Barka

A község a Csermosnya-völgy legfelső részén, a Csermosnya-patak partján, Rozsnyótól 21 km-re keletre fekszik, 560 méteres tengerszint feletti magasságban. Közlekedési szempontból zsákfalunak számít, a Csermosnya-völgyön végighaladó, Hárskútnál kezdődő 16 km-es mellékúton közelíthető meg, Szádelő felé a Szádelői-völgyön át vezető, csak gyalog és kerékpárral járható út teremt összeköttetést. A völgytől délre a Tornai Felső-hegy (Szádelői-karszt) vonulata húzódik, északra pedig a Rozsnyói-hegység 1000 m fölé magasodó gerincéig (Csükerész-hegy, 1187 m) terjed Barka határa, melynek mintegy háromnegyedét erdő borítja. Területének legnagyobb része a Szlovák Karszt Nemzeti Park részét alkotja, a Szádelői-völgy nyugati oldala is Barkához tartozik. Nyugatról Lucska, északról Ájfalucska, keletről Áj, délről pedig Tornagörgő, Szádelő és Méhészudvarnok községekkel határos. Déli, északi és keleti határa (1881-től) Gömör-Kishont és Abaúj-Torna megyék határát alkotta. Keleti határát a Szár-patak alkotja.

Közigazgatás

1881-ig Torna vármegyéhez tartozott, majd 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (23,74 km²) az elmúlt száz évben nem változott.

Népesség

1910-ben 464, 1921-ben 521, 1938-ban pedig 507, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A periférikus helyzetű, elöregedő népességű község 1938-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette. A 20. század végére népessége nagyrészt kicserélődött és roma többségű (71 %), településsé vált, ezzel párhuzamosan az 1991-2011 közötti időszakban gyors népességnövekedés (55,9 %-os gyarapodás, 331-ről 516 főre) figyelhető meg. Ebben az időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 83,4 %-ról 31,6 %-ra csökkent, a romáké pedig 8,5 %-ról 56,4 %-ra emelkedett, a szlovák nemzetiségűek aránya 2011-ben 8,1 % volt. A lakosság többsége (79,1 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 15,7 % (1921-ben még a lakosság több mint kétötödét alkották).

Történelem

1409-ben "Barka" alakban említik először, Torna várának uradalmához tartozott. A község gótikus temploma 1428-ban épült. 1759-ben XIII. Kelemen pápa az itteni Kármelhegyi Boldogasszony Társulat tagjait búcsúkiváltságokban részesítette. A falu lakói földműveléssel, erdőgazdálkodással, bányászattal, szénégetéssel foglalkoztak. A 19. században a községben fűrésztelep, vasércbánya és kisebb vasgyár is működött. 1848-ban az orosz csapatok néhány napig táboroztak a faluban és a falu határában. 1873-ban kolerajárvány, 1879-ben árvíz pusztított. 1881-ben, Torna vármegye megszüntetésekor Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1954-ben a Szádelői-völgyet és határának egy részét védetté nyilvánították. A 21. század elejére lakossága nagyrészt kicserélődött, ma roma többségű község. Egyike a járás leginkább hátrányos helyzetű településeinek.

Mai jelentősége

Karmelhegyi Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1759-ben épült barokk-klasszicista stílusban. A 19. századi, neobarokk stílusú Zichy-Ferraris-kastély ma a községi hivatalnak ad otthont. Református temploma 1794-1804 között klasszicista stílusban. Határában számos védett természeti érték található, többek között a Szádelői-völgy és a Hólyuk-barlang.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BARKA. Magyar, és elegyes falu Torna Vármegyében, földes Ura Gróf Keglevich Uraság, mély völgyben épűlt, ’s egész a’ tetőkig fákkal keríttetett körűl, földgyei nehéz mivelésűek, és kősziklásak, ez okozza, hogy néha pénzen vett kenyérrel éllyenek lakosai; leginkább gyümöltsel kereskednek, mellyet a’ körűl lévő helységekben felszedvén, a’ Szepességre visznek, és ott tserében eladják; mások pedig esztergályozásból élnek, tányérokot, tálakat, ’s másféle fa edényeket készítenek; határbéli földgye, ha jól miveltetik, búzát is terem, réttyeinek egy része kétszer kaszáltatik, eladni való módgya középszerű, legelője elég, fája épűletre, és tűzre, makkja, almássa elég, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Barka, magyar falu, Abauj-Torna vgyében, egy szűk völgyben, Szomolnokhoz délre 2 mfdnyire: 386 kath., 225 ref., 6 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplom. Vasbányák és hámorok. Határa hegyes, kősziklás, s nem igen termékeny; rengeteg erdejéből sok tálat, kanalat, s más faeszközt készit; gyümölcskertjei szépek s gyümölcscsel a Szepességre élénk kereskedést folytat. F. u. gróf Keglevich. Ut. p. Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Barka, Abaúj-Torna vármegye határán fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 83 házzal. 626, nagyobbára róm. kath. vallású lakost 32számlál. Hajdan királyi birtok volt s vidékén, a hagyomány szerint az Árpád házból való királyok és királyi herczegek szokszor vadásztak. Később földesura a gr. Gyulay család lett, azután a gr. Keglevich család, majd a mult század második felében a gr. Zichy-Ferráris család birtokába jutott, mely utóbbi itt kastélyt is építtetett. Most a rozsnyói takarékpénztárnak van itt nagyobb birtoka és ezé a Zichy-féle átalakított kastély is. A községben két templom van. A kath. templom nagyon régi. Az egyház már 1428-ban fennállott. A református templom 1794 és 1804 között épült. 1848-ban az orosz csapatok néhány napig táboroztak a faluban és a falu határában. 1873-ban a kolera tizedelte meg a lakosokat, hat évvel később pedig árvíz pusztított a községben, a mikor is a víz egy méternél magasabban állott. A falu határában több kisebb, még ki nem kutatott cseppkőbarlang és egy jégbarlang van, azonkívül vannak vasbányák és a Szárpatakon deszka-gőzfűrész. A községet a Csermosnya patak három részre osztja. Postája Dernő, távírója Krasznahorkaváralja, vasúti állomása Rozsnyó.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Barka. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cigánytelep. A község területe 4125 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 507.