Csiliznyárad

A Község a Kisalföldön, a Csallóköz déli részén, a bősi vízierőmű alvízcsatornája közelében fekszik, Dunaszerdahelytől 20 km-re délre, Bőstől 7 km-re délkeletre, Medvétől 6,5 km-re északnyugatra. Egyike a Csilizköz 7 községének, csaknem egybeépült a szomszédos Szappal. Áthalad rajta az 572-es út, mely Bős és Medve felé teremt összeköttetést, mellékút köti össze Balonnyal (5,5 km) és Csilizpatassal (6 km). Északnyugatról Bős, északkeletről Balony, délkeletről Medve, délről és délnyugatról pedig Szap községekkel határos.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Győr vármegye Tószigetcsilizközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után rövid ideig Komárom megyéhez (Komáromi járás) tartozott, majd 1923-1949 között a Dunaszerdahelyi, 1949-1960 között a Nagymegyeri, 1960 után pedig újra a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). Területe nem változott az elmúlt száz évben (10,45 km²).

Népesség

A község népessége 1970-1991 között 28,6 %-al csökkent, majd a rendszerváltás után lassú növekedés indult meg (10,3 % 1991-2011 között). Az 1991-ben még csaknem kizárólag magyarok lakta településen a szlovákok aránya 5,8 %-ra nőtt 2011-re. A lakosság négyötöde (81,3 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 8,8 %.

Történelem

Csilizköz az Árpád-kor előtt lakatlan lehetett. Az első települések egyikének neve - Árpádsoka - feltételezhetővé teszi, hogy a mai Bős határának Nyárad felé eső részén állt. Tunyog Csiliznyárad területén és a vele szomszédos bősi határszélen terült el, pozsonyi várföld és királyi birtok volt. 1244-ben IV. Béla király a Csák nembeli Máté tárnokmesternek, pozsonyi ispánnak adta cserébe. Nyárad neve először az 1468-as oklevélben tűnt fel. Hogy mi történt Tunyoggal, nem tudni. Arra sem található adat, hogy mikor és milyen néven keletkezett Nyárad, csak az a biztos, hogy Csilizköz hét községe közül (Balony, Kulcsod, Medve, Radvány, Patas, Szap, Nyárad) ez a legfiatalabb. Első írásos említése a 15. századból származik, amikor a Dóczy család birtokolta, de ennél bizonyosan valamivel korábbi alapítású. A 16. században Kamarjay Tamás és Lipcsey Gáspár a birtokosai, 1609-ben viszont már a Lipcsey, Istvánffy, Dersffy, Perneszy és Czobor családokat találjuk itt birtokosként. 1646-ból származik az az érdekes történet, hogy Győr vármegye utasította a községet a bíróválasztásra, ugyanis addig 50 éven át nem volt bírája a falunak. Később az Illésházyak tulajdonába került a falu, majd nőágon a Batthyányiakra szállt, és a csehszlovák időkig az övék is maradt. 1850-ben az árvíz romba döntötte a földművelésből és lótenyésztésből élő falu nagy részét. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került. 1967-től téglagyár működött itt. Csiliznyárad 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, óvoda és könyvtár működik. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1929-1939 között épült. Csiliznyárad híres a környéken arról, hogy sok gólya fészkel itt nyaranta.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NYÁRAD. Magyar falu Győr Várm. földes Urai G. Illésházy, és több Nemes Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Csilizközben, Győrhöz 2 mértföldnyire, igen jó határja két nyomásbéli, és bőven terem mindenféle gabonát, lent is jót, erdeje, réttye kevés.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nyárad, magyar falu, Győr vmegyében, a Csiliz közben, 348 kath., 70 ref. lak., kik közt számos nemesek találtatnak. Szénája annyi terem, hogy Poson városának is adhat-el. Lakosai jó csikókat nevelnek. A néhai gr. Illésházy szarvai urad. tartozik. Ut. p. Győr.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nyárad, dunamenti magyar kisközség, 117 házzal és 608, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal, a kiknek azonban itt templomuk nincsen. Postája Medve, távírója Bős, vasúti állomása Nagymegyer. Itt született és itt van eltemetve Sebő Alajos negyvennyolczas honvédezredes, a ki a tápióbicskei csatában Riedesel osztrák ezredest párbajban megölte. E községről csak a XV. század első felében találjuk az első okleveles nyomokat, a mikor a Dócziak voltak az urai. Ezután a Dócziak osztályos társaié lett és az 1544-iki összeírásban Kamarjay Tamás és Lipcsey Gáspár vannak említve birtokosaiként. Az 1609-iki összeírás ismét más birtokosokat sorol fel, nevezetesen Lipcsey Jánost, Istvánffy Miklóst, Dersffy Istvánt, Perneszy Jánost és Czobor Imrét. 1646-ból érdekes feljegyzést találunk a vármegye akkori jegyzőkönyvében, mely szerint a vármegye utasítja a községet, hogy bírót válaszszon, mert kiderült, hogy a községnek 50 évig nem volt bírája. Azután az Illésházyak lettek az urai, később női ágon a Batthyányakra szállott, 1898-ban Batthyány Vilma, férjezett gróf Bethlen Aladárné örökölte, a ki ma is birtokosa. 1850-ben a falu nagy részét az árvíz romba döntötte. Ide tartoznak Antonia- és Öreg-puszták.