Détér

A község a Gömöri-erdőhát és az Ajnácskői-hegység között kis völgyben, a Détéri-patak partján fekszik, Feledtől 12 km-re, Rimaszombattól 24 km-re délre. Zsákfalu, egyetlen, a szomszédos Gesztetéből ide vezető 3 km-es mellékúton közelíthető meg. Maga a falu 205 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, dombos határának mintegy felét erdő borítja, nyugaton az Ajnácskői-hegységhez tartozó Szár-kőig (486 m) terjed. Északról Feled, Gortvakisfalud (Csenyisi kataszter) és Kerekgede, nyugatról Ajnácskő, délről Almágy, Gömörpéterfala és (rövid szakaszon) Dobfenek, keletről pedig Gesztete és Jeszte községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (20,20 km²) az elmúlt száz évben nem változott.

Népesség

1910-ben 553, 1921-ben 631, 1938-ban pedig 707, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A periférikus helyzetű falu a 20. század második felében számottevő népességcsökkenésen ment keresztül, 1938-1991 között népességének 30,8 %-át elveszítette, 1991-2011 között további 7,8 %-os népességcsökkenés figyelhető meg (489 főről 451-re). Túlnyomó magyar többségét (2011-ben 85,6 %) napjainkig megőrizte, a szlovák nemzetiségűek aránya 7,5 %- A lakosság mintegy egyhatoda (16,3 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (87,8 %) római katolikus vallású.

Történelem

A falu a tatárdúlás idején keletkezett, amikor az erdei völgyben hullámzó nádasba, mocsárvilágba menekültek az életüket féltő emberek. Évek múltán a mocsár két oldalán házakat építettek, felégették a kiirtott erdőket, s megkezdődött az élet. A települést Deltar alakban említik először 1246-ban. Később, 1427-ben Dehcher alakban szerepel. Kezdetben a Rátold család birtoka, később több nemes családé volt. 1644-ben Szatmáry Miklóstól s feleségétől, váltotta ki détéri földjét a falu őslakos famíliájának számító Borbás. A Borbások 1651-ben szereztek nemességet III. Ferdinándtól 1666-ban királyi parancsra a Borbásokat a Jászói konvent iktatta be a détéri jószágaikba. Ettől fogva a Borbások meghatározói lesznek a falu életének. A család számos leszármazottja közéleti szerepet is vállalt. A család leszármazottjai mind a mai napig a településen élnek. 1677-ben borzasztó pestisjárvány tört ki, a feljegyzések szerint nem volt olyan nap, hogy a ne temessenek valakit. 1682-83-ban az egész Rima völgyet végigdúlják a Fülek felé vonuló oszmán és a Bécs irányába igyekvő lengyel csapatok. A martalócok a vidék legtöbb települését felgyújtották, a lakosokat pedig elzavarták. Bár Détér a teljes pusztulást elkerülte, de a lakosság állatállományát elhajtották. A sorozatos megpróbáltatások következtében a falu 1710-re gyakorlatilag elnéptelenedett. 1715-ben mindössze egy család lakta. 1828-ban 75 házában 573 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A község 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A falu termelőszövetkezetét 1957-ben alapították. Az 1980-as évek elején megszüntetett kisiskolát 1991-ben indították újra.

Mai jelentősége

A településen 1-4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvoda található. Hétfájdalmú Szűzanyának szentelt római katolikus temploma búcsújáróhely, a Szent István-kápolna 1880-ban neoklasszicista stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DÉTÉR. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai Báró Vécsey, Palótzi, Horvát, és Borbás Urak, lakosai katolikusok, fekszik Gesztetének szomszédságában, mellynek filiája, Serkétöl mintegy fél mértföldnyire, határja ugyan hegyes, de meglehetős termékenységű, malma helyben, és más javai is vagynak, piatza Rimaszombatban, tulajdonságaira nézve Darnyához majd hasonló, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Detér, Gömör v. magyar falu, Rimaszombathoz délre két mfdnyire: 522 kath., 132 ref. lak., hegyes de termékeny határral. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Détér, a feledi vasútvonal közelében fekvő magyar kisközség, 120 házzal és 534 róm. kath. vallású lakossal. Egyike a vármegye legrégebben megült helyeinek. Egy 1244-ből való adománylevélben colonia Dettarum alakban szerepel. 1427-ben Dether, 1489-ben Dyther néven találjuk említve. Középkori birtokosait nem ismerjük, későbbi birtokosai pedig a Jankovich és a palóczi Horváth családok voltak, most pedig Putnoky Mórnénak és Sarlay Pálnak van itt nagyobb birtoka. A községben csak kápolna van, mely 1880-ban épült. Postája Gömörsimonyi, távírója és vasuti állomása Feled. Ide tartoznak Szénág, Vizálló és Szalonkás puszták.

Magyar Katolikus Lexikon

Détér, v. Gömör vm. (Gemerské Dechtáre, Szl.): Szűz Mária-búcsújáró hely. - Tp-át a Fájdalmas Szűz ünnepén a környék m. lakossága, mióta az országhatár az egri Fájdalmas búcsútól elvágja őket, egyre nagyobb számban látogatja. - Lakói 1991: össz. 489, m. 468 (95,71%); 2001: össz. 467, m. 452 (96,79%). B.G. Borsodi művelődés 1984:1. sz. (Barna Gábor: Kultuszhelyek Gömörben) - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Détér. Egy árpádházi, 1244-ben kelt oklevélben már előfordult a község, mint Colonia Dettárum. Zsigmond király okirata 1427-ben Dethernek, egy 1489-ből való okirat Dyther néven említi. Azután sokáig nem szerepel a község a diplomákban. A pálóczi Horváth-családot és Jankovichéket későbben találjuk a föld birtokában. Ujabban Putnoky Móric és Sarlay Pál voltak a nevesebb birtokosok itt. A község kápolnája 1880-ból való. A község területe 3510 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 707. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Kutospuszta, Szalkarópuszta, Szalonkás, Szénágpuszta, Szigetárnyékpuszta, Vizállópuszta, Zugópuszta.