Bátorfalu

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon fekszik, a Csábi-patak partján, Balassagyarmattól 9 km-re északra, Csábtól 7 km-re délre, a Csábot Tótgyarmattal (6 km) összekötő mellékút mentén, Lukanénye déli szomszédságában. Határa dombos, részben mezőgazdaságilag művelt, részben erdővel (a községterület mintegy 1/3-a) borított terület. Délről Apátújfalu, nyugatról rövid szakaszon Terbegec, északról Lukanénye, északkeletről Mikszáthfalva, délkeletről pedig Erdőmeg községekkel határos. Északkeleti és délkeleti határa Hont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). Területe (5,94 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Bátorfalu a szlovák-magyar néprajzi kontakzónában fekvő, kettős identitású lakossággal rendelkező község. Ezt jól mutatják a népszámlálási adatok, míg 1880-ban magyar többség mellett a lakosság több mint egyharmada szlováknak vallotta magát, 1910-ben már csak 5,7 %-a, a Csehszlovákiához csatolás után azonban ez az arány 39,9 %-ra ugrott (1921-ben), 1930-ra pedig már a lakosság többsége szlováknak vallotta magát. 1910-ben 331, 1921-ben 313, 1938-ban pedig 334 lakosa volt, 1991-2011 között 10 %-os népességcsökkenés figyelhető meg (402 főről 362-re). A lakosság túlnyomó többsége ma már szlovák nemzetiségű (81,2 %), a magyarok aránya 1991-2011 között 24,9 %-ról 16,3%-ra csökkent. A lakosság túlnyomó többsége (87 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 5,5 % (1921-ben még 27,2 %).

Történelem

1277-ben említik először. 1413-ban Batorfalwa alakban említik. Nevét egykori birtokosáról kapta, a falu ugyanis a nényei Batur birtokán keletkezett. A 15. században a Csehy- és a Kenderesi-családé, majd a 18. században a Kubinyiak és a Koháryak birtoka, a 19. században többek közt a Tihanyi és Egry családok a falu birtokosai. Ebben az időben a Tihanyi, a Buócz, a Blahovics, a Nándory és Tornyos családoknak álltak nemesi úrilakai a községben. 1715-ben 6 háztartása volt. 1828-ban 54 házában 320 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. század végén még evangélikus többségű település volt, állami iskolájának 1885-ben történő megnyitása után szlovák lakossága egyre inkább magyarrá vált, ez a folyamat 1920 után megszakadt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott.

Mai jelentősége

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Szent Teréznek szentelt római katolikus temploma 1926-ban épült szecessziós stílusban, az evangélikus templom 1903-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÁTOR FALU. Elegyes falu Hont Vármegyében, birtokosai Kubinyi, G. Koháry, és Balog Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Házas Nénnyének szomszédságában, mellynek filiája. Határbéli földgye középszerű, legelője elegendő, de tűzre fája nem elég, épűletre való pedig nintsen, szőlö hegyek nélkül is szűkölködik, a’ harmadik Osztályba tétettetett.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bátorfalu, (Batorova), magyar-tót falu, Honth vgyében, ut. p. B.-Gyarmathoz 3/4 mfd. 90 kath., 147 evang. lak. Földje jó buzát, rozsot, kukoriczát terem. Szőlője van. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bátorfalú, magyar kisközség, 52 házzal és 348 róm. kath. és ág. ev. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Balassagyarmat, postája Lukanénye; körjegyzőség helyben. A község középkori szerepéről nincs hiteles adatunk. A XVIII. században a Kubinyi, gróf Koháry és a Balogh családoknak volt itt birtokuk. A múlt század elején a Tihanyi, Blaskovics és Egry családok voltak a földesúrai. Négy régi és két új úrilak van a faluban; a régieket a Tihanyi, Buócz és Blaskovics, az újabbakat a Nándory és Tornyos családok építették.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bátorfalu eredetében magyar, de a nyelvhatár szélén szlovák községekkel érintkezik. Fényes és Czoernig már magyar-szlováknak, illetve szlovák-magyarnak ismerteti. Keleti pedig csak magyarnak ismeri. Az 1880-tól 1910-ig tízévenként megtartott magyar népszámlálások tükrében Bátorfalu magyarságának ereje 59, 63, 92, 94%-ban fejeződik ki. Kisebbségi sorsba jutás után nagy zuhanást vehetünk észre. 1921-ben 51%-ra, 1930-ban pedig 7%-ra morzsolódik a magyarság. A hirtelen zuhanás után az 1938-as magyar népszámlálás aránya éppen a fordítottja, mert a magvarság ekkor már 90%-os, a szlovákok pedig mindössze 10%-ban mutatkoznak. (....) Bátorfalu. A község a jelek szerint a XVIII. század elején keletkezett. E században a Kubinyi-, Balogh- és a gróf Koháry-család osztozkodik a községi földek birtokában. Később a Blaskovics-, Tihanyi- és az Egry-családok a község legjelentősebb birtokosai. A község területe 1032 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 334.