Berzétekőrös

A község a Rozsnyói-medence délnyugati részén, a Pelsőci-fennsík (Nagy-hegy) északkeleti lábánál fekszik, Rozsnyótól 7 km-re délnyugatra. Berzétekőrös zsákfalu, egyetlen, Berzétéről ide vezető, 2,5 km-es mellékúton közelíthető meg. Területének csaknem felét erdő borítja. Nyugatról Pelsőc, délről és keletről Berzéte, északkeletről Rozsnyórudna, északról pedig Rekenyeújfalu községekkel határos. Északi határát a Gencsi-patak alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (6,90 km²) az elmúlt száz év során nem változott. 1976-1990 között Rozsnyóhoz csatolták.

Népesség

1910-ben 425, 1921-ben 423, 1938-ban pedig 439, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte, bár az asszimilációs folyamatok itt is érezhetőek: 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 89,1 %-ról 74,4 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 10 %-ról 22,5 %-ra nőtt. 1991-2001 között lakosságszáma stagnált, 2001-2011 között azonban már 9,4 %-os népességcsökkenés (534 főről 484-re) figyelhető meg. A lakosság 50,8 %-a református, 25,2 %-a római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 1921-hez képest (17,5 %) kevesebb, mint felére csökkent (7,6 %).

Történelem

A 13. század végén vált ki Berzéte területéből, kezdetben a Máriássy-család birtoka volt. Kései kialakulása a kedvezőtlen természeti viszonyok következménye, a mezőgazdaságnál kezdetektől fontosabb volt a favágás, a szénégetés és a legeltetés. Nevét a helyén egykor álló kőriserdőről kapta, lakossága kezdettől magyar volt, de ruszin pásztotok is éltek itt. 1327-ben "Keurus" néven említik először, ekkor a Batizok berzétei várának uradalmához került. 1427-ben 18 adózó portája volt. A 16. században a Bebekek és a Máriássyak birtoka. Később birtokvita alakult ki a két család között, mely a Bebekek kihalásával oldódott meg és a Máriássyak a jobbágyság megszűnéséig megtartották a birtokot. Lakói a 16. században református hitre tért. A 17. században a falu dézsmamentességet nyert, lakosságának több mint fele e kiváltságok védelme alatt pásztorkodással foglalkozott. A 18. század elején Szénégetőkőrös néven ismert. 1828-ban 35 házában 434 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból, erdei munkákból, napszámból, szénégetésből éltek. 1906-ig Kőrös, majd Berzétekőrös volt a hivatalos neve. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok 1965-ben itt rendezték meg az I. Nyári Ifjúsági Találkozót. 1976-ban Berzétével együtt Rozsnyóhoz csatolták, 1990-ben ismét önállóvá vált.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Református temploma 1692-ben épült, 1786-ban megújították. Jézus Szívének szentelt római katolikus kápolnája 1880-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KÖRÖS. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Rozsnyóhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjának 2/3 része köves, hegyes, és nehéz mivelésű, legelője szoross, fája tűzre van, piatzozása Szomolnokon.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Körös, Gömör v. magyar falu, Rosnyóhoz dél-nyugotra 1 1/2 órányira: 60 kath., 174 evang., 200 ref. lak. Határa ámbár hegyes, de mégis termékeny. Szenet éget. F. u. a Mariássy nemzetség.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kőrös, a pelsőczi fensík alatt fekvő magyar kisközség, 73 házzal és 378, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E községet már a pápai tizedszedők felvették jegyzékükbe Krus néven. Hosszu ideig Szénégető-Kőrösnek is nevezték. A községnek 1706-ból való pecsétnyomója is ezt a felirást viseli. 1416-ban a Gömöry család az ura, 1423-ban pelsőczi Nagy János királyi tárnokmesteré, 1427-ben a Bebek családé; 1430-ban Zsigmond király a Perényieknek adományozza. 1454-ben Kewres alakban van említve; 1489-ben pedig Máriássy Istvánt iktatják e község birtokába és a Máriássyak maradnak hosszú időn át a földesurai. Most Pósch Gyulának van itt nagyobb birtoka. A Máriássyaknak a községben nemesi kúriájuk is volt, mely ma Imre József és Dobos Károly tulajdona. A község református temploma 1692-ben épült. A katholikus lakosoknak kápolnájuk van a faluban, melyet 1880-ban építtettek. A református egyház birtokában nagyon érdekes és szép úrasztali kendő van, melyet Serédy Zsófia, báró Andrássy István kurucz generális neje, ki Jókainak a „Lőcsei fehér asszony” czímű regényében szerepel, sajátkezűleg hímzett 1695-ben. A község postája és legközelebbi vasúti állomása Berzéte, távíróhivatala pedig Rozsnyó.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Berzétekörös. -Története hűen kö veti Berzéte sorsát. Birtokosai a századok folyamán általában azonosak Berzéte földesuraival. A község területe 1201 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 439.