Berzéte

A község a Rozsnyói-medencében, a Sajó jobb partján, a Csermosnya-patak torkolatánál fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal mentén, Rozsnyó központjától 4,5 km-re délnyugatra. A község határában található Rozsnyó vasúti pályaudvara. Mellékút köti össze Berzétekőrössel (2,5 km), Bakpusztánál ágazik el a Jólészen (5 km) át Hárskútra (11 km) vezető mellékút. Határa északon a Nyerges-hegyig terjed, délkeleten a Szilicei-fennsík északnyugati részét, délkeleten pedig a Pelsőci-fennsík északkeleti lejtőit is magába foglalja. Hozzá tartozik Rozsnyó déli ipari zónája (Bakpuszta) is. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Délről Szalóc, nyugatról Pelsőc, északnyugatról Berzétekőrös és Rozsnyórudna, északkeletről Rozsnyó, keletről Jólész, délkeletről pedig Szilice községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1976-1990 között Rozsnyóhoz tartozott. Területe (20,57 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-21: 20,60 km²).

Népesség

1910-ben 1171, 1921-ben 1105, 1938-ban pedig 1207, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe. Magyar többségét 2001-ig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 68,4 %-ról 42,2 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 29,2 %-ról 47,8 %-ra nőtt az asszimiláció és a lakosság csaknem felét (46,5 %) alkotó roma lakosság nemzetiségváltása révén. A roma nemzetiségűek aránya 2001-ben 15,4 %, 2011-ben 5,5 % volt. A magyar anyanyelvűek továbbra is relatív többségben vannak (49,4 %). 1991-2011 között lakosságszáma 13 %-al nőtt (1164 főről 1316-ra). 2011-ben a római katolikusok aránya 43,1 %, a felekezeten kívülieké 20,7 % volt, a reformátusok aránya 1921-hez képest (36,5 %) kevesebb, mint felére csökkent (16,9 %-ra).

Történelem

1243-ban, mint királyi birtokot, az Ákosok kapták adományként. Ekkoriban a Rozsnyói-medence egyetlen települése volt, tőle északra lakatlan vadon (gyepű) terült el. Innen indultak Szepes elfoglalására a gömörőrök és később is erre vezetett az átjáró út Szepes felé. A település létrejöttében fontos szerepe volt az aranybányászatnak is. 1293-tól a Máriássy család birtoka lett. Várát 1311-ben említik, valószínűleg az Ákos nembeli Fülöp, vagy fia Lukács építtette. A 15. században a gombaszögi pálosoknak is van itt birtokuk és a község határában, magas sziklacsúcson állott kolostoruk is („Vörös barát vár“), amely előbb vár volt, melyet Bebek Pál építtetett. Halastó nevű dűlőjének elnevezése is még a Bebekek korából ered, itt volt a család halastava, melyet később a pálosok is használtak. Az 1440-es években egy időre a husziták foglalták el. A középkor végén a vidék egyik legjelentősebb, városias jellegű településévé vált, a magyar mellett jelentős számú német és szláv lakossággal, később azonban Rozsnyó felemelkedésével vesztett jelentőségéből és ekkor vált egyeduralkodóvá a magyarság is. 1556-ban elfoglalta a török, majd vára 1573-ig rablólovagok uralma alatt állt, ekkor azonban a törökök elfoglalták és lerombolták. A faluban a 14. században vámszedőhely volt, ahol a Szepesség felé menő úton vitt árukat vámolták. 1557-től a falu a töröknek is fizetett adót. Lakói a 16. század végén református hitre tértek. A falu lakói később bányászattal, állattenyésztéssel foglalkoztak. A 16-17. században a juhászat volt a legelterjedtebb foglalkozás. Iskoláját 1707-ben említik először. A bányáiból termelt vas feldolgozására a 19. században vasolvasztó kemencék működtek. Nagyolvasztóját 1847-ben építették, az Andrássy-család birtokában volt, 1890-ben 22 munkást foglalkoztatott és évi 18 ezer mázsa nyersvasat termelt. A vasfeldolgozás a 19. század végén fejeződött be. A 20. század elején szeszgyár és gőzmalom (Bakpusztán) is működött Berzétén. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után sajórédei szlovákok telepedtek le Berzétén. 1949-től földjeinek nagy része az állami gazdaság irányítása alá került. 1969-ben nyolcosztályos szlovák nyelvű alapiskola létesült a faluban, a magyar nyelvű oktatás az 1970-es évekre megszűnt. A községet 1976-ban Rozsnyóhoz csatolták, 1990-ben vált újra önállóvá.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Határában épült meg 1955-ben Rozsnyó új vasútállomása, de a rozsnyói húsüzem, az Agrostroj gépgyártó vállalat és a tranzit gázvezeték központja is Berzéte kataszteréhez tartozik. Korai gótikus stílusban, a 13. században épült református temploma értékes műemlék, mai alakját a 17. század elején sorra kerülő újjáépítésekor nyerte el. A Szent Annának szentelt római katolikus templom 1798-1803 között épült késő barokk stílusban. A barokk stílusú, 1732-ben épült Okolicsányi-kastély a közelmúltig a járási levéltárnak adott, az 1837-ben klasszicista stílusban épült Máriássy-kastély pedig a Szlovák Nemzeti Park igazgatóságának ad otthont. A Máriássy-Hámos kúria 1780-ban, a Pósch-kúria pedig 1880-ban épült. A község határához tartozik a Szilicei-fennsík északkeleti pereme, itt állnak a 14. századi vár romjai, valamint az 1973 óta természetvédelmi oltalom alatt álló Berzétei-sziklák. A Pelsőci-fennsík lejtőin nyílik az 1954-ben felfedezett Berzétei-barlang, mely azonban nem látogatható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BERZÉTE. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Ura Márjási Uraság, lakosai katolikusok is, de leg inkább reformátusok, és evang. fekszik Rozsnyótól északra, Szalócztól délre fél órányira, meszsze terjedő szántó földgyei vannak Sajó vize folyása mellett, ’s erdővel is bír; lakosainak egy része szekerességgel is keresi kenyerét a’ Rozsnyaiaknak portékáikat eladás végett horván. Nevezetesek itten az úgy nevezett Faisz, és Kalmár leg jobb vasat verő hámorok, földgye, ha trágyáztatik, bőven terem gabonát, sőt két nyomása árpát is, réttyei jók, piatzozása közel Rozsnyón, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, gyümöltsös kertyei termők, pénzt kereshetnek két nagy, és egy kisebb vas hámoraiban, malma kettő, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Berzéthe, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Rozsnyóhoz délre 1/2 órányira: 386 kath., 825 ref. lak. Ref. anyatemplom. Lakosai főképen földmivelésből élnek és fuvaroznak. F. u. a Máriássy nemzetségbeliek, kiknek itt 3 kastélyuk van. Ut. p. Rozsnyó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Odább van Berzéte csinos kis helység a Máriássy és Hámos családok kastélyaival. A tatárjárás előtt mint királyi kamarai birtokot Forrasztó néven nevezték. Temploma régi huszita templom; hajdan erősség volt; erre vall a templomot környező, kőrésekkel ellátott vastag kőfal. Itt van az Andrássy grófoknak egy vaskohója, mely 18.170 métermázsa nyersvasat termel évenként.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Berzéte, sajómenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely; 151 házzal és 1038 róm. kath. és ev. ref. vallású lakost számlál. Egyike a vármegye legrégibb községeinek s már a XIII. század elején koronabirtok volt. 1423-ban IV. Béla király Bebek Detrének és Fülöpnek adományozza. 1416-ban a Gömöry család az ura, majd nem sokkal ezután pelsőczi Nagy János kir. tárnokmester. Ekkor már Castrum Berzethe néven említik az oklevelek. 1430-ban Zsigmond király a Perényieknek adományozza, azonban 1489-ben már Máriássy Istvánt iktatják a vár és tartozékai birtokába. 1427-ben 53 portája volt a községnek, azonkívül vámhely is volt, a mi azt igazolja, hogy már akkor jelentékeny helység lehetett. A XV. században a gombaszögi pálosoknak is van itt birtokuk és a község határában, magas sziklacsúcson állott kolostoruk is, melynek azonban már csak csekély romja látható. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Besete néven van említve. A Máriássyak itt ma is birtokosok. Kivülök még pelsőczi Hámos László főispánnak és Pósch Gyulának van itt nagyobb birtoka. A községben több kastély és régi kúria van. Hámos László főispán kastélyát 1780 körül Máriássy Ferencz építette. Okolicsányi Zsedényi Ede és neje Máriássy Margit kastélyát Máriássy Márk 1720-ban, Máriássy Gézáét 1836-ban Máriássy István, Máriássy Irén úrilakát 1880-ban férje Gundelfingen Luczián, Hámos Lajos örököseinek úrilakát pedig 1780 körül Máriássy Károly, végül Posch Gyula úrilakát 1837 körül Máriássy Jób. A későbbi páloskolostor előbb vár volt, melyet Bebek Pál építtetett. Halastó nevű dűlője is még a Bebekek korából való; itt volt e nagynevű család halastava, melyet később a pálosok is használtak. A községben két templom van. A róm. kath. templom 1803-ban épült, az ev. ref. templom pedig 1420 körül, de csak a XVI. században fejezték be teljesen. A református egyháznak értékes aranyozott ezüst-kelyhe van, melyet Máriássy Ferencz és neje Debreczeny Judit 1631-ben ajándékoztak az egyháznak. Az úrasztali ezüsttányéron is a Máriássyak czímere van. A községhez tartoznak Bak (gőzmalom), Harangozó és Vasgyár telepek, mely utóbbi vasolvasztó és a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. tulajdona. Posta és vasúti megállóhely; távíróhivatala Rozsnyó.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Berzéte. 1243-ig a királyi birtokok közé tartozott a község. Ekkor adományozta IV. Béla Bebek Detrének és Fülöpnek. 1416-ban kapja meg a Gömöry-nemzetség, valamivel később pedig pelsőczi Nagy János tárnokmesteré lesz a birtok. Ezekben az okiratokban Castrum Berzethe néven szerepel a község. 1430-ban a Perényiek kapják meg Zsigmondtól. Ekkor már tekintélyes község volt Berzéte, amely az 1427-es kimutatás szerint 53 jobbágytelket számlál. 1489-ben Máriássy Istváné lesz a vár. A Máriássy-család a legutolsó időkig megtartotta birtokait. Ezenkívül pelsőczi Hámos Lászlónak, Posch Gyulának voltak nagyobb birtokai a községben. Az utóbbi évszázadok folyamán a Máriássy-család tagjai több urilakot és kastélyt építettek a községben. Máriássy Ferenc 1780-ban épített szép kastélyt, mely a pelsőczi Hámos-családra szállt. Máriássy Márfi 1720-ban emelt kastélyát Okolicsányi Zsedényi Ede örökölte. Ezenkívül még négy nemesi kuria került ki a Máriássy-utódok kezei alól. A berzétei ev. ref. templom a XVIII. századból származik, a róm. kat. templomot 1803-ban építették. A református templom őrzi Máriássy Ferenc és neje, Debreczeny Judit ajándékát, egy 1631 évben vert aranyozott ezüstkelyhet. A község területe 3850 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1207. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsótanya, Bakkpuszta, Berzehorka, Cigánytelep, Harangozópuszta, Nyergespuszta.