Bogya

Bogya az Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 6 km-re délkeletre, Komáromtól 26 km-re északnyugatra fekszik, a történelmi Komárom vármegye területén, a Zsemlékesi-csatorna partján. Keresztülhalad rajta a Komáromot Pozsonnyal összekötő 63-as főút. Vasúti megállóhely a Komárom-Pozsony vonalon. Bogya katasztere messze elnyúlik északkeleti irányban. Délről Gellér, északkeletről Zsemlékes, keletről Nemesócsa, északról Bogyarét, északnyugatról és nyugatról Lakszakállas községek határolják.

Közigazgatás

A Nyitrai kerület Komáromi járásában található, 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1923-1949 között a Komáromi járáshoz, 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1921-ben még 14,85 km²-es területe mára 43 %-ára csökkent. 1926-ban a szlovák kolónia, Zsemlékes számára csatoltak el területeket, 1990-ben pedig Bogyarét önállósulásával 5,17 km²-rel csökkent területe. 1971-1994 között Gellérrel egyesítették.

Népesség

Bogya túlnyomórészt magyar népességének aránya csökken, a szlovák viszont gyorsan növekszik, mára meghaladja a 10%-ot. A korábban színmagyar faluban 1991 után kezdődött meg a nemzetiségi arány változása. A falu 1921-ben még katolikus többségű volt, 2011-ben lakosaiból 167 volt református és 102 római katolikus vallású.

Történelem

A Zsemlékes tó mellett elterülő község előzménye Várbogya falu, amely Komárom várához tartozott egészen a 16. század végéig. A várbirtokot képező falu határában alakult ki Nemesbogya, amely közbirtokosok által lakott nemesi falu volt. a 16. századtól a Kócz, Vásárhelyi, Halasy, Szente és Vas családnevek tűnnek fel birtokosai között. Később is sok nemesi család osztozkodott rajta, úgy mint Baros, Zichy, Kürthy, Csepy, Pázmány, Fitos, Király, Antal, Csóka, Császár, Füssy, Szücs és Bereck, majd a Waldstein grófi és a Sabran hercegi család. Nemesbogya és Várbogya a 18. században egyesült. A községet gyakran sújtották árvizek, 1895-ben pedig majdnem teljesen leégett. Temploma sosem volt, és nincs ma sem. Lakói főleg búzát termesztettek, a falutól északra levő, később önálló településsé fejlődött réteken pedig szarvasmarhát tenyésztettek. A trianoni béke 1920-ban Csehszlovákiához csatolta, ezután vágták ki kataszteréből Zsemlékesmajort és Rakottyásmajort, hogy szlovák telepesekkel benépesítve létrehozzák Hodžovo (később Zsemlékes) községet. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-ben pedig újra Csehszlovákiához került. Az 1965-ös nagy árvíz súlyos pusztítást vitt végbe Bogyán. 1971-ben a községhez csatolták Gellért, amely 1994-ben vált újra önállóvá. Eközben, 1990-ben szintén önállósult a Bogya kataszterének északi részén elterülő tanyavilágból Bogyarét. 1993 óta Szlovákia része.

Mai jelentősége

A honfoglalás előtti korból származó avar temetőt tártak fel a területén. A községháza épülete 1912-ben épült. Templom nincs a faluban, csak katolikus és református harangláb.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nemes Bogya. Magyar falu Komárom Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai reformátusok, fekszik Megyertöl fél mértföldnyire. Határja jó termékenységű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bogya, magyar falu, Komárom vgyében, Alsó-Lakkal határos, s elosztatik Nemes-Bogyára és Vár-Bogyára, a pozsonyi országut által választatván el egymástól, olly formán, hogy északra Nemes-Bogya, délre pedig Vár-Bogya fekszik, Komáromtól 3 mfdnyi távolságra. Kiterjedése 2823 5/8 hold, mellyből 12 2/8 h. belsőtelek, 390 1/8 h. szántóföld, 1060 3/8 h. kaszálló, 1342 4/8 h. legelő, nádas és mocsáros helyek 77 4/8 h. A jobbágyság 2 4/8 egész telek után bir ebből 72 4/8 h. szántóföldet és 253 6/8 h. kaszálót. Szántóföldei jó buzát teremnek, ezenkivül vettetik árpa, tengeri, burgonya, szinte kielégitő eredménynyel. Vizei a Lak és Bogya közt eső Zsemlék tó, s a falu melletti örvényes tavak, mellyeken a vármegye 2 hidat tart fen a pozsonyi országuton. Népessége 3611, kik közt ref. férfi 141, nő 123; r. kath. férfi 45, nő 35; zsidó férfi 9, nő 8; 53 nemes családfő, 2 takács, 1 bognár, 1 szabó, 1 csizmadia, 1 kovács. A lakosok a szarvasmarhatenyésztést sikerrel űzik, a falukon távol eső réteken épitett szálásokon. Temploma egyik vallásfelekezetnek sincs helyben, hanem a reformátusok a felső-gelléri, a katholikusok pedig az ekecsi anyaszentegyházhoz kapcsoltattak. Földesurai: gr. Zichy István 2 4/8 urbéri telkes jobbágyaival és 4 nemesudvar következő birtokosai: Kürthy, Antal, Csepy, Pázmány, Király, Csóka, Császár, Füsy, Szűcs, Bereczk. Van itt egy jó karban tartott vendégfogadója is. – Várbogya hajdan a komáromi vár uradalmához tartozott.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bogya, csallóközi magyar kisközség, az ú. n. Zsemlékes tó mellett. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 137, lakosaié, a kik kevés kivétellel ref. vallásúak, 654. Posta van a faluban, távírója és vasúti állomása pedig Bogya-Gellér. Nemes- és Várbogya községek egyesítéséből keletkezett. 1268-ban 51találjuk első okleveles említését, és ekkor már vára is szerepel. Ugyanaz az oklevél már említi, a mai Zsemlyékes tavat, Semlekus néven. 1387-ben a komáromi vár tartozékaként van említve és ilyenül szerepel még 1592-ben is. II. Lajos idejében Literáti, alias Bogyai Kócz János fiait: Domonkost, Imrét és Bálintot iktatják itt némely részekbe. 1654-ben Vásárhelyi Mihály és Halasy István Nemes-Bogyán királyi adományt nyernek, négy évvel később pedig Szente Bálint nádori adományt kap ide. 1668-ban a Vas családbeliek osztozkodnak rajta. 1755-ben Baros Ádám is birtokosaként van említve. Később azután gróf Zichy István és Kürthy Antal, a Csepy, Pázmány, Fitos, Király, Antal, Csóka, Császár, Füssy, Szücs és Bereczk családok voltak a közbirtokosai, azután gróf Waldstein János, majd herczeg Sabran és most herczeg Sabranné, szül. Kálnoky grófnő örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községet több ízben sújtották árvízek, 1895-ben pedig majdnem egészen leégett. Ide tartozik Zsemlékes puszta és a bogyai rét, a hol eddig 44 ház és 1897-ben kápolna épült.