Cakó

A község a Gömöri-medence déli részén, a Balog-patak bal partján, a Balog-völgy déli részén fekszik, Rimaszombattól 20 km-re délkeletre, Rimaszécstől 5 km-re északra. Mellékút köti össze a Rimaszécs-Bátka országúttal (1,5 km), valamint a szomszédos Balogiványival (2 km). Határa enyhén hullámos, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt, 162-238 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület, erdeje nincs. Északnyugatról Nemesradnót, délnyugatról Kacagópuszta (Orávka), délről Rimaszécs, délkeletről Balogiványi, északkeletről pedig Baraca községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1926-ban határának több mint egyharmadát az ekkor alakított Orávka (Kacagópuszta) községhez csatolták (területe 6,50 km²-ről 4,18 km²-re csökkent). 1950 után korábban elcsatolt területéből 11 hektárt visszakapott, így alakult ki mai 4,29 km²-es területe.

Népesség

1910-ben 397, 1921-ben 367, 1938-ban pedig 364, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében számottevő népességvesztésen ment keresztül, 1938-1991 között lakosságának 38,5 %-át elveszítette, 1991-2011 között ez a folyamat megfordult és a falu népessége egyharmadával gyarapodott (224 főről 296-ra nőtt). Ez összefüggésben van a lakosság kicserélődésével, mára a lakosság túlnyomó többsége (87,5 %) a roma etnikumhoz tartozik. 2011-ben a lakosság 61,2 %-a vallotta magát magyar, 27,7 %-át pedig roma nemzetiségűnek, a szlovákok aránya elhanyagolható (2 %). A túlnyomó többség (88,1 %) magyar anyanyelvű. A 20. század elején még mintegy fele-fele arányban lakták reformátusok (1921-ben 53,4 %) és római katolikusok (1921-ben 46,3 %), mára a község római katolikus többségűvé vált (64,9 %), a reformátusok aránya 11,1 %-ra csökkent.

Történelem

1394-ben említik először, de eredete a 13. századig nyúlik vissza. 1395-ben "Chakofalua", 1398-ban "Cheke", 1460-ban "Czakofalwa" néven említik. A 14. században a Széchy család volt a földesura. Lakossága a 16. században református hitre tért. A török kétszer, 1576-ban és 1583-ban is elpusztította a települést, de lakói mindig újjáépítették (1683 után hosszabb ideig elhagyatott, lakói csak a 18. század elejére tértek vissza). A török kiűzése után a Coburg család kiterjedt birtokai közé tartozott, akik az 1740-es pestisjárvány után murányi szlovákokat telepítettek a faluba, akik a 19. századra magyarrá váltak (1796-ban vegyes lakosságú településként szerepel). A 17. században a murányi váruradalomhoz csatolták. 1828-ban 59 házában 494 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Első református temploma 1797-ben, római katolikus temploma pedig 1835-ben épült. Híres volt a határában fakadó savanyúvízforrásról (csevice). 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1926-ban területének egyharmadát az újonnan alakított Orávka községhez csatolták. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. A 20. század végére lakossága kicserélődött és roma többségű településsé vált.

Mai jelentősége

A községben 1.-4. évfolyamos, magyar tannyelvű általános iskola működik. Református temploma 1922-ben, Szűz Mária nevének szentelt római katolikus temploma 1931-ben épült szecessziós stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CZAKÓ. Elegyes lakosú falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, és reformátusok, fekszik Rimaszétsnek szomszédságában, ’s ennek filiája, Rima Szombattól fél mértföldnyire, határbéli földgyei közép termékenységűek, piatzozása leg inkább Rozsnyón, és másutt is egy, és három mértföldnyire; legelője elég, mind a’ kétféle fája van, gyümöltsös kertyei, kaposztás földgyei jók, tserép edénnyel is kereskednek, szőlő hegyeken vagyon módgyok a’ keresetre, savanyú vize is van, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Czakó, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rimaszécshez északra 1/2 órányira, a Balogh vize mellett: 155 kath., 330 ref., 18 evang. lak. Ref. szentegyház. Határa első osztálybeli; makkos erdeje is van. F. u. h. Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Czakó, a Balogvölgyben fekvő magyar kisközség, 92 házzal és 438, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben találjuk először említve, mint Balog vár tartozékát. Ma a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Hajdan Chakofalua volt a neve. Temploma 1835-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Cakó. Régente Balog várához tartozott a község. Zsigmond király adománylevelében 1427-ben Chakofalva néven fordul elő. Ev. ref. temploma 1835-ben épült. Ujabban a Coburghercegek családi birtokához tartozott. A község területe 726 kat. hold, lélek száma a visszacsatoláskor 364.