Csetnek

Csetnek a Csetneki-patak (Štitnícky potok) völgyében, a 700 m fölé magasodó Pelsőci-fennsík északnyugati lábánál, 284 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Rozsnyótól 14 km-re nyugatra, Pelsőctől 14 km-re északra, Jolsvától 16 km-re keletre. A településtől északkeletre emelkedő hegyek a Rőcei-hegység (a Gömör-Szepesi érchegység) keleti részét alkotó Roveň (690 m), Glac (591 m), Ivanka (704 m) és a Sivá skala (739 m). Csetnektől nyugatra a Jolsvai-karszthoz tartozó Térhegy (Trojštít, 673 m), az Ortás (503 m), a Keringő (Klen, 600 m) és a községterület legmagasabb pontja, a Martonháza határán magasodó Hrádok (812 m) emelkednek. Szintén a Jolsvai-karszt része a Csetnektől délnyugatra található Markuškov vrch (462 m) és Háj (442 m). Csetnek katasztere két, egymással össze nem függő területből áll, hozzá tartozik a Páskaháza és Gömörliget közé ékelődő, csaknem teljesen erdővel borított Somkút, egy 16. században elpusztult falu területe is. 2010-ben területének 62,2 %-át (2149 ha) erdő, 18,3 %-át (633 ha) pedig rét és legelő foglalta el, a Csetnek-völgyben összpontosuló szántóföldek a községhatár alig 12,8 százalékát (442 ha) tették ki. Csetneket az 587-es út köti össze dél felé Pelsőccel, észak felé pedig Restéren (4 km) keresztül Alsósajóval (13 km). Az 526-os út Jolsvával és Rozsnyóval teremt összeköttetést. A Csetnek völgyében haladó Pelsőc-Csetnek-Nagyszlabos vasútvonalon 2003-ban megszűnt a személyforgalom. Csetnek délről Kuntapolca, délnyugatról Hámosfalva és Gacsalk, északról Martonháza és Restér, keletről pedig Kisgencs és Pelsőc községekkel határos, katasztere legnyugatibb pontján érintkezik Jolsváéval, északkeleten pedig Alsósajóéval. A somkúti határrészt délről Pelsőc és Özörény, nyugatról Gömörliget, északról Hámosfalva és Kuntapolca, keletről pedig Páskaháza határolja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott (Garammenti megye, Dobsinai járás). Területe ma is megegyezik az 1910-essel (34,54 km²).

Népesség

Csetnek a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első feléig jelentős magyar kisebbséggel rendelkező, mára túlnyomórészt szlovák lakosságú község. 2011-ben 1544 lakosának 81,5 %-a volt szlovák, 2,5 %-a roma és 1,3 %-a (20 fő) magyar nemzetiségű, 13 százaléka pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. Csetnek népességének több mint egynegyede (2013-ben 26,4 %) a roma etnikumhoz tartozott. Eredetileg részben német lakossága a 17. századra túlnyomórészt szlovákká vált, a 19. század végétől gyorsan nőtt a magyar anyanyelvűek aránya (1880-ban 28,0 %, 1910-ben 40,6 %, 1921-ben 44,5 %). Számottevő volt a községben a népszámlálások során nem kimutatható cigány lakosság aránya már a 18. század második felétől kezdve (egy 1910-es népszámlálási feljegyzés egyenesen cigány többségűnek írja le Csetneket). 1920 után a magukat magyarnak vallók száma minimálisra csökkent, a németek jelenléte teljesen megszűnt (1880-ban még 66-an – 4,4 % - vallották magukat német anyanyelvűnek). 1970-1991 között a község népessége csaknem egytizedével csökkent (1641 főről 1490 főre), 1991-2011 között csekély gyarapodás figyelhető meg, 2011-2017 között a lakosságszám kis mértékben csökkent (1544 főről 1520 főre). A legnépesebb felekezet a községben az evangélikusoké, de arányuk az 1921-es 52,2 százalékról 2011-re 39,4 %-ra csökkent (a római katolikusoké 40,0 %-ról 11,8 %-ra). Viszonylag magas a felekezeten kívüliek aránya (29,1 %). Az 1921-ben még a lakosság 5,4 %-át (73 fő) kitevő izraelita vallású közösség tagjait (1942-ben 43 fő) a holokauszt során meggyilkolták. Csetnek népsűrűsége (2011-ben 44,7 fő/km²) kevéssel elmarad a járási átlagtól.

Történelem

Csetnek neve szláv személynévi eredetű, etimológiailag összetartozik Csatár és Csitár szláv eredetijével; pajzsgyártók települését jelöli. Első írásos említését 1243-ban, Chitnek alakban találjuk. Ebben az évben kapta az Ákos nemzetség (a Bebekek őse) a Pelsőctől északra Gömör vármegye északi határáig terjedő hatalmas területet adományként. Csetnek volt ekkor a legészakabbi lakott hely ezen a területen. A település a 12. században alakulhatott ki, ekkor már vasércbányászat folyt a környékén, a patakvölgy első lakói királyi fegyvernökök voltak, róluk kapta a nevét először a patak, majd a település is. Lehetséges, hogy a fegyverhordozók telepe a határ védelmét ellátó 11. századi őrség egyenes folytatása volt. Csetnek a középkorban mint vámhely és vásáros hely, elsősorban vasbányáiról és hámorairól volt nevezetes, a bányászat mellett fejlett volt kézművessége is (kardkészítés, szűcs- és vargaipar). 1258-ban Chytnuk, 1291-ben Csethnik, 1294-ben Sytnik, 1330-ban Olchytnuk, 1331-ben pedig Schithenik néven említik az oklevelek. 1320-ban vásártartási jogot, 1328-ban pedig Pelsőccel együtt korponai városi jogot nyert. 1344-ben már vízienergiát használtak a bányászatban, elsőként a mai Szlovákia területén. Csetnek az Ákos-nemzetség csetneki ágának székhelye volt, befolyásos lakói sokat tettek fejlődéséért. 1378-ban pallosjogot nyert, 1417-ben Zsigmond király évi három országos vásár tartásának jogával adományozta meg, ekkor már oppidum (mezőváros). 1427-ben 67 adózó portája volt. 1432 után épült lakóvára, mely a Csetnekiek állandó székhelye volt. A kőtornyokkal, bástyákkal ellátott épület uradalmi központ volt, itt élt a birtokkezelő személyzet is (a 17. század második felében vált rommá). A bányászattal és a vasiparral német eredetű családok foglalkoztak (Pietrich, Zontag, Maléter), a középkorban lakosságának nagy része német anyanyelvű volt (a város jegyzőkönyveit a 16. század második feléig németül vezették). A kovácsok céhét 1448-ban alapították. Az 1550-es években a város a töröknek hódolt. 1555-ben pestisjárvány pusztított Csetneken (526 áldozatot szedett), mely 1648-ban megismétlődött. Csetnek kataszteréhez tartozik az egykori Somkút falu határa is, mely a pelsőci Konyárt-hegy északi oldalában keletkezett a 12. században és Pelsőc 1243-ban tartott határjárása említi először Sumkut néven. Kezdetben a Zách nemzetségé, majd Zách Felicián hűtlensége után az Ákos nemzetség birtoka lesz. Birtokosai 1427-ben a Pelsőczi és Csetneki családok voltak, 1553-ban a Csetneki család birtoka volt. Népessége a szlávságból került ki, bár magyar neve kizárólagos a forrásokban (Somkwth, Sunkuth, Somlwcz). Később vlach pásztorok is megtelepedtek itt. A török megjelenésével elnéptelenedett, 1567-ben már lakatlan hely és később sem népesült újra. A 18-19. században a katonai felmérések térképei pusztaként (Szomkút, Somkút) jelölik, de még 1990-ben is állt itt egy erdészház. Területe ma részben Gömörnánás kataszteréhez tartozik. A Csetnektől délkeletre fekvő egykori Tornova falu nevét ma már csak dűlőnevek (Predná Trnava, Trnavské hámriky) őrzik. A nevét a kökénnyel benőtt Tornova-hegyről kapta, a Csetnek-család alapította a 13. század végén. A dézsmajegyzékekben 1564-ben szerepel utoljára, a török veszély elől lakói ezután Csetnekre menekültek. Az oklevelek Tornoua, Tornowa, 1563-ban Tyrnauka, 1564-ben Thornafalwm, 1565-ben Tyrnawka pedig néven említik. 1590-ben Csetneky Istvánnal együtt Csetnek egész lakossága protestáns hitre tért, ekkortól működött latin nyelvű iskolája is. A 17. századtól vált a város szláv többségűvé. A Csetnekiek után Horváth Balázs, majd a Bakos család lett a Csetnek és a vár ura, egész 1666-ig. A 17. század végén a porciófizetés a lakosság egy részét menekülésre kényszerítette, majd 1709-1710-ben népességének nagy része a pestis áldozatául esett. Ekkor 1526-an haltak meg, csupán 26 polgárcsalád maradt életben és 106 ház lakói haltak ki. 1720 után indult újra gyarapodásnak, a beköltözők nagy része már katolikus volt, római katolikus egyházközségét 1723-ban alapították újra. 1726-ban latin iskolája gimnáziummá alakult, melybe más megyékből is érkeztek diákok. 1739-ben pusztított utoljára a pestis Csetneken. Új templomát 1749-ben Gyöngyösi György váradi kanodok és Pletrich György építtette. 1758-ban 2130 lakosából 1380 volt evangélikus és 750 római katolikus vallású. 1759-ben Mária Terézia megfosztotta Csetneket városi szabadalmaitól, melyeket 1781-ben szerzett vissza II. Józseftől. A 18. század második felében a vándorló cigányság uralkodói rendeletre végrehajtott letelepítése Csetneken is végbement, más településekkel ellentétben itt a központban építettek számukra házakat és egy egész utcát 1760 körül. Ettől kezdve Csetnek a megye jelentős cigány lakossággal rendelkező települései közé tartozott. A csetneki cigányok főként, mint szegkovácsok dolgoztak. 1791-ben II. Lipót megerősítette Csetnek kiváltságait, ebben az időben 83 iparos dolgozott a városban, köztük harangöntők is. 1792-ben alakult meg a csetneki Olvasókör (Societas lectoria). Egykor nevezetes dohánytermesztését a 19. századra a gyümölcstermesztés váltotta fel. 1803-ban egy tűzvészben a város nagy része leégett. 1806-ban 12 nagyobb és 6 kisebb hámor működött itt. 1832-ben Csetnek határában új vas- és rézhámort létesítettek, mely a 20. század elejéig működött. 1837-ben 2274 lakosa volt, 1851-ben 2174 lakosának háromnegyede evangélikus vallású volt. 1848-49-ben húszezer ágyúgolyót öntöttek Csetneken a szabadságharc számára. 1866-ban postahivatal és orvosi rendelő, 1870-ben meteorológiai állomás létesült Csetneken. 1871-ben mezővárosi rangját elveszítette, ettől kezdve nagyközségként szerepelt. 1875-ben megszűnt az evangélikus gimnázium, ettől fogva evangélikus és római katolikus népiskola működött a községben. 1878-ban önkéntes tűzoltóság, 1881-ben pedig csendőrállomás létesült itt. 1883-ban a bánya- és hámortulajdonosok megalakították a Concordia részvénytársaságot. 1894. november 13-án megnyitották a Pelsőcöt Nagyszlabossal összekötő Csetnek-völgyi vasutat, melynek egyik állomása Csetnek lett. Polgári iskoláját 1903-ban alapították. Ekkoriban híres volt csipkéjéről is, a csipkeverést a Szontágh-nővérek honosították itt meg. 1880-ban 1488, 1910-ben 1474 lakosa volt, melynek legnagyobb részét a népszámlálás szlovák anyanyelvű cigányként írja le. Határában a 20. század elejéig folyt a vas-, antimon- és mangánérc bányászata. 1920-ban a községet Csehszlovákiához csatolták. 1935-ben vezették be a villamosáramot Csetnekre. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam határközsége lett, a szomszédos Kuntapolca 1938. novemberétől Magyarországhoz tartozott. 1942-ben 299 háza és 1365 lakosa volt. 1942-ben zsidó lakosságát megsemmisítő táborba hurcolták. Lakosságának egy része részt vett 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Csetnek 1945. január 23-án szabadult fel. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult, 1954-ben állami gazdasággá alakult át. Ugyanebben az évben létesítették mezőgazdasági szaktanintézetét. Az 1950-es években rövid időre felújították a vasércbányászatot Csetnek és Martonháza határán, a Horný Hrádokon (1955-ig). 1968-ban átadták az alapiskola új épületét, majd 1975-ben az egészségügyi központot. A községnek 1970-ben még 1641 lakosa volt, ez a szám 1991-re 1490-re csökkent. Az 1980-as években karácsonyfa-díszeket gyártó manufaktúra működött a Martinszky-palota épületében. 1991-ben a község központját védett műemléki zónává nyilvánították. 2003-ban megszüntették a személyforgalmat a Pelsőc-Nagyszlabos vasútvonalon. A község címerét és zászlaját 14. századi pecsétjének motívumai alapján alkották meg és 2007-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A község a gazdasági szempontból hátrányos helyzetű Csetnek-völgy központi települése. Teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola, óvoda és mezőgazdasági szaktanintézet működik itt. A 13. században gótikus stílusban épült evangélikus temploma országos jelentőségű műemlék – itt található az ország legrégebbi orgonája (1492), oldalkápolnájában nyugszanak a Bebek és Csetneki családok tagjai, egyedi freskóit olasz reneszánsz művészek készítették. Szent Júdás Tádénak szentelt római katolikus temploma 1749-1753 között épült barokk stílusban, az előtte álló Imaculata-szobrot 1754-ben emelték a korábbi pestisjárványok emlékére. A Bebekek középkori vízivárának nyugati szárnyát a Sárkány család a 19. század második felében kúriává alakíttatta át. Csetnek rendkívül gazdag régi nemesi kúriákban és kastélyokban: a Kerepesy-, majd Sebők-kúria 1783-ban rokokó-klasszicista, a Szontágh-kúria és a Malatinszky-palota pedig a 18. század utolsó harmadában klasszicista stílusban épült, akárcsak a városháza (1780) épülete. A csetneki temetőben nyugszik Gyöngyösi István (1626-1704), a magyar barokk irodalom kiemelkedő költője.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSETNEK. Mező Város Gömör Vármegyében, számos Uraknak lakó helye, lakosai katolikusok, evangelikusok, és reformátusok. Nevezetét, vagy a’ hajdani Csetneki Nemzetségtöl vette, vagy azzal közös vala, melly Nemzetségnek férfi ága ki halván, a’ leány ágon is sokáig fel tartatott a’ birtoki hatalom, fekszik e’ Város Rosnyótól egy mértföldnyire, egy magos hegy alatt lévő völgyben, melly a’ Jolsvai határtól elválasztya, egy folyó vizetskéje van, melly öt nagyobb vas hamorait hajtya, két kapát készítő hámora is van; vertt vasa nevezetes. A’ Városi épűletek leg inkább fábol készűltek, lakosai erőss emberek, ’s némellyeknek kemény, ’s kedvesség nélkűl való beszédbéli módgyok van, szorgalmatos kereskedők, ’s mind vassal, mind borral, mind élettel béjárják a’ hazabéli nevezetesebb Városokat. Mások pedig kézi, és vas hámorbéli munkával szántással, is foglalatoskodnak, némellyek külömbféle mesterségeket űznek. Egy elpusztúltt kastély is van benne. Ispotállya a’ Gyöngyösi Fundatzioból tartatik fel. Nevezetes határjában Tér hegye, mellyben most számos bányák nyittatnak fel. Ide tartoznak Jedlótz, és Tornava szabad puszták is. Fel tartatik itten még az a’ régi szokás is, hogy újj esztendőben, az újj választott Biró pénzt hányat a’ szegényeknek. Határbéli szántó földgyei termékenyek, legelője elegendő, fája tűzre, és épűletre, marháinak itató helye alkalmatos, három piatzozása közel mint egy mértföldnyire, makkja tsekély, szilvássai jók, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csetnek, (Csetnekinum, Stitnik) szabadalmas tót mező-város, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rosnyóhoz nyugotra 1/2 mföld. 546 kath., 1728 evang. lak. Mind a katholikusoknak, mind az evangelikusoknak derék oskolájuk s szentegyházuk van itt, s az evang. templom különösen szép régi goth épület. Van itt továbbá két kórház, városi tanácsház, sok csinos kő-épület, mintegy kétszáz kézmives és kereskedő. Határa völgyekből, hegyekből áll, s mivel szántófölde nem sok, legfőbb gazdasága, hires vasat adó bányáiban, s hámoraiban fekszik; ezenkivül kereskedik vassal, borral, gabonával, szalonnával, sajttal, s végre fuvarozik. Lakosai részint ollyanok, kik földesuri joggal élnek, részint köznemesek, részint pedig polgárok, tulajdon tanács alatt, s ezek egyszersmind a vérhatalmi és vásártartási jogot is gyakorolják. E város régi német lakosi a 16-ik században tótosodtak el egészen.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A bányavidékek nevezetesebb fő helyei a Sajó mentén Dobsina, Rozsnyó, Csetnek és a Rima völgyén Rimabánya. A bányavárosok szabadalomleveleket kaptak. Rimabányát már 1268-ban István kalocsai érsek ajándékozta meg városi szabadalmakkal; Csetnek és Pelsőcz bíráskodási és pallosjogot, heti vásárok tartását, országszerte vámmentességet nyer; Rimaszombat 1335-ben emelkedett a városok sorába; Rozsnyó és Jolsva mint királyi birtokok szerepeltek. (....) A csetneki völgy szép fekvésű falvaiban tót a lakosság; magyarok csak délen Páskaházán és Kun-Taploczán, meg tótokkal vegyesen Csetneken laknak. Legnagyobb helysége a völgynek Csetnek másfélezer lakossal. Róbert Károly alatt nyert jogait, kiváltságait Mária Terézia uralkodása alatt vesztette el. 1555-ben nagy döghalál pusztította a város lakosságát. Vára, melyet a Csetneky, Bebek és a Bakos családok bírtak, már a Rákóczi-féle mozgalmak előtt végkép romba dűlt. Csúcsíves építésű evangelikus temploma a benne levő chronostichon szerint 1272-ben épűlt. A vár urain kivűl sirboltjába temették Ernő Kázmér schleswig-holsteini herczeget is. A templom jeles festményei, régi fafaragványai megtekintésre méltók. Csetnek jól épűlt iparűző város. Rákóczi alatt itt kovácsolták a híres fringia-kardokat. Van itt vasöntő, vasgyár és rézhámor. Igen fontos volt a legújabb időkig dohánytermesztése; de a talaj kimerűltével a híres, kitűnő zamatú csetneki dohányt most már csupán a szomszédos Ochtina helység termeszti. Csetneken húzamosan lakott, sőt némelyek szerint ott született a XVII. század nevezetes költője, Gyöngyösy István, Gömörnek hosszú időn híres alispánja. Annyi nemesi udvarházat sehol a megyében nem lehet találni, mint Csetneken.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csetnek, a hasonnevű völgyben fekvő nagyközség. Házainak száma 274, lakosaié 1535, a kik közül 824 magyar, 622 tót és csupán 28 német, holott a németek azelőtt túlsúlyban voltak. Vallásra nézve 912 ág. h. ev. és 528 róm. katholikus. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke Chitnik néven említi. 1243-ban IV. Béla király Bebek Detrének és Fülöpnek adományozza. 1328-ban Róbert Károlytól hetivásárjogot nyer. 1421-ben az egri káptalan egyik kiadványában civitas-nak mondja; 1417-ben, a mikor a királytól országos vásárjogot nyer, már oppidum. Ez időben neve: Chytnuk, Chytnek vagy Chytnyk. Bebek atyafiság révén, e család egyik ága, a Csetnekiek lettek az urai. Erős vára a Bebekek alatt épült s bástyáit hozzáférhetetlen mocsarak vették körül. A Csetnekiek után Horváth Balázs és ez után a Bakos család lett a község és a vár ura, egész 1666-ig, a mikor Bakos Gábor elhalt. Időközben, 1585-ben Andrássy Péter is nyert itt birtokrészeket, de 1648-ban Fejérváry Zsigmond és Nagybányai Gáspár, 1666-ban Balogh Gáspár, 1689-ben Pongrácz János is birtokosok itt, míg Szontágh Gáspár (II), második neje után, a Bakos-Petneházy leányágon lett a csetneki uradalom birtokosa. Időközben a Thökölyek is szereznek itt birtokokat. 1700 körül a Bebek-féle birtokok legnagyobb része II. Rákóczy Ferencznéé, illetőleg az Aspermontoké és Gyürky Pálé lesz. 1712-ben Perényi Györgyöt is itt találjuk, 1722-ben pedig az Usz, a Péczy és a Szécsényi családokat is, kik 1744-ben az Andrássy-féle birtokokat visszabocsátják az Andrássyak tulajdonába. Két évvel később báró Perényi Györgyné és leánya is átadják javadalmaikat Andrássy Györgynek, míg 1775-ben az Andrássy család a Thököly-féle rész birtokába jut. E század folyamán még itt találjuk mint nagyobb birtokosokat a Szepesy, Lányi, Vitkovszky, gróf Nyáry, gróf Plettrich és a Barkóczy családot. 1823-ban a Rokfalussy és a Sárváry családok is birtokosok, 1846-ban a Tornallyai család is. A Rákóczy-féle birtokok a cs. kir. kamaráé lettek, de úgy ezeket, mint a Szepesy-féle birtokot szintén az Andrássy család szerezte meg 1867-ben, egy évvel később pedig a Szontágh-féle és a Rokfalussy-féle birtokokat. A vár a török dúlások alatt sokat szenvedett, de a Thököly és a Rákóczy-féle mozgalmak alatt teljesen romba dőlt. Későbbi birtokosai azután igyekeztek a várból megmenteni, a mit lehetett, úgy hogy hatalmas saroktornyai ma is fennállanak és jó karban vannak. A vár most Sárkány Károly tulajdona, a ki annak egyik szárnyát kiépíttette és lakóháznak alakította át. Ág. ev. temploma egyike az ország legérdekesebb építészeti emlékeinek. A XIII. században kezdték építeni, de az építés megszakadt és csak 1460-ban folytatták. 1335-ben Bonifácz pápa az esztergomi érsek által szedetni szokott csetneki dézsmát átengedi az itteni Boldogságos Szűz Mária templomnak. A templom belsejében pihennek a Csetneki és Bakos család tagjai és itt nyugszik az utolsó Bakos is. A templom falait több érdekes epitáfium díszíti. Keresztelő medenczéje az árpádházi királyok korából való és rendkívül érdekes. Ezenkívül az egyház több igen becses ötvösművet és oltárterítőt őriz. A templom egyik oldalszárnyában van elhelyezve az esperesség régi, gazdag könyvtára is. A róm. kath. templom 1753-ban épült. Csetneknek hajdan virágzó ipara volt. A csizmadia, varga, mészáros, szabó és gombkötő czéhek 1631-1705 között kapták czéhleveleiket. Vasérczbányái már a XVII. században híresek voltak arról, hogy itt bányászták az ország legjobb vasát. A XVIII. század közepén sok kohója volt. Szontágh Gáspár 1760 körül, a czigányok állandó telepítése czéljából, Csetneken egész utczát építtetett kisebb házacskákból, és számos czigánycsaládot telepített oda, kik mint szegkovácsok nyertek alkalmazást. 1759-ben Mária Terézia megfosztja a várost addig élvezett szabadalmaitól, mert a város egy Vozár Mária nevű asszonyt 300 korbácsütésre itélt. 1781-ben II. József és 1791-ben II. Lipót a város korábbi szabadalmait ismét életbe lépteti. Ugyanekkor új országos és hetivásártartási jogot nyer. 1555-ben a pestis pusztított a város falai között és ugyane században a törökök több izben feldúlták. Csetnek azelőtt nevezetes dohánytermelő hely volt, ma azonban már nyoma sincs a híres csetneki dohánynak, de annak helyét a gyümölcstermelés foglalja el. Csetneken született Szontágh Gusztáv Adolf, az ismert nevű magyar bölcsész is. Csetnekhez tartozott hajdan Tornava is, melynek helyét ma már csak dűlőnév őrzi. Utoljára 1427-ben találunk róla említést, a mikor a Csetneki család birtoka volt. Somkút puszta szintén régi község emlékét őrzi, melyet IV. Béla 1243-ban a Bebekeknek adományoz Csetnekkel együtt. Csetnek vidékén feküdt, az egykorú leírások szerint, Irmes község is, mely 1362-ben szintén a Csetneki család birtoka. Utolsó nyomát 1437-ben találjuk. Ugyancsak e város közelében feküdt 1362-ben Fülöpháza és Aranyas, mely utóbbi a pápai tizedszedők jegyzékében Arnuch néven van említve. Határában feküdt még Bekeháza is, a Bebekek birtoka, mely előbb Bekespathaka, majd 1427-ben Bekehaza néven van említve. A községben több nagyobbszabású épület van. Ilyen a városháza, a Concordia társaság háza és a Szontágh család úrilaka.

Magyar Katolikus Lexikon

Csetnek, v. Gömör-Kishont vm. (Štítnik, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. rozsnyói esp. ker-ében. - 1234: Chitnek. Lakói 1562 u. prot-ok lettek. A kk. tp. ma az ev-oké. 1734: alapították újra. Mai Szt Júdás Tádé-tp-át 1753: építették. Anyanyelve 1910: szl., m. - Lakói 1840: 549 r.k., 1147 ev., össz. 1696; 1910: 574 r.k., 9 g.k., 810 ev., 31 ref., 50 izr., össz. 1474. ** M. Sion 1867:199. (Tergalecz Lipót: A ~i pléb. tört.) - Némethy 1894:337. - Gerecze II:320, 1157. - Schem. Ros. 1913:21.

Helységnévtár

Csetnek (Tschetnek, Stittnik), [Kerekerdő, Somkut, Tornava, Vörösharaszt p.], RK. 527 Rozsnyó, gk. 1 Telgárt, kg. 1 - , ÁG. 862 Tiszai, ref. 12 - , izr. 66 Rozsnyó, ki nem deríthető 18, még meg nem keresztelt 1.