Dalmad

Dalmad az Ipolymenti-hátság északi részén, a Búr-patak mellékágának, a Dalmadi-pataknak (Domanický potok) a völgyében, 160 méteres tengerszint feletti magasságban, a Litási-hegy (246 m) déli oldalán fekszik, Lévától 19 km-re keletre, Ipolyságtól 23 km-re északnyugatra, Báttól 14 km-re délre. Határa 144-250 méteres magasságban fekvő dombvidék, legalacsonyabb része a Dalmadi-patak mentén, legmagasabb pontja pedig a Somlyó határrészben, Hontmarót határánál található. Területének több mint fele szántó (2010-ben 726 hektár), az erdők egyhatodát (237 ha), a szőlők 6 %-át (82 ha) foglalják el. Külterületi lakott helye (a Hrondín határrészben, Hontnádas közelében található két házat leszámítva) nincs, a 20. század során az egykori Litás-, Herceg- és Sántapuszta, valamint Szegrétmajor elpusztultak. Délről és délnyugatról Szántó, nyugatról Bori, északnyugatról Borfő, északról Hontnádas, keletről Hontmarót, délkeletről pedig rövid szakaszon Egeg községekkel határos. Déli, délkeleti és nyugati határa 1939-45 között államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Keleti határa ma is járáshatárt képez a Lévai és a Korponai járás között. Az 1595-ös út Szántóval (3 km) és Zsemberrel (10 km), az erről Litáspusztánál (3 km) elágazó 1596-os út pedig Hontnádassal (6 km) köti össze.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Báti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Korponai járás). 1950 után határának 4,8 %-át (legészakibb határrészét Hercegpusztánál) Hontnádashoz csatolták, területe ezzel 14,28 km²-ről 13,62 km²-re csökkent.

Népesség

Dalmad a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 2011-ben 241 lakosa volt, melynek 95,4 %-a volt szlovák és 2,5 %-a (6 fő) magyar nemzetiségű (a magyar anyanyelvűek száma 11 fő volt). 1880-ban lakosságának egyhatoda (15,5 %), 1910-ben 27 %-a, 1921-ben már csak 9,2 %-a vallotta magyarnak magát. 1940-1991 között népességének csaknem felét elvesztette (541 főről 298-ra csökkent), majd 1991-2011 között további 19,1 %-os lakosságszám-csökkenés figyelhető meg. Ez a folyamat 2011 után megállt (2016-ra 252 főre nőtt a lakosság száma). Dalmad népsűrűsége (17,7 fő/km²) alacsony, a járási átlag kevesebb mint egynegyede. 2011-ben a népesség 84,6 %-a volt római katolikus, 6,6 %-a pedig evangélikus vallású. A 20. század elején kisebb zsidó közösség (1921-ben 21 fő – 4,7 %) is élt a községben.

Történelem

Első írásos említése 1138-ból származik Villa Dalmadi alakban. 1245-ben Dolmod, 1276-ban már Dalmad néven szerepelt. Birtokosa kezdetben a Hont-Pázmány nemzetség volt, majd 1245-ben a sági konvent tulajdonába került. 1332-ben már egyházközség volt. 1570-ben 8 háztartás volt a faluban. 1664-ben 25 háztartást és 31 adózót írtak össze. A 18. században a Balassa és Sembery családok voltak legnagyobb birtokosai. 1715-ben egy nemesi kúriát és 13 háztartást, 1720-ban 18 háztartást említenek itt. 1828-ban 54 háza és 360 lakosa volt. Híres volt szőlőtermesztéséről és lótenyésztéséről. A 18. században még magyar lakosságú faluban a század második felére a szlovákok kerültek többségbe. 1920-ig Hont vármegye Báti járásához tartozott. Utolsó nemesi birtokosa Kazy Margit volt, akinek kastélyát 1942-ben hordták szét. 1939. márciusától 1945-ig a fasiszta szlovák bábállamhoz csatolták, ebben az időben határközség volt, a szomszédos Hévmagyarád, Bori és Egeg már Magyarországhoz tartozott.

Mai jelentősége

Az elöregedő népességű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szent Pálnak szentelt római katolikus temploma 1779-ben épült késő barokk stílusban. A Szent Kereszt-kápolna 19. század eleji, klasszicista alkotás. Szakrális kisemlékei közül kiemelkedik az 1804-ben emelt temetői nagykereszt, valamint Nepomuki Szent János szobra (1889).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DALMAD. Domoditze. Elegyes magyar, és tót falu, Hont Vármegyében, földes Ura Gróf Balassa Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize mellett, Nádasnak szomszédságában, mellynek filiája, Bácstól, egy és három fertály mértföldnyire. Határja jó termékenységű, legelője elég, fája mind a’ kétféle szükségeire elég, szőlö hegye középszerű, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dalmad, (Damodicze), Hont m. magyar falu, 284 kath. 14 evang. lak. Bort termeszt; jó lovakat nevel; legelője rétje igen hasznos. F. u. többen. Ut. p. Szántó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dalmad, tót-magyar kisközség, 80 házzal és 526 róm. kath. vallású lakossal; saját postája van, vasúti állomása Ipolyszakálloson, távirója Báton van. Körjegyzőségi székhely. A falu neve már 1138-ban Dalmady alakban, 1625-ben pedig Dolmod alakban szerepel, a mikor a sági konvent birtoka volt; ugyanígy emlékezik meg a helységről egy másik oklevél, 1342-ben. Innen vette nevét a Dalmadi család, mely a XIV. században bukkan fel. 1405-ben Szendi István vajda, a Kálnay család őse, kapott itt birtokot, melyben Mátyás király 1475-ben megerősítette. A XVIII. században a Sembery és a Balassa családok birták. A mult században a Halácsy, Zsarnóczay, Szapáry és Held családokat uralta; jelenleg báró Billot Eudox özvegyének van itt jószága és ő lakja a régi Halácsy-féle kastélyt. A község temploma 1779-ből való. Dalmad határához tartoznak a Herczeg-, Litas- és Szegréti-majorok.

Helységnévtár

Dalmad (Dalmod), rk. 372 Nádas, rk. 372 Nádas, ág. 19 Csánk, ref. 3 Bori, izr. 6 Ipolyság.