Benkepatony

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, Lögérpatony keleti, Csécsénypatony nyugati szomszédságában, előbbivel teljesen egybeépülve alkotja a község központját, itt található többek között a református templom.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség, azóta Lögérpatony egyik településrésze és kataszteri területe. A község területe 1939-ben 9,14 km² volt, de a mai kataszteri területé csak 7,00 km². 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott kisközségként, majd a csehszlovák közigazgatásban szintén a Dunaszerdahelyi járáshoz községként.

Népesség

1939-hez képest (399 fő) népessége csaknem duplájára nőtt. 2011-ben 729 lakosa volt, a község összlakosságának 37 %-a.

Történelem

1323-ban Boleszló esztergomi érsek szabadságlevelet ad az itt lakó jobbágyoknak. Ekkor Benkeháza néven szerepel. 1345-ben Michael de Pathon nemes nevében tűnik fel. További megjelenési formái: 1439-ben Benkepathon, 1927-ben Benkova Potôň. A község a gellei érseki székhez tartozó pozsonyi várbirtok volt, amit egy 1466-ból származó oklevél is bizonyít. Az 1553. évi portális összeírásban mint pozsonyi várbirtok van felvéve 8 portával. Később a Pálffy-család birtokába kerül, s ott is marad egészen a Monarchia széthullásáig. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 48 házzal és 351 lakossal szerepel. Solymospatony nevét viszont már egy 1313-ból származó okiratból ismerjük, amikor is Karcsai István volt a földesura. Mivel ebben az oklevélben egy, a községben épülő templomról is szó van - az pedig a mai Benkepatonyban áll -, valószínű, hogy Solymospatony azonos volt a későbbi Benkepatonnyal, vagy egy közvetlen szomszédságában épült település volt. 1940-ben Lögérpatonyhoz csatolták.

Mai jelentősége

Ld. Lögérpatony

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Benke Patony. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Löger Patony, és Csécsény Patonyhoz is közel, határja 2 nyomásbéli, ’s leginkább tiszta rozsot terem, réttye, legelője van, piatza Somorján, a’ Duna mossa határját, szigettye is vagyon.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Patony (Benke), magyar falu, Poson vgyében: 235 kath., 120 ref., 1 zsidó lak., ref. filial. szentegyházzal.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Benkepatony szintén az Alsó-Csallóközön fekszik. Magyar kisközség, 38 házzal és 285, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. Pozsony vármegyében hat Patony nevű község van. ezek: Benke-, Bögöly-, Csécsény-, Diósförge-, Elő- és Lőgérpatony. Hajdan azonban ezeken kívül még Homokos-Patony, Főszer-Patony és Sólymos-Patony is szerepelt, míg Diósförge-Patony ezelőtt Diós-Patony és Förge-Patony néven két község volt. Itt csak a Patony és Benkepatony néven szereplő és a már megszünt, vagy a többiekbe olvadt Főszer-, Solymos- és Homokos-Patornyról emlékezünk meg. Patonyt Roland nádornak 1250-ik évi oklevelében találjuk először említve, Villa Pothun alakban. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek az itt lakó jobbágyoknak szabadságlevelet ad. Ekkor már Benkháza néven szerepel. 1345-ben Michael de Pathon nemest említenek. 1466-ban a gellei érseki székhez tartozó pozsonyi várbirtok volt. Az 1553-ból való portális öszeírásban szintén a pozsonyi várhoz tartozó királyi birtokként van felvéve, nyolcz portával. Később a Pálffy család birtokába került és most is a Pálffy-szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. Főszer-Patony II. Lajos királynak 1524-ben a gellei székhez intézett rendeletében szerepel és az 1553-iki adóösszeírás szerint öt portája van. Ugyanekkor van említve Homokos-Patony is, mint királyi birtok. Sólymos-Patonyról 1313-ban találunk feljegyzést, a mikor Karcsai Iván volt az ura. Benkepatony egyháza már 1390-ben említve van, azonban a mai református templom csak 1815-ben épült. 1883 aug. 7-én a gazdák egész évi termése elégett. Ide tartozik a Makay malom is. A község postája Szentmihályfa, távírója és vasúti állomása Patony.