Barsbaracska

A község a Garammenti-hátság dombvidékén, a Baracska-patak (Kvetnianka) partján fekszik, Érsekújvártól 35 km-re északkeletre, Nagysuránytól 21 km-re keletre, Lévától 24 km-re nyugatra. A Pozbát (3 km) Alsópéllel (4,5 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Délkeletről Fakóvezekény, délnyugatról Fajkürt, nyugatról Pozba, északnyugatról Barsfüss, északkeletről Alsópél, keletről pedig Nagysalló községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Verebélyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1949-1960 között a Nagysurányi járáshoz tartozott, majd 1960-tól az Érsekújvári járáshoz. Területe 1939 után minimális mértékben változott (23,88 km²-ről 23,81 km²-re csökkent) Kisbaracska Barsbeséhez csatolásával.

Népesség

1910-ben 1017, 1921-ben 1045, 1939-ben pedig 1208, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 10,9 % volt. A második világháború utáni belső telepítések során a faluba szlovák telepeseket költöztettek, a 20. század második felében szlovák többségűvé vált. A periférikus helyzetű település 1991-2011 között nagymértékű népességvesztésen ment át, húsz év alatt lakossága egyötödét elvesztette (986 főről 786-ra csökkent), ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya 40,3 %-ról 29,6 %-ra csökkent. A lakosság többsége római katolikus vallású (49 %), a reformátusok aránya 43,1 %-ról (1921-ben) 23,5 %-ra csökkent.

Történelem

Barsbaracska korán, a honfoglalás kora óta magyar település, már a 10. században is létezett. Az esztergomi káptalan bizonyságlevelében találkozunk említésével először, majd a 14. század végén Barachkai János a Szent Benedek-rendre hagyományozta a várost (Kis Barakczát). A 19. században a Kelecsényi-, a Simonyi- és az Ambró családoknak volt itt birtoka, míg a 20. században a Knapp, a Missák, valamint a Kelecsényi családok birtokolták.A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd 1938–44 között ismét magyar fennhatóság alá került. A háborút követő kitelepítések felborították korábbi etnikai képét, és a szlovákság lett a település meghatározó etnikuma. Határában korábban számos major és puszta működött, melyek közül már csak Barakpuszta és Cseresnyéspuszta létezik. Határának nagy részét a 19. században még erdő borította (Baracski-erdő, Felső-erdő), melyeket később kiirtottak és mezőgazdasági művelés alá vontak.

Mai jelentősége

A községben szlovák óvoda működik, Cseresnyéspuszta településrészen szociális otthon található. Szent Bertalannak szentelt római katolikus temploma épült barokk stílusban, református temploma 1909-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BARACSKA. Elegyes falu Bars Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Verebélyi járásban, ambár határjában 120erdeje olly nagy nints, mint más helységeknek; de mivel szükségére fája elég, épűletre való is az Uraságnak engedelmével, ’s más javakkal is bővelkedik, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Baracska, magyar-tót falu, Bars vgyében, 380 kath., 17 evang., 250 ref. lak. Ref. filial templom és oskola. Határja dombos, de termékeny; legelője sok, és a juhoknak nagyon egészséges; erdeje derék, szilvás s más gyümölcsös kertjei messze kiterjedtek; bort is termeszt. F. u. többen. Ut. p. Léva.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Baracska, magyar kisközség a verebélyi járásban. Lakosai reformátusok és katholikusok, de az előbbiek többségben vannak. E községet már a pápai tizedszedők említik Barakcha néven. Ugyanily alakban találjuk 1298-ban az esztergomi káptalannak egyik bizonyságlevelében felemlítve. 1339-ben már Barakcsa alakban van megnevezve, 1395-ben pedig Kis-Barakcza alakban, amikor Barachkai János a szt.-benedeki apátságnak hagyományozza. 1657-ben öt elpusztult telket irtak össze e községben. 1574-ben mint praedium szerepel. Dűlői között két elnevezés érdemel figyelmet. Az egyik a Szenti tó, mely helyen állítólag hajdan nagy tó volt, a másik a Balogvölgy elnevezés, mely, úgy látszik, valamelyik régi birtokosának őrzi az emlékét. A mult század elején a Kelecsényiek, Simonyiak és az Ambrók voltak a község birtokosai, most pedig Kelecsényi Rafaelnek, Knapp Simon és Sándornak és Missák Zacharnak van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van, református és katholikus. Az elsőt 1780 körül, a másikat 1700 körül építették. E községhez tartozik Vörös, Barak, Cseresnyés, Kis-Besse és Puszta-Szőlők, a hol azelőtt szőlők voltak. A lakosok száma 995. Saját postája van, távirója és vasúti állomása Nagysalló.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Barsbaracska. Kisközség, amelyet amelyet a régi följegyzések — többek között az esztergomi káptalan 1298-i bizonyságlevele — Barakcha néven említenek. Egy 1339-ben kelt dokumentumban mint Barakcsa szerepel. Barachkai János 1395. évi adományozólevele, amelyben a Szent Benedekrendre hagyományozza a várost — Kis-Barakczát említ. A község a XIX. század folyamán a Kelecsényi-, Simonyi- és Ambró-család kezén van, míg a XX. században Knapp Simon, Knapp Sándor, Missák Zakariás, valamint a Kelecsényi-család birtokolják. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Barak, Cseresnyés, Kisbese, Üjbaracska, Vörösmajor. A község területe 4150 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1208.