Battyán

A község a Bodrogköz északkeleti sarkában, sík vidéken fekszik, Királyhelmectől 11 km-re keletre. A község területén keresztülhalad a 79-es főút (Királyhelmec-Ágcsernyő szakasz), maga a falu az erről az útról elágazó 2 km-es bekötőúton közelíthető meg. A mintegy 8 km-re fekvő Szirénfalva a Latorca lengőhídján át közelíthető meg gyalog vagy kerékpárral. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Bacska és (rövid szakaszon) Lelesz, délnyugatról Bély, délről Tiszacsernyő, délkeletről Ágcsernyő, északról Nyarádkelecsény, északkeletről pedig Szirénfalva községekkel határos. Északi és északkeleti határát a Latorca-folyó 20. század második felében kialakított medre alkotja, a régi folyómeder (és korábbi községhatár) egyben Zemplén és Ung vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1950 után a Latorca-folyó szabályozásával kialakult új folyómeder mentén húzták meg északi és északkeleti határát (Szirénfalva és Nyarádkelecsény határának egy részét Battyánhoz csatolták, Battyán határának egy részét pedig az előbbi községekhez), 1957-ben pedig kataszterének legdélebbi részét az ekkor létrehozott Tiszacsernyő községhez csatolták, összességében tehát 1910-1938-hoz képest (19,96 km²) területe 2,2 %-al csökkent (19,52 km²-re).

Népesség

1910-ben 1064, 1921-ben 989, 1938-ban pedig 1168, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Bár 1929-ben cseh-morva kolonisták, 1945 után pedig szlovák telepesek érkeztek a községbe, magyar többségét napjainkig megőrizte. 1991-2011 között népessége 8,6 %-al növekedett (1157 főről 1256-ra), ezalatt a magyar nemzetiségűek arányának rohamos csökkenése (93 %-ról 65,6 %-ra) és a szlovákok arányának megduplázódása (6,3 %-ról 12,7 %-ra) figyelhető meg. A túlnyomó többség (87,1 %) magyar anyanyelvű. 2011-ben a lakosság 18,1 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, a roma etnikumhoz ugyanakkor a lakosság egyharmada (33,7 %) tartozott. A lakosság túlnyomó többsége (71,1 %) római katolikus vallású, 1921-hez képest a reformátusok (13,6 %-ról 7,5 %-ra) és a görög katolikusok (25,2 %-ról 7,1 %-ra) aránya is nagy mértékben visszaesett. 1944-ig népes izraelita vallású közösség (1921-ben 7,7 %) is élt a községben. 2011-ben egyetlen külterületi lakott helyén, Kolónián élt az összlakosság 3,9 %-a (49 fő).

Történelem

1332-ben Bocian néven említik először, mint Beche ispán birtokát. Később a Bacskai és a Battyán család tulajdona. 1332-ben "Bacian", 1404-ben "Bacchian", 1429-ben "Baytam", 1480-ban "Bottyan" alakban szerepel az írott forrásokban. 1347-ben helyi nemesek birtoka. A 15. század elejétől a Pány családé, a 16. században a Magyiaké és a Tárkányiaké, majd a 17. század végéig a Tárkányi család birtoka. Kastélyát a korábbi vár helyén 1648 és 1650 között Tárkányi István építtette. A Rákóczi-szabadságharc idején Sennyey István kuruc generális, szenátor és főkancellár rezidenciája volt, így nehezen magyarázható az a hagyomány, mely szerint 1706-ban és 1711-ben kurucok dúlták fel a falut és a kastélyt. Az épületet 1740 körül barokk stílusban építették át, majd miután ismét romossá vált, a Sennyey család építtette újjá 1889-ben úgy, hogy a négyszögletű kastélyból három oldalt lebontottak. A kastély a második világháborúban súlyosan megrongálódott, majd sokáig terménytárolóként használták. A romos épületet 1967-ben bontották le. 1698-tól a 19. századig a Sennyey család birtoka volt. 1557-ben 8 portája volt. 1715-ben 27 ház nélküli és 10 lakott jobbágytelke volt. 1787-ben 87 házában 569 lakos élt. 1828-ban 112 háza és 826 lakosa volt. Határában kiterjedt erdők voltak. Lakói mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1924-ben árvíz pusztított a községben. Ugyanebben az évben cseh és morva legionáriusok 449 hektáros földterületet kaptak és kolóniát alapítottak a község határában. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 47 fő) koncentrációs táborba hurcolták.

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű négyosztályos alapiskola és óvoda található. Jézus szívének szentelt római katolikus temploma egy 17. századi reneszánsz stílusú templom alapjain 1907-ben épült. Határában található a Latorcai-rét Természetvédelmi Terület.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BOTTYÁN. Elegyes falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Dőry Uraság, fekszik Lelesztöl mintegy 3/4. mértföldnyire, és az Uraságnak lakó kastéllyával díszesíttetik, lakosai katolikusok, termésbéli tulajdonságaira nézve hasonló Bacskához, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bottyán, magyar falu, Zemplén vgyében, a Bodrogközben, Leleszhez 1, ut. p. Ungvárhoz 3 mfd., 500 kath., 100 ref., 200 g. kath.,, 40 zsidó lak., r. kath. paroch. templommal. Határa róna és igen termékeny. Van itt majorsági beltelek 53 hold egy kastélylyal, 313 h. szántóföld, 283 hold rét, 665 hold erdő. Birta báró Bémer László nagy-váradi püspök, de most a fiscus foglalta el.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Battyán, Ung vármegye határán, a bodrogközi síkságon fekvő magyar kisközség, melynek 146 háza és 1134 lakosa van, kiknek legnagyobb része római katholikus. E község már a XIII. században Beche ispán birtokaként szerepel. Utána került a birtok fele a Bacskai testvérek, a másik fele pedig a Bottyán család tulajdonába. 1347 körül a Bottyániak voltak az urai, egész 1403-ig, a mikor Bottyán György hűtlenségbe esvén, Zsigmond király 1409-ben Pány Ferencznek és fiának, Demeternek adja. E család révén a Csaholyi és a Mághi családok tulajdonába megy át. 1514-ben a Bayoni családot is itt találjuk, míg 1560 körül a község a Tárkányiaké. 1576-ban Chernel Tamást és Joó Balázst is egyes részeibe iktatják; 1598-ban pedig Székelyi Boldizsár és Mátyásfalvay György is a birtokosok között szerepel. 1627-ben Barakonyi Ferencz is egyik birtokosa. 1648-ban ifj. Tárkányi István nagyszabású várkastélyt építtet a község mellett. 1656-ban Sulyok Borbála és Barakonyi Ferencz is részbirtokosai. 1681-ben Apaffy fejedelem oltalomlevelet ad a községnek. E században báró Bocskay István és Daróczy Ferencz is birtokosok, de a Bocskay-féle rész elkoboztatván, a kir. fiskusra száll és később, kir. adomány útján, báró

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Battyán. Korábban Bottyán. Legrégibb birtokosának Beche ispánt találjuk a XIII. századból. Nem sokkal később felerészben a Bacskay nemzetség kezére kerül. A XIV. század közepén a Bottyán-család a földesura. 1403-ban Zsigmond király a hűtlenséggel vádolt Bottyán Györgyöt megfosztja jószágaitól s 1439-ben Bottyánt a Pány-családnak adja, akiktől viszont a Csaholyi és Mághy nemzetség szerzi meg. A XVI. században a Bayoni-, a Tárkányi-, Chernel-, Joó-, Szkely-, Mátyásfalvy-, a XVII. században a Barakonyi-, Sulyok-, báró Bocskay-, Daróczy-, báró Sennyey- és Bartók-családé. Tárkányi István 1648-ban várkastélyt építtetett a község közelében. Bottyán vára a községgel együtt 1703-ban meghódolt Rákóczinak s ezért a császáriak a várat 1706-ban lerombolták. Később újra felépítették, de 1711-ben viszonzásul a kurucok feldúlták és kifosztották. 1742-ben házasság révén a gróf Dőry-, majd ugyancsak házasság révén a báró Bémer-család szerzi meg a Sennyey bárók itteni birtokát, de 1852-ben vétel útján jórészt ismét viszszakerül a Sennyey bárók tulajdonába. Báró Bémer László egri kanonokot a szabadságharcban való részvétele miatt megfosztják itteni birtokától s később ezt a birtokrészt a kincstár Szigethy Józsefnek adja el. Szigethytől báró Sennyey Pál 1875-ben visszavásárolja, ösi plébániája 1332-ben már fennállott, Árpádok-korabeli temploma azonban már régebben elenyészett s jelenlegi róm. kath. templomát 1695-ben építették. Hozzátartozik Cigánytelep, Csehtelep, Erdőőrház, Gátőrház, Orosztelep, Sennyeymajor. Határában a csehek cseh-morva telepesek között osztottak ki földet. A magyar lakosság a cseh uralom alatt sok zaklatásnak volt kitéve. A község területe 3469 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1168, ebből róm. kath. 626, ref. 124, gör. kath. 371, izr. 47.