Csoltó

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Sajó völgyében, a Sajó bal partján fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Tornaljától 10 km-re északkeletre, Rozsnyótól 24 km-re, Pelsőctől 7 km-re délnyugatra. Határának nagyobb, a Sajótól keletre található része a Putnoki-dombsághoz tartozik, nyugati része pedig a Jolsvai-karszt legkeletibb, a Sajó völgyére néző oldalára terjed ki. Határának mintegy felét erdő borítja. Katasztere két, egymással össze nem függő részből áll, hozzá tartozik egy Gömörpanyit, Sajógömör és Beretke területe közé ékelődött, mintegy 10 hektáros exklávé is. Nyugatról Beretke, délről Gömörpanyit és Tornalja, keletről Gömörhosszúszó, északról Lekenye községekkel határos. Déli határának egy részét a Szográgy-patak alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe 1910-38-hoz képest (15,42 km²) csak minimális mértékben változott (5 hektárral, 15,37 km²-re csökkent).

Népesség

1910-ben 571, 1921-ben 518, 1938-ban pedig 564, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népessége egyhatodával csökkent (472 főre), 1991-2011 között a lakosságszám stagnálása figyelhető meg (2001-ben 475, 2011-ben 485 fő). A túlnyomó többség (86,0 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 7,2 %-ról 10,7 %-ra nőtt. 2001-ben még a lakosság 17,5 %-a, 2011-ben már csak 2,1 %-a vallotta magát romának, ugyanakkor a roma etnikumhoz tartozik a lakosság 41,2 %-a. A túlnyomó többség (76,5 %) római katolikus vallású, az 1921-ben még egyaránt a lakosság egyötödét-egyötödét alkotó reformátusok aránya 6,0 %-ra, az evangélikusoké pedig 5,4 %-ra csökkent.

Történelem

A falut 1291-ben „Chokothow” néven említik először, valószínűleg már a 12. század közepén jött létre. 1297-ben „Cholto”, 1327-ben „Choltow” alakban szerepel az írott forrásokban. A Csoltói- és több más család birtoka volt. Már a középkorban egyházas falu, plébániatemplomát a Szent Keresztnek szentelték. A 15. század közepén vált szét Nagy- és Kiscsoltóra. Mindvégig úrbéres község volt, alapításától kezdve magyar lakossággal. 1566-ban a falut elpusztította a török, lakói elmenekültek. A 16. század végén lakossága református hitre tért. 1664-ben tűzvész pusztította el, 1682-ben lengyel-litván hadak gyújtották fel a települést. 1706. novemberében itt töltött egy éjszakát II. Rákóczi Ferenc Basó Gábor házánál, amikor a rozsnyói tanácsülésre utazott. Visszatért lakosai 1720 körül ismét elhagyták, majd 1739/40-ben pestisjárvány tizedelte meg lakosságát. 1755-ben csak 9 lakosa volt, ekkor telepítették újra nagyrészt új (részben szláv) lakossággal (egyetlen, már a 16. században itt élt nemzetség maradt a faluban). 1755-ben református templomát császári utasításra a katolikusok kapták meg. 1828-ban 76 házában 563 lakos élt, akik mezőgazdasággal, kőművesmesterséggel foglalkoztak. Vízimalmát már 1851-ben említi Fényes Elek leírása (1945 utánig működött). 1906-ig Nagycsoltó néven szerepelt, ekkor kapta a Csoltó nevet. Kiscsoltót 1479-ben említik először, Csoltó területén keletkezett a 15. században. 1567-ben lakatlan hely, 1598-ban is csak egy házát jegyezték fel. Később a Ragályi-család birtokaként és székhelyeként nemesi puszta. A 19. század elején Nagycsoltóhoz csatolták. 1865-ben már csak egy kocsma állt itt, napjainkban egyetlen épület sincs itt. A Csoltó és Gömörpanyit határát alkotó Szográgy-patak neve egy középkori település, Szográgy nevét őrzi. A 12. század második felében, erdős területen jött létre, feltehetőleg a Zágráb-Korpás nemzetség népesítette be, lakosai pedig szlávok voltak. 1243-ban a Kacsicsok birtoka, 1293-ban pedig birtokosa, Kacsics Szép Tóbiás után Széplak néven szerepel. Oklevelek 1435-ben említik utoljára, még a középkorban elnéptelenedett, a 17. századtól már pusztaként sem említik. Csoltó 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. A két világháború közötti időszakban dohánytermesztéséről volt híres. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 végén, a második világháború frontjának átvonulásakor súlyos károkat szenvedett, katolikus templomának tornya is megsérült.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik. Határában, a Kis-hegy oldalában mészkőbányászat folyik. Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának szentelt római katolikus temploma eredetileg a 14. században épült, mai barokk formáját a 17. században nyerte el. Református temploma 1783-ban épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSÓLTÓ. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosa Bazsó Uraság, lakosai katolikusok, evangelikusok, és reformátusok, fekszik Sajó vize mellett, Lekenyének szomszédságában, Gömör Panyittól fél órányira, határbéli földgye meglehetős, piatzozása három mértföldnyire Rosnyón, legelője középszerű, mind a’ kétféle fája van, gyümöltsös kertyei jók, kaposztás földgyei termők, keresetre alkalmatossága van, szenet is égethetnek, ’s a’ vas hámoroknak szomszédságokban lévén eladhattyák, malmok helyben, kender törő malma is van, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csoltó, magyar falu, Gömör vármegyében, felülről Tiba, alulról Gömör-Panyit helységekkel határos, a Rozsnyó felé vivő országút keleti oldalán fekszik. Van a r. kath. és reformátusoknak templomjok; van benne 358 lélek, ezek közül 189 férfi, 169 nő, kik közül 25 evang., 32 reform., többi r. katholikus. Van 4 3/8 urbéri, 26 5/8 majorsági, 22 zsellér, és 22 lakó. Erdeje 1108 holdat tesz. Van a helység végin mosó, Sajóvizen malma, s a helység két végin korcsmaháza, kár hogy nagyobbszerű az utasok ellátására nem épittetik. Szántófölde búzát, rozst, egyebet is megterem. Kaszállója sok és jó szénát ád. Birják ezen helységet Szuhai József, Szeleczki István, Oroszlányi testvérek, Sebe Rudolf és özv. Ságiné asszony.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csoltó, sajómenti magyar kisközség, 93 házzal és 554, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakossal. E községről már 1291-ben találunk írott nyomokat, a mikor Chokothow elferdített alakban van említve. 1405-ben a Basó család az ura és ekkor két község volt, Kis és Nagy megkülönböztetéssel. 1427-ben Colthow néven említik az egykorú iratok. Kis-Csoltó emlékét ma már csak a községhez tartozó hasonló nevű puszta tartja fenn. Innen veszi előnevét a Ragályi család is, mely már a XV. században a község földesura volt. A Basó és a Ragályi család még a mult század első felében is birtokos itt, de kivülök még a Kiss, Ludman, Bartók, Bónis, Kálniczky, Kerepesy, Szuhay, Szeleczky, Oroszlányi, Sebe és Sághy családoknak is van itten részök. Az 1706 november 25-26 közötti éjjelen itt hált meg II. Rákóczy Ferencz Basó Gábor házánál, a mikor a rozsnyói tanácsűlésbe utazott. Ma Kubinyi Géza orsz. képviselőnek és Hevessy Sándornak van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak úrilaka, melyet Szuhay József építtetett. A róm. katholikus templom 1800-ban, a református 1840-ben épült. A kath. egyház birtokában a XVII. század közepéről való érdekes szentségtartó van. Csoltó közelében feküdt a XIII. században Zagrágy község. A község postája és vasúti állomása Gömörpanyiton van, távírója pedig Tornallyán.

Magyar Katolikus Lexikon

Csoltó, Nagycsoltó, v. Gömör-Kishont vm. (Čoltovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. putnoki esp. ker-ében. - 1297: Cholto. Tp-át Szűz Mária neve tiszt. sztelték. 1756: alapították újra. Kegyura 1880: a Vallásalap. - Filiái 1917: Aggtelek, Beretke, Gömörpanyit, Gömörhosszúaszó, Kecső, Lekenye, Melléte, Sajótiba. Anyanyelve: m. - Lakói 1840: 196 r.k., 35 ev., 150 ref., össz. 381; 1910: 306 r.k., 99 ev., 152 ref., 14 izr., össz. 571; 1940: 333 r.k., 58 ev., 97 ref., 17 izr., össz. 505; 1970: össz. 536, 94,8%-a m.; 1991: össz. 472, m. 422 (89,41%); 2001: össz. 475, m. 335 (70,53%). ** Gerecze II:321. - Schem. Ros. 1913:30.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Csoltó. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Teresztenye. A község területe 2680 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 564.