Borsi

A község a Bodrog-folyó jobb partján, a Bári-patak mentén, a Bodrogköz, a Zempléni-szigethegység és a Ronyva-völgy kistájak találkozásánál fekszik, a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal (megállóhely) és a 79-es főút mentén, Sátoraljaújhelytől 4,5 km-re keletre, Királyhelmectől 25 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Kisbárin (4 km) keresztül Cékével (11 km). Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, a Bodrog mentén ártéri erdei is vannak. Nyugatról Újhely, északkeletről Bári, keletről Szőlőske, délkeletről Bodrogszög, délnyugatról pedig Sátoraljaújhely és (rövid szakaszon) Felsőberecki határolja. Délkeleti és délnyugati határának egy részét a Bodrog-folyó alkotja. Délnyugati határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz, 1949-1960 között pedig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával Sátoraljaújhely elcsatolt területének egy részét Borsihoz csatolták, területe ezzel másfélszeresére növekedett (6,28 km²-ről 9,54 km²-re).

Népesség

1880-ban még alig 478 lakosa volt, 1938-ig népessége csaknem két és félszeresére nőtt. 1910-ben 783, 1921-ben 851, 1938-ban pedig 1122, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 7,5 % volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és szlovákokat telepítettek a községbe. Magyar többségét a 21. század elejéig megőrizte, az asszimiláció eredményeként 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 60,8 %-ról 44,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 38,8 %-ról 53 %-ra emelkedett, így 2011-re a község szlovák többségűvé vált. Az asszimiláció mértékét mutatja, hogy a magyar anyanyelvűek aránya csaknem másfélszerese (64,0 %) a magyar nemzetiségűekének. Az 1991-2011 közötti időszakban a község lakosságszáma 13,8 %-al csökkent (1409 főről 1214-re). Az 1921-ben még görög katolikus többségű (51,1 %) községben 2011-ben a lakosság 40,4 %-a volt római katolikus, 36,6 %-a görög katolikus, 16,9 %-a pedig református vallású.

Történelem

1221-ben Borsy néven említik először. 1284-ben Borsi, 1390-ben Borsy alakban szerepel a forrásokban. Sárospatak várának uradalmához tartozott. 1284-ben a sátoraljaújhelyi uradalom része volt. 1322-ben Károly Róbert György fia Mykchnek adományoz itt birtokot. 1387-ben a Perényiek, 1429-ben a Pálóczyak és mások birtoka. 1615-ben a Lorántffy családé. 1557-ben a falu 4 portával adózott. A falunak 1715-ben 13 adózó háztartása volt. 1787-ben 43 házában 281 lakos élt. 1828-ban 77 háza és 565 lakosa volt. 1865-ben és 1905-ben tűzvész pusztított a faluban. Az itteni birtokot 1892-ben a Széchyektől a Windischgrätz család vette meg. Lakói mezőgazdasággal és bognármesterséggel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. A második világháború után a falu magyar lakosságának egy részét áttelepítették Magyarországra, helyükre szlovákok települtek. 1961-ben kilencéves alapiskolát nyitottak a községben, ahol az 1970-es években megszüntették a magyar nyelvű oktatást. Borsiban azóta is csak szlovák nyelven folyik az oktatás, ez hozzájárult az asszimiláció felerősödéséhez a községben.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda található. Jelentős műemléke a Lorántffyak, majd később a Rákócziak egykori reneszánsz kastélya, mely egy korábbi vízivár helyén épült a 16. század második felében, itt született 1676-ban II. Rákóczi Ferenc, akinek 1907-ben készült mellszobrát (mely eredetileg Zólyom főterén állt) 1969-ben állították fel a vár előtt. Református temploma 13. századi eredetű, de több alkalommal átépítették. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1936-ban épült neoklasszicista stílusban, a mellette álló görög katolikus templom 1998-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BORSI. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Áspermont Uraság, Bégányiaknak kastellyok vala itten, hajdanában pedig Rákótziaké vólt, fekszik Újhelyhez nem meszsze, sík helyen Bodrog partyához közel, nyárban a’ sok szúnyog miatt lakosai eleget szenyvednek, kelemetes fekvése van, körűlötte erdők vannak, határja két nyomásbéli, ’s minden veteményt bőven hoz, szénája jó, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, malma helyben, itatója alkalmatos, eladásra jó módgya Újhelyben, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Borsi, magyar falu, Zemplén vármegyében, ut. p. Ujhelyhez keletre 1/2 órányira, a Bodrog jobb partján: 116 r., 184 g. kath., 5 evang., 200 ref. lak. Ref. templom. Derék erdő. Szántóföldje 380 h. Régi vára elpusztult. F. u. az Aspremont örök.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Szomszédos ezzel a Bodrog partján Borsi, II. Rákóczy Ferencz szülőhelye. A fejedelmi családnak nem nagy, de érdekes kastélya ősi fák árnyában ma is fönnáll, csakhogy külső díszétől megfosztva gazdatiszti lakásúl s gazdasági raktárúl használtatik. A kastély egyik oldalába illesztett díszes, fölíratos emléktáblával s a Rákóczy-éremnek a fölírat mellett alkalmazott két domború képével örökítette meg a hely történeti nevezetességét a kegyeletes közérzűlet.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Borsi, bodrogmenti magyar kisközség 122 házzal és 716, nagyobbrészben gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Sátoraljaújhely. Hajdan ennek határrésze volt, a Borsi mellett, de már a Bodrogon túl fekvő Kovácsi (Koazth) várával együtt. Nevét némelyek Bors vezértől származtatják. Már a százdi apátság 1067-iki alapító levelében szerepel Terra Borsu alakban. A váradi Regestrum is említi 1221-ben. 1219-ben a pataki vár tartozéka volt. IV. Béla 1264-ben Csősz Kércsnek adományozza, de IV. László 1284-ben visszaadja Ujhely várának s e szerint a pataki vár után Ujhely várának volt tartozéka. Ez időben Borsiszer néven van említve. A XIII. század végén Kányi Tamás foglalta el erőszakkal, de Borsa Lóránt a király megbízásából visszafoglalta s ekkor Róbert Károly a maga részére elcseréli a Micz bán utódoktól. 1387-ben Perényi Miklós kap rá kir. adományt. 1429-ben ismét az ujhelyi vár tartozéka és a Palócziak az urai. 1456-ban Vissói Lukácsnak is van itt birtoka, 1499-ben pedig Csáktornyai Ernuszt Jánosnak. 1563-ban Domby Annát és Henyey Miklóst, 1578-ban Henyey Margitot és Zeleméry Miklóst iktatják részeibe. 1598-ban is ő az ura, de 1615-ben Lorántffy Mihályé és ezen a réven a Rákóczyaké lesz. A XVIII. század első felében, a Rákóczyak női ágán, az Aspremont grófi családé lett. III. Károly herczeg Trautsohn Donáthnak adományozta és még ebben az időben is Borsiszer néven szerepel. 1730-ban a Bégányiak zálogos birtoka. 1780-ban a Trautson családnak magva szakadván, a kir. kamara birtokába került, majd a Rákóczyak után, leányágon, a gróf Erdődyekre, ezektől vétel útján a Széchenyiekre, kiktől 1892-ben herczeg Windischgrätz 100,000 forintért vásárolta meg. Itt áll a Rákóczyak hajdan híres várkastélya, mely állítólag még IV. Béla király idejében épült. A várkastély alatt alagút vezet, mely, mielőtt beomlott volna, állítólag, Borsitól, Ujhely alatt a sárospataki várig vonult s ezen az alagúton át menekült - a hagyomány szerint - II. Rákóczy Ferencz, midőn 1701 május havában a császáriak elől Borsiba futott. E várkastélyban született 1676 márcz. 27-én II. Rákóczy Ferencz. A várkastély saroktornyát, a hol az a szoba volt, melyben a nagy szabadsághős legelőször látta meg a napvilágot, emléktáblával jelölték meg, melyet 1882 június 11-én nagy ünnepségek között lepleztek le. Az emléktábla felírata a következő: Itt született II. RÁKÓCZI FERENCZ 1676. év márczius 27-én. Egyes hű hazafiak és törvényhatóságok áldozatkészségéből emelték a sátoralja-ujhelyi turisták 1881. évben. Ezek a turisták pedig Sátoraljaújhely lelkes, hazafias polgárai voltak, a kik gyakran rándultak ki Borsiba, hogy a szabasághős szülőhelyén kegyeletük adóját leróják. A falunak csak református temploma van, mely nagyon régi s építési ideje ismeretlen. A község több ízben elpusztult; 1865-ben egészen leégett, legutóbb pedig 1905. márczius 29-én egy része égett porrá.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Borsi. Nevét Bors vezértől származtatják. Elsőnek a százdi apátság alapítólevelében 1067-ből Terra Bors alakban szerepel. Később pataki várbirtok. 1264-ben Csősz Kércs kapja a királytól, majd 1284-ben IV. László Ujhely várának adományozza. Ez időben Borsiszer néven említik. A XIII. század végén királyi birtok, 1387-ben a Perényiek kapják. Röviddel később ismét újhelyi várbirtok. A XV.—XVIII. században birtoka van még itt az Ernuszt-, Domby, Henyey-, Zeleméry-, Lórántffy- és Rákóczi-csaIádnak. A Rákóczi-birtokot házasság révén az Aspremont grófok szerzik meg. Később a Trautson hercegeké, majd kincstári birtok s a Rákócziak után leányágon az Erdődy grófoké s utóbbiaktól a Széchényi grófok, a Széchényiektől pedig 1892-ben herceg Windisgraetz vásárolja meg. A községben áll a Rákócziak hajdan híres várkastélya, itt született 1676 március 27-én II. Rákóczi Ferenc. A várkastély állítólag még IV. Béla király koiából való. Hozzátartozik Besenyeitanya, Tilditanya. Szabadságához és nemzetéhez mindig hű magyar lakosságát a cseh uralom alatt ugyancsak sanyargatták. A község területe 1660 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1122.