd Báthory István nádornak adományozott. II. Mátyás 1609-ben 400,000 r. forintért Keglevich Jánosnak adta el. Bethlen seregeinek a vár megadta magát, de 1621-ben Bouquoi osztrák vezér ismét elfoglalta. Később a Palocsaiak zálogbirtoka lett, kiktől 1635-ben Pálffy Pál nádor kiváltotta és a birtokra II. Ferdinándtól adományt nyert. Nagyváthi Szapora Antalnak is nagyobb birtoka volt itt, mely 1629-ben, ennek jogutóda, Patachich István végrendelete alapján, a pozsonyi jezsuita kollégiumra szállott. 1683-ban a törökök ostromolták, eredménytelenül. 1703-11 között a község háromszor leégett és a lakosok sok sanyarúságot szenvedtek hol a kuruczoktól, hol pedig a labanczoktól. 1809-ben az üresen álló várat a franczia csapatok légberöpítették. A várhegy hatalmas sziklaszirtjén, mely meredeken ereszkedik le a Morvába, áll a millenáris év alkalmából emelt Árpád-oszlop. Volt hajdan vámháza és harminczad-hivatala is. Ez az épület még ma is fennáll. Azonkívül itt van még a jezsuiták emeletes épülete, hol később ennek a rendnek sörháza volt. A község több szabadalomlevelet őriz. Az egyik II. Miksa király 1563-ból való kiváltságlevele, melylyel Mátyás király vásárszabadalmait kibővíti, II. Ferdinándnak 1617-ben és I. Lipótnak 1688-ban kelt levele, melylyek a város korábbi szabadalmait megerősítik. A község és a vár neve az idők folyamán, az oklevelekben többféle változatban szerepel. Legrégibb alakja Dyuen, azután Dévén, majd Dyven; német Theben nevét Mátyás királynak 1474-ben Pozsony városához intézett oklevelében Wolffgang von Theben nevében találjuk először említve. A község birtokában régi nagyságát hirdető több érdekes jelvény van. Így egy renaissance stilű díszes bíróbot 1621-ből, melynek nyelén az akkor előljárók neve olvasható. E nevek világosan bizonyítják, hogy a község akkor is német volt. Érdekes a pellengér-jelvény és a czéh-jelvény is; amaz kis fekete táblán nyitott szájból kilógó nyelvet ábrázol, melyet az átkozódók és rágalmazók nyakába akasztottak, lent "All hier ist die Lose Zunge" felirattal; emez a szőlőmívesek 1749-ben készűlt jelvénye. A községben levő katholikus templom árpádkori építmény. Régi írók szerint 974 körül Urolf passaui püspök itt püspökséget alapított. Tény, hogy 1397-ben itt már plébánia volt. A mai templom majdnem minden kornak a stilusát magán viseli. A templomon kívül megemlítendő a Zsigray-kápolna, melyet hajdan az itt lakott Zsigray nemesi család építtetett. A lakosok szépítő egyesületet, szőlőmívesczéhet és hajós-egyesületet tartanak fönn. 1841-ben az egész község leégett. Galgenberg nevű dűlője a rajta állott akasztófától vette nevét. Az akasztófa, melyet a mult század közepe táján rontottak le, mintegy négy méter magasságú, két gömbölyű téglaoszlopból állott, melyeket fent tölgyfagerenda kötött össze s ebbe horgok voltak erősítve. A községhez tartozó Károlyfalu telepen álló kápolnát 1860-ban Lucsenics Mátyás építtette. Ide tartoznak Bencsiklak, Schaflerhof és Kőbánya telep, melyet utóbbi Lanfranconi Alajos vállalata. A községben van posta, távíró és gőzhajó-állomás, vasúti állomása pedig Dévényujfalu.

Magyar Katolikus Lexikon

Dévény, v. Pozsony vm. (Devín, Szl.): 1. település a Duna és a Morva folyó találkozásánál, a Morva bal partján. A ~i tető (514 m) és a Duna jobb partján emelkedő Lajta hegység alkotja a Porta Hungarica-szorost. Morva vára a 11-12. sz: elpusztult. Helyére a tatárdúlás (1241-42) után a Ny-i határ védelmére m. kir. vár épült. 1271: a csehek foglalták el, 1300 k. rövid időre az osztrákoké lett. Főbb birtokosai a Garai, Szentgyörgyi, Báthory és a Pálffy család. Bethlen csapatai megszállták. 1683: a törökök sikertelenül ostromolták. 1700 u. pusztulásnak indult, 1809: a fr-k felrobbantották. A belső vár hatalmas, 4 emeletes tömbjét négyszögű tornyokkal védett külső vár övezte. Jelentős maradványai állnak. A területén emelt millenniumi emlékoszlopot a csehek lerombolták. - 2. plébánia a v. esztergomi egyhm. stomfai esp. ker-ében. 1233: Tewen. Tp-át 1397 e. Szt Kereszt tiszt. sztelték. Kegyura 1880: Pálffy Antal hg. Anyakönyvei 1700-től. Anyanyelve 1840: ném.; 1910: ném., szl., m. - Lakói 1910: 2014 r.k., 1 g.k., 38 ev., 5 ref., 5 izr., össz. 2063. ** 1. Varjú 1932:38. - Fügedi 1977:123. - Vártúrák III:137. - 2. Némethy 1894:69. - Schem. Strig. 1917:190.