Bölzse

Bölzse a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, a Bölzsei-patak (Belžanský potok) mentén, 178 méteres (határa 176-202 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 16 km-re délre, Abaújszinától pedig 4 km-re északra. Három, mára teljesen egybeépült elődtelepülését, Kápolnabölzsét, Szigetbölzsét és Sándorbölzsét a Bölzsei-patak választja el egymástól. A legjelentősebb közülük Sándorbölzse, ott található a községi hivatal és a görög katolikus templom is. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben 86,3 %-át (474 ha) szántó, 4,6 %-át (25 ha) beépített terület és 4,0 %-át (22 ha) erdő foglalta el. Külterületi lakott helye nincs. Bölzse a közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, csak a Kassát a miglécnémeti határátkelővel összekötő 17-es (korábban 68-as) főútról leágazó, 1,5 km-es bekötőúton (3345-ös út) közelíthető meg. Délről és nyugatról Abaújszina, északról Enyicke és Hernádcsány, keletről pedig Hernádgönyű községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. Az 1880-as években jött létre Kápolna-, Sándor- és Szigetbölzse egyesítésével. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassa járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe (1910: 5,50 km², 1921: 5,65 km², 2011: 5,49 km²) az elmúlt évszázadban csak minimális mértékben változott.

Népesség

Bölzse a mai szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú település, 2011-ben 379 lakosának 93,1 %-a volt szlovák nemzetiségű, 6,6 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. A 18. században szlovákokkal és ruszinokkal betelepített község lakosságának többsége a 19. század végén is szlovák volt (1880-ban 92,2 %), de 1910-re már lakosságának csaknem fele (48,0 %) magyarnak vallotta magát. A magyarok 1921-ben még a lakosság több, mint egynegyedét alkották (28,7 %) volt, de 1930-ra már alig 6-an (0,2 %) vallották magyarnak magukat. A szlovákságba asszimilálódott ruszin lakosság jelenlétét csak az 1921-es népszámlálás mutatta ki (14,3 %). A kettős identitás a 20. század második felére megszűnt (az 1941-es magyar népszámlálás ismét az 1910-eshez hasonló nemzetiségi megoszlást mutatott), azóta Bölzse egynemzetiségű községnek tekinthető. 2011-ben lakosságának 61,5 %-a volt római katolikus és 25,3 %-a görög katolikus vallású. A görög katolikusok 1880-ban még a lakosság többségét (56,9 %), 1921-ben 47,2 %-át tették ki. A községnek 1921-ben 12, 1938-ben pedig 5 izraelita vallású lakosa is volt. A Kassa-környéki aprófalu népessége 1880-1941 között 246-313 fő között változott, majd 1970-1991 között több, mint egyötödével gyarapodott (302 főről 368 főre). Az 1990-es években még csökkenő népességű község 2001-2017 között ismét 15,9 %-al (358 főről 415 főre) növelte lakosságának számát. Népsűrűsége (2011-ben 69 fő/km²) csak kevéssel marad el a járási átlagtól.

Történelem

Bölzse első írásos említése 1232-ből származik, ekkor „Bilsa”, 1270-ben pedig „Belse” alakban említik az okiratok. Neve magyar névadással, szláv eredetű személynévből keletkezett. Kezdetben Abaúj várának tartozéka volt, később különböző nemesi családok birtoka. 1427-ben 1 lakott portája volt. A 15. század második felében három faluvá vált szét: 1472-ben említik először Kápolnabölzsét (más néven Kis-, vagy Felsőbölzsét), 1489-ben pedig Szigetbölzsét (más néven Középsőbölzse) és Sándörbölzsét. Szigetbölzse onnan kapta a nevét, hogy mocsaras vidék viszonylag magasabban fekvő részén feküdt. A 16. században lakosságának zöme a személynevekből ítélve még magyar volt. A 18. században a Kormos, Melczer, Szilágyi és Korponay családok voltak a három falu birtokosai. A 16-17. század háborús pusztításai, majd a 18. század elejének pestisjárványa után görög katolikus vallású ruszinokkal és római katolikus vallású szlovákokkal telepítették újjá. 1828-ban Sándorbölzsének 11 háza és 80 lakosa, Kápolnabölzsének 10 háza és 72 lakosa, Szigetbölzsének pedig 44 háza és 305 lakosa volt. A három falunak együttesen ekkor 65 háza és 457 lakosa volt. Ruszin lakossága a 19. század második felére nagyrészt elszlovákosodott. Az 1880-as évektől Hárombölzse néven (ez a névváltozat már 1630-ban előfordult a három falura) egységes községet alkotott, a 20. század elején kapta a hivatalos Bölzse nevet. Határának nagy részét a 19. század második feléig erdő borította. 1880-ban 269, 1890-ben 279, 1900-ban 246, 1910-ben pedig 277 lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 307, 1930-ban pedig 290 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés során Magyarországhoz csatolták. 1941-ben 62 háza és 323 lakosa volt, ekkor lakosságának 53 %-a magyarnak és 42,8 %-a szlováknak vallotta magát (1930-ban még csaknem a teljes lakosság csehszlováknak). 1969-től a községben betonelemek gyártása folyt. 1970-ben 302, 1980-ban 336, 1991-ben 368 lakosa volt. A község zászlaját és címerét a 18. századi pecsét alapján 1997-ben fogadták el. 2001-ben 358 lakosa volt, népessége 2011-re 379 főre, 2017-re pedig 415 főre nőtt. A gyorsuló népességnövekedés a meginduló szuburbanizációval magyarázható.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Urunk mennybevétele tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1808-ban épült barokk-klasszicista stílusban, tornyát 1885-ben építették hozzá.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÖLSE. Kápolna Bölse, Sándor Bölse, Sziget Bölse. Három egy más körűl lévő faluk Abaúj Vármegyében, földes Ura Báró Mesko Uraság, lakosai katolikusok, és egyesűltek, fekszenek a’ Kassai járásban, határjaik egy máshoz majd hasonlítók, tulajdonságaik középszerűek, fájok szűken, réttyeik jók, eladásra is meglehetős alkalmatosságok lévén, első Osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bölzse, (Kápolna-, Sándor-, és Szigeth-), 3 orosz-tót falu, Abauj vgyében, Enyiczkéhez délre 1 órányira: 139 r. kath., 318 g. kath., 5 ref., 10 zsidó lak. Szigeth-Bölzsén van egy g. kath. anyatemplom. F. u. Kápolna-Bölzsének, b. Meskó; Sándor-Bölzsének Márczy, Maygraber, Janthó; Sziget-Bölzsének Borbély, Fáy, Kormos, b. Meskó. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Innen nyugatra fekszik Bölzse, (Három-Bölzse) 46 házzal és 279 magyar és tót ajku lakossal. Postája Abauj-Szina, távirója: Csány. Három apró községből egyesült: Sziget-, Kápolna- és Sándor-Bölzséből.

Helységnévtár

Bölzse (Sziget-Bölzse, Három Bölzse, Belzsa), [Füzi p.] rk. 106 Enyicke, GK. 153 Eperjes, ref. 2 - , izr. 8 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bölzse. Sziget-Bölzse, KápolnaBölzse és Sándor-Bölzse községekből egyesült. Első okleveles említését 1232-ből találjuk, mikor is II. Endre Kun fia Endrének adja. A XIII.—XVI. században a Vid-nemzetségbeli Bel zsey-ek birtoka. A község területe 951 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 323.