Bodrogszentmária

A község a Bodrogköz nyugati részén, a Ticce-patak bal partján, a 79-es főút mentén fekszik, Sátoraljaújhelytől 18 km-re keletre, Királyhelmectől 12 km-re nyugatra. Szentmária eredetileg a Ticce jobb (északi) partján terült el, a 20. század második felében települt át a korábban tőle délre fekvő Pálfölde kataszterébe és keleti szomszédságába. A régi faluhelyen egyetlen lakóház sem maradt, ma a Mária-kegytemplom az egyetlen épület. Pálfölde és az új falurész („Bodrog“) teljesen egybeépültek, két egymással párhuzamos utcát képeznek. A község határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Zemplén, északnyugatról Céke, északról Abara (Mészpest katasztere), északkeletről Zétény, keletről Rad, délkeletről Kisgéres (Keresztúrpuszta katasztere), délről pedig Szomotor (Kisújlak katasztere) községekkel határos. Nyugati határát a Bodrog holtága, északi határát a Latorca holtága, keleti határának nagy részét a Ticce alkotja. Bodrogszentmária és Zemplén határánál található az Ondava és a Latorca összefolyása és a Bodrog-folyó kezdete.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1943-ban hozzácsatolták Pálfölde községet. A község területe (12,94 km²) két kataszteri területre oszlik: Bodrogszentmária (10,14 km²) és Pálfölde (2,80 km²). Bodrogszentmária területe az elmúlt száz évben nem változott, Pálfölde kataszteréhez 1950 után 51 hektárt csatoltak át a szomszédos Radtól, területét 2,29 km²-ről 2,80 km²-ra növelve.

Népesség

Bodrogszentmáriának 1910-ben 348 (Pálföldével együtt 500), 1921-ben 361 (542), 1938-ban pedig 420 (612), csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népessége 4 %-al csökkent (599 főről 575-re) Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte, bár a magyar nemzetiségűek aránya itt is lassú csökkenést mutat (1991-2011 között 93,5 %-ról 86,1 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 6,2 %-ról 10,1 %-ra emelkedett). 1921-ben Bodrogszentmária római katolikus többségű volt (52,1 %); Pálföldén a reformátusok alkották a legnépesebb felekezetet (37,6 %); a görög katolikusok mindkét településen a lakosság egynegyedét alkották; Szentmárián a lakosság 5,5 %-a, Pálföldén 14,9 %-a volt izraelita vallású. 2011-ben a lakosság 52,1 %-a volt római katolikus, 20,7 %-a görög katolikus, 17,9 %-a pedig református vallású. 2011-ben a lakosság 52,2 %-a (300 fő) élt Pálfölde, 47,8 %-a (275 fő) pedig Bodrog településrészen (mindkettő Pálfölde kataszteréhez tartozik). Bodrogszentmária katasztere lakatlan.

Történelem

1261-ben "Villa Sancte Marie, Villa Maria, Zenthmaria" néven említik először. 1359-ben "Zenmaria" volt a neve. Az egri püspökség birtoka volt, majd a 16. században Garany várának tartozéka. 1804-től a kassai püspökségé. 1557-ben 4 porta után adózott. 1715-ben 3 lakott és 15 ház nélküli jobbágytelke volt. 1787-ben 28 házában 180 lakosa élt. 1828-ban 50 háza és 385 lakosa volt. Lakói halászattal, mezőgazdasággal, szőlészettel foglalkoztak. 1831-ban lakossága részt vett a koleralázadásban. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban hozzácsatolták Pálföldét. 1944-ben zsidó lakóit (1938-ban 31 fő) koncentrációs táborba hurcolták. Az állandó árvízveszélytől fenyegett falu a 20. század második felében települt át jelenlegi helyére, a régi faluhelyen valamennyi házat lebontottak. 1960-ban a Bodrog hivatalos nevet kapta, 1990-tól kapta vissza a Svätá Mária nevet. Pálfölde Árpád-kori település. Nevét már 1229-ben szerepelt egy oklevélben villa Paul néven. Egykor királyi birtokként Zemplén várának tartozéka volt. 1407-ben Zentmaria aliter Pal-Feölde néven volt említve, s ekkor Felcsebi Mihály birtoka volt. 1684-ben a Barkóczy és Klobusiczky családoké, akik egészen a 19. századig voltak itt birtokosok. 1557-ben 4 adózó portája volt. 1715-ben 2 adózó háztartás volt a településen. 1787-ben 14 házában 113 lakos élt. 1828-ban 21 háza és 165 lakosa volt. A 20. században a Szirmay családnak volt itt birtoka. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Római katolikus temploma 1968-ban, Pálfölde református temploma pedig 2000-2003 között épült. A régi szentmáriai templom helyén 1995-ben épült Mária-kegytemplom ismert búcsújáróhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZENT MÁRIA. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura az Egri Püspökség, és Bónis Úr, lakosai katolikusok, fekszik Czekének, Pálföldének, és Rádnak szomszédságjokban; határjában Latorcza, Bodrog vizével öszve ütközvén, vizenyős esztendőkben ezeknek károkat okoznak; réttye tsátés és sásos szénát termő; erdeje tőlgyes, és mivel jó nagy motsáros helyen fekszik, igen hasznos makktermő; itt Nagy Bóld. Aszszony napján nagy bútsú tartatik; Titze víz ér választya-el Pálföldtől, melly sok helységek körűl tekergősen tsavarogván, Zemplén Vára alatt szakad a’ Bodrogba; lakosai jó szőlőmívelők. PÁLFÖLDE. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Klobusiczky Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Bodrog vize mellett, határja mindenben hasonló Kis Újlakhoz, egyedűl, hogy ennek jobb erdeje van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szent-Mária, magyar falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez közel, a Bodrogközben, 230 rom., 63 g. kath., 45 ref., 7 zsidó lak., 188 h. szántófölddel, erdővel. F. u. az egri káptalan. Ut. p. Ujhely. Pálföldje, magyar falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez közel a Bodrogközben: 37 kath., 113 ref., 9 zsidó lak., 186 hold szántófölddel, erdővel. F. u. gr. Klobusiczky. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bodrogszentmária, a Ticze folyó mellett fekvő magyar kisközség, melynek azelőtt egyszerűen Szentmária volt a neve. Van 66 háza és 501, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakosa. Az egri püspökség ősi birtoka. IV. Bélának az egri püspökség jogait megerősítő oklevelében már Szent István óta a püspökséghez tartozó faluként van említve. 1534-ben Garany várához csatolták és ekkor Losonczy István és Forgách Zsigmond voltak az urai. 1598-ban rövid ideig Melith Pál is birtokosául szerepel. 1603-ban Árky Andrást és Miskolczy Simont iktatják egy itteni nemesi kúria birtokába, 1615-ben pedig Girincsy Istvánt, 1627-ben Melith Györgyöt, 1635-ben Pesty Andrást egyes részeibe, de 1638-ban özv. Forgáchné, szül. Pálffy Kata a Forgách-féle részt visszaadja az egri püspökségnek s ezé az még a XVIII. század végén is. Majd a kassai püspökségé lesz, mely itt ma is birtokos. 1831-ben a kolera dúlt lakosai között, s e miatt ezek fellázadtak; 1888-ban pedig árvíz okozott nagy kárt. Katholikus templomának építési ideje ismeretlen. A községnek Szomotor a postája, távírója és vasúti állomása. Pálfölde, a bodrogközi síkságon fekszik. Magyar kisközség 33 házzal és 184, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Szomotor. Hajdan Zemplén várának tartozéka volt. Már az Árpád korban szerepel egy itélet levélben, mely 1229-ből való, s ott „villa Paul” a neve. 1407-ben Zentmaria aliter Pal-Feölde alakban Felcsebi Mihály birtokaként van említve. Csak 1528-ban találkozunk, Turóczi Miklós személyében, újabb birtokosával, de 1548-ban Zentgyörgyi Gábort s 1561-ben az Atyay családot iktatják be némely részeibe. 1570-ben Zobonya László, Zalatnoky Mátyás, Bey János, a Bolyi Alpáryak és a Csebyek a földesurai. Az 1598-iki összeírásban Rákóczy Ferencz, Vinnay Pál és Farkas György vannak említve. 1610-ben Eperjessy Györgyöt és Vajda Pétert s 1613-ban Bernáth Jánost iktatják „Pálfölde alias Szent-Mária” részeibe. 1660-ban a Bogdányi Farkas családé. 1684-ben I. Lipót gróf Barkóczy Ferencznek adományozza, ki a birtokot báró Klobusitzky Ferenczre ruházza. Most gróf Szirmay Györgynek van itt nagyobb birtoka. A XVI. század végén és a XVII. század elején a pusztult helyek közt van felsorolva. 1831-ben a kolera és az ennek nyomán keletkezett parasztlázadás hozta lakosait izgalomba. Templom nincs a községben. Ide tartozik Lencse-puszta és Pocsekaj-tanya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bodrogszentmária. Régebben Szentmária. Szent István óta az egri püspökség ősi birtoka. A XVI. században Garany várához csatolták s egy ideig Losonczi Istvánt uralta, majd az Arky-, Miskolczy-, Girincsy-, Melith-, Pesthy család birtoka, özvegy Forgáchné Pálffy Kata családi részét visszaajándékozta az egri püspökségnek. Később a kassai püspökség birtokállományát gyarapítja. A község területe 1775 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 420. Pálfölde, ösi település s a XIV. századig zempléni várbirtok. írott nyoma elsőnek egy 1229-ből keletkezett ítéletből maradt ránk villa Paul alakban. A XV. század elején Zentmária aliter Pal-Feölde alakban a Felcsebiek birtoka. A XVI. századtól birtokos itt még a Turóczi, Zentgyörgyi, Atyay, Zobonya, Zalatmoky, Bey, Alpáry, Cseby, Rákóczi, Vinnay, Farkas, Eperjessy, Vajda, Bernáth család, majd a Barkóczy, Klobusitzky s korunkban a Szirmay grófoknak volt itt birtoka. Határába a prágai kormányzat cseh-morvákat telepített. A község területe 399 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 192.