Bény

A község a Kisalföldön, az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján fekszik, Párkánytól 17 km-re északra, Zselíztől 12 km-re délre, a Párkány-Léva vasútvonal mentén (megállóhely). Áthalad rajta a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút, mellékút köti össze Farnaddal (14 km). Határa a Garam mindkét oldalára kiterjed, és keleten az Ipolymenti-hátság dombvidékére is benyúlik, itt 223 méteres magasságot ér el (Elő-hegy). Nyugatról Bart, délről Kéménd, keletről Garampáld és Kisgyarmat, északról pedig Csata községekkel határos. Északi határa Esztergom és Bars, keleti határa pedig Esztergom és Hont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1885-ben alakult Kisbény és Nagybény egyesítésével, majd nagyközségként 1920-ig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (23,50 km²) az elmúlt évszázad során csak minimális mértékben változott (1921-ben 23,48 km²).

Népesség

1910-ben 1557, 1921-ben 1746, 1939-ben pedig 1790, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Határába 1926-ban szlovák és morva kolonistákat telepítettek. 1939-1991 között népességének csaknem egyötödét elvesztette (Lakossága 1790-ről 1454 főre csökkent), az 1991-2011 közötti időszakra a népességszám stagnálása a jellemző. A lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között megduplázódott (5,8 %-ról 13,1 %-ra). A romák aránya a községben 9,5 %. A túlnyomó többség (84,6 %) római katolikus vallású. A község lakosságának 96,1 %-a él a központban (1407 fő), 3,9 %-a (57 fő) pedig az egyetlen lakott külterületen, Kolónián.

Történelem

Már a római korban ismert település, helyén római erődítmény is állott. Marcus Aurelius római császár Kr. u. 173-ban huzamos ideig tartózkodott az itteni erődben, s itt írta a kvádok elleni hadjárata alatt Elmélkedéseim c. könyvét. Nevét Hont fia Bényről kapta, kinek Szent István 1000 körül e területet ajándékozta – innen származik a község neve. Temploma még az Árpádok idején épült, úgyszintén a mellette lévő kör alakú kápolna is. A 15. századig a Hont–Pázmány nemzetség birtoka volt, majd a 15. század végén Somi Jozsa temesi comes tulajdonába került. A 16. századtól kezdve két Bényről: Alsó- vagy Kisbényről, illetve Felső- vagy Nagybényről vannak feljegyzések (a két község 1895-ben egyesült). 1550-ben Balassa Menyhért a földesura, majd a 17. században Kisbény az esztergomi káptalané, míg Nagybény Pálffy Miklósé volt, miközben Bottyán János, a későbbi kuruc vezér bírta bérletben. Mind a török korban, mind a Rákóczi-féle szabadságharcban, de az 1848–1849-es szabadságharcban is sokat sarcolták. 1920-ig herceg Pálffy Miklósnak volt itt nagyobb uradalma. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, míg 1938–44 között újra Magyarország része volt. A két világháború közötti földbirtokreform során a falutól északra 1926-ban alapított Kolónia nevű községrészbe nagyobbrészt cseh-morva, kisebb részben szlovák telepesek költöztek. 1945 első hónapjaiban a község súlyos károkat szenvedett a garammenti harcokban.

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű alapiskola és óvoda található. Árpád-kori, román stílus Szűz Mária apátsági templom is. Országos jelentőségű műemléke a 12. századi, eredetileg korai román stílusban épült, Szűz Máriának szentelt bazilikatemploma és az előtte álló, a Tizenkét apostol tiszteletére szentelt körtemploma. A Szűz Mária-kegykápolna ismert búcsújáróhely (Szentkút). Jelentős a 19. században épült Pálffy-kastélya is. Területén találták meg az 5. század közepéről származó, 108 arany solidust tartalmazó bényi kincset.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÉNY. Kis Bény. Középszerű falu Esztergom Vármegyében, birtokosa az Egri Kis Papság; nevezetes, külömbféle kiállott ellenséges viszontagságaira nézve; mostani lakosai katolikusok, hajdan a’ Premonstratenseik klastromáról híres vala, melly időben három templomai valának, egyik az Úr testének tiszteletére, második temploma tornyos kerek formára vala épűlve az IIDVEZÍTŐNEK, és a’ 12. Apostoloknak tiszteleteire, harmadika pedig Szent Katalinnak tiszteletére; de a’ mellyeknek a’ háborús viszontágsagok miatt tsak omladékjai is alig szemléltethetnek. Határja jó termékenységű, legelője elég, réttye jó, piatza Esztergomban, de mivel réttyeit Garam vize néha elönti, második Osztálybéli. Nagy Bény. Magyar falu Esztergom Vármegyében, közel kis Bényhez, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok. Ez a’ helység is sokszor elpusztíttatott, és külömbféle ellenségeknek dühösködései ellen épűltt hajdani nagy sántzai méltán tsudálkozást indíthattak. Határbéli földgye jól terem, legelője elég, réttyei gazdagok, fája tűzre szűken; piatza mint Köbölkútnak; mint hogy réttyeinek a’ víz árt, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Bény, magyar falu, Esztergom, az ujabb rendezés szerint Komárom vgyében, emelkedett helyen a Garan jobb partján, ut. p. Kéménd. Lakja 200 kath. Földje 1-ső osztálybeli; bora kevés. Volt itt hajdan a praemonstrati szerzeteseknek egy monostoruk, és apátságuk, mellyhez 3 szentegyház tartozott, ezek közül kettőt a zárdával együtt a törökök elpuszitottak; egy 1724-ben kijavittatván, most is megvan. Amade István e falut e templomnak ajándékozá, s azt most is birja, az illető kéméndi plébános, hova a falu mint fiók tartozik. A lakosok birnak 229 hold második osztálybeli szántóföldet, 59 h. rétet, 43 1/2 kapa szőlőt. Nagy-Bény, magyar falu, Kis-Bénynyel összefüggésben, szinte Esztergom, vagy most Komárom vmgyében. Róna határa első osztálybeli. A lakosok birnak 1298 hold szántóföldet, 472 h. rétet, 230 kapa szőlőt. Birja hg. Pálffy, s a bátorkeszi urad. tartozik. Mind a két Bényt háromszoros sáncz veszi körül, de ki hányatta, nem tudhatni. 1683-ben a segéd lengyel seregek e falut is elpusztiták.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kis-Bény egykor a nem messze fekvő (ipoly-)sági monostorhoz tartozó premontrei prépostság székhelye volt. Két tornyú temploma, melyet állítólag Lambert herczeg, Szent László király testvéröcscse építtetett, Árpád-kori nevezetes műemlékeink közé tartozik. Egyhajós, de hármas szentély záradéka van; érdekes részletei közé tartoznak a vadászó alakokat feltűntető oszlopfők. A templom a kanyargó Garam partján emelkedő magaslaton fekszik, honnan szép kilátás nyílik a völgyre. A Garam azelőtt épen e magaslat tövében folyt el; de mivel pusztításai már a templom fennállását veszélyeztették, medrét nagy munkával távolabbra helyezték át. A török hódoltság alatt a bényi prépostság megszűnt. A monostor elpusztúlt, de a törökök istállójáúl szolgált templom fönmaradt s ma fiókegyháza Kéméndnek,mely az esztergomi érsekség birtokai közé tartozik. Kéménd is, Bény is valaha a Hunt-Pázmán nemzetségé volt; de mivel e nemzetségbeli Kázmér fiai: István, Lampert és László rablólovagok módjára az érsekséget pusztították, az útasokat fosztogatták, a királyi Curia birája a kéméndi és a bényi birtokokat kárpótlásúl Lodomérnak, az esztergomi érseknek, ki érsekségét buzgón gyarapította, itélte oda és ezt III. András megerősítette. Templomán kivűl még más érdekessége is van Bénynek a római sánczokban vagy talán inkább avargyűrűkben, melyek hármas körben fogják körűl a helységet. Több mint ezer évesek e védelmi földhányások, és ma e sánczok körűl, már messziről láthatólag kígyózva, azok átmetszésein keresztűl az esztergom-ipolysági vasút vonatai robognak be a Nagy Károly által levert hatalmas avar nép védelmi gyűrűi közé, honnan egykor mesés kincseket vittek el a győzelmes frankok hazájukba.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bény, magyar nagyközség, a Garam partján. Házainak száma 272, a lakosoké 1432. Vallásuk túlnyomó részben róm. kath. A község határa 4080 kat. hold. Már a római uralom idejében nevezetes hely volt, mintegy előörse Pannóniának a barbárokkal szemben. Marcus Aurelius császár rendeletére e helyen táborerődöt emeltek, melynek nyomai napjainkig fennmaradtak. A császár Kr. u. 173-ban hosszabb időt töltött e táborerődben, a quádok elleni hadjárata alkalmával, s itt írta „Elmélkedései” I. könyvét. Szent István király Hunt fia Bény-nek adományozta e területet, a kitől a helység nevét vette. Ettől a Bénytől származik a Hunt-Pázmán nemzetség hasonnevű ága, ennek ivadéka Amadé, a ki 1217 előtt a történelmi nevezetességű premontrei prépostságot alapította. A helység egy részét Amadé testvérének, Pongrácznak utódai bírták; de a XIV. században a nemzetség födémesi ágából származó IV. Miklós, László nevű fiával együtt, szintén igényt tartott Bényre, minek következtében 1359-ben perre került a dolog. E peres ügyben kiadott egyik oklevél szerint, a nemzetségi javak Ó-Bényben terültek el, mely akkor Bars vármegyéhez tartozott. Az 1495. évi összeírás szerint Bény Somi Józsa temesi gróf birtoka, a kinek akkor 46 portája volt. Maga a bényi prépostság az idők folyamán elveszítette önállóságát és 1516-ban a sági (ipolysági) prépostság felügyelete alá tartozott. Az 1531. évi összeírás szerint két különálló helység volt: Felső-Bény, mely Erdődy István földesurasága alatt állott és Alsó-Bény, mely az ottani préposté volt. Később Felső-Bényt Nagy-Bénynek, Alsó-Bényt pedig Kis-Bénynek nevezték. Ez az elnevezés még 1848-ban is fennállott. Az 1532. évi összeírás szerint mindkét falu elpusztult, de csakhamar újra felépült. 1550-ben Alsóbényen 1 portát, Felsőbényen 3-at írtak össze. Ekkor mindkét helység Balassa Menyhért birtokában volt. 1593-ban a török hódoltsághoz tartozott, 1613-ban Nagybény Pálffy János földesurasága alá került. Kisbény az esztergomi káptalané volt. 1647-ben Nagybényben öt, Kisbényben két portát találtak az összeírók. Az 1696. évi összeírás szerint Kisbény az esztergomi káptalané, míg Nagybény Bottyán Jánosé volt, a ki azt zálogban bírta a Pálffyaktól. A felszabadító háborúban sokat szenvedett. 1683-ban, Bécs felmentése után, az erre vonuló lengyel szövetséges hadak teljesen elpusztították. Az 1732-55. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 18 egész és 12 féltelkes jobbágy lakta. Ősi, kéttornyú bazilikáját 1722-ben kezdték helyreállítani, s azt báró Mednyánszky László czímeres püspök 1732-ben felszentelte. Ekkor még az egykori prépostsági épület falai is fennállottak a bazilika mellett. A XIX. század első felében Nagy-Bény a herczeg Pálffy család bátorkeszi uradalmához tartozott, Kis-bénynek pedig a kéméndi plébánia volt a földesura. Jelenlegi birtokosa a herczeg Pálffy család, melynek a község mellett van újabb kastélya. Ezt herczeg Pálffy Antal építtette, mostani tulajdonosa pedig herczeg Pálffy Miklós. A község műemlékei az említett templom és a mellette lévő köralakú kápolna. Említésre méltó, hogy a községes félkörben a Garamig kétsoros őskori sáncz övezi. Itt vannak egy XII. századi kolostor romjai, melyet a törökök pusztítottak el. Határához tartozik Leánd. Dűlőnevei közül érdekesebbek a Sáskavár, melyhez egy pusztító sáskajárás emléke fűződik; továbbá a Szentkúti dűlő, a hol a nép hite szerint Szűz Mária megjelent s a kút vizét gyógyító erővel ruházta fel. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van.

Magyar Katolikus Lexikon

Bény, Esztergom vm. (Bi]]na, Szl.): 1. Szűz Máriáról nev. egykori premontrei prépostság. 1217 előtt a Hontpázmány nb. Omodé ispán alapított monostort a Garam jobb partján. A ninivei premontrei monostorjegyzék 1234: még nem, csak 1294: említi. 1273: itt temették el Istvánt, az alapító Omodé fiát. Szóbeli végrendeletében megerősítette a monostor részére apja adományait: Kéménd, Páld (Hont vm.) és Vezekény (Bars vm.) falut, 2 kandéi szőlőt (Pilis vm.), egy háromköves malmot stb. 1280: a Bold. Szűz tiszt. sztelt tp-át említik. Előbb a váradhegyfoki (nagyváradi) prépság filiája volt. 1445: a sági prép. mint atyaapát jelölt ki prép-ot a ~i szerz-ek közül. 1543: török kézre jutott. - A 13. sz: román stílusban épült tp. toronypárja elé előcsarnokot emeltek. Így az egyhajós épület hossza 8 x 23 m. A sztély és mellette egy-egy oldalkpna záródása félköríves. - A monostor ter-én Krisztus Szt Teste, a 12 ap. és Alexandriai Szt Katalin tiszt. 3 kisebb tp. állt. A magyar tp-építészetben először a ~i tp-nál tűnt fel a sokszögű sztélyzáródás. 1722: a tp-ot barokk köntösbe burkolták. 1861: Hild József önkényes változtatásokkal restaurálta, Henszlmann Imre régi állapotát rajzokon rögzítette. Még többet ártott 1896-98: Czigler Győző restaurálása. 1935: megtalálták a tp D-i oldalán a monostor Ny-i és D-i szárnyának alapfalait; a K-i szárny a Garam alámosása következtében eltűnt. 1945: a tp. rommá lett; helyreállítása tovább rontotta eredeti alakját. Közelében egy rotunda áll, mely a kk-ban a falu plébtp-a volt. Az elnéptelenedett prépság javadalmait I. Ferdinánd a nagyszombati jezsuitáknak adta. - Címét viselték 1702: Neubauer Vencel, 1749: Bocsay János szepesi, 1757: Lukácsy János nyitrai, 1780: Somsics János győri, 1805: Rauscher Miklós esztergomi, 1808: Zimányi Ignác pozsonyi knk., 1835: Majthényi József bajmóci, 1876: Szentinger Ferenc körmöcbányai plnos, 1889: Lukáts László, 1898: Kádár Ambrus szatmári, 1911: Molnár Ignác győri knk. - 2. Helyi búcsújáróhely. A sztkúthoz, a kutacskához pünkösdkor a falu népe már az ünnep reggelén kivonult. A környékbeliek körmenetben jöttek. A kút vizében megmosták kezüket, lábukat, szemüket. - Lakói 1991: össz. 1454, m. 1367 (94,02%); 2001: össz. 1438, m. 1289 (89,64%). H.F.-B.G. 1. Arch. Közl. 1863:3. (Henszlmann Imre: A kisbényi róm. ízlésű egyh.) - Technika 1940. 21:202. - Művtört. Értes. 1957:233, 239. (Oszvald F.) - Györffy II:227. - Kovács-Legeza 2002:35. - 2. Népr. Értes. 1913. XIV. (Novák József: Adatok Bény közs. népr-ához) - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bény. Már a római korban lakott hely s a napjainkig fennmaradt romok tanúsítják, hogy e helyen római erődítés állott. Egykorú feljegyzések szerint Marcus Aurelius római császár Kr. u. 173-ban huzamos ideig tartózkodott az itteni erődben s itt írta a quadok elleni hadjárata alatt Elmélkedéseim I. könyvét. A honfoglalás után magyarokkal népesült. Szent István 1000 körül Hunt fia Bény-nek ajándékozta e területet s innen származik a község neve. Egészen a XV. század végéig a Hunt—Pázmány-nemzetség ivadékai bírták, míg az 1495. évi összeírásban már Somi Jozsa temesi comes tulajdonában jegyezték fel. A XIII. században önálló premonttrei prépostsága is volt. A XVI. századtól kezdve két Bényről: Alsó- vagy Kis-Bényről és Felső- vagy NagyBény-ről történik említés, majd 1895-ben a két község egyesült. 1550-ben Balassa Menyhért a földesura. 1696-ban Kis-Bény az esztergomi káptalané, Nagy-Bény Pálffy Miklósé, de Bottyán János, a későbbi kuruc vezér bírta bérletben. A török kiveretése során sokat szenvedett, mint ahogy a Rákóczi-féle szabadságharcban és az 1848—1849-es szabadságharcban is megsanyargatták. Az összeomlásig herceg Pálffy Miklósnak volt itt nagyobb uradalma. Temploma még az Árpádok idején épült, úgyszintén a mellette lévő köralakú kápolna is. A község halárában avar sáncok s római várormok láthatók. Húsz esztendős erőszakos uralmuk alatt a csehek morva telepeseket hoztak Bényre és a határban 1400 hold földet osztottak ki közöttük. A község területe 4080 kat. hold. Lakóinak száma a visszacsatoláskor 1790, egy százalék kivételével valamennyi r. k. vallású.