Bárca

Bárca a Kassai-medencében, az Alsó-Hernád kistájon, 207 méteres tengerszint feletti magasságban, Kassa központjától 4,5 km-re délre, a Kassát a miglécnémeti határátkelővel (16 km) összekötő 17-es főút mentén fekszik. Határa 180-260 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület (2010-ben területének 62,9 %-a, 1139 hektár volt szántóföld), erdeje nincs. A három falu egybeépülésével kialakult településmag a 20. század második felében egybeépült Kassa déli, ipari területével. Lakott külterülete, Világospuszta (Svetlá) a településközponttól 2,5 km-re északnyugatra található a Miszlóka-patak és a Vörös-rák útkereszteződés közelében. Bárca fontos vasúti csomópont megállóhellyel, itt ágaznak el a Kassát Tornán keresztül Rozsnyóval, Sátoraljaújhellyel és Miskolccal összekötő vasútvonalak, de áthalad rajta a Kelet-szlovákiai vasmű széles nyomtávú iparvágánya is. Határában található a Kassai repülőtér terminálja és kifutópályáinak nagy része is. A 17-es (korábban 68-as) főút köti össze a városközponttal és Abaújszinával (13,5 km), a 3416-os út Kassamindszenten (4,5 km) és Hernádgecsén (6,5 km) át Hernádcsány (9,5 km) felé teremt összeköttetést. Délről Zsebes, délnyugatról Pólyi, nyugatról Peres és Luník IX., északról Kassa-Dél, északkeletről pedig Abaszéplak és a Tóvárosi-lakótelep kassai városrészekkel, délkeletről pedig Koksóbaksa és Kassamindszent községekkel határos. Nyugati határát az R2-es gyorsforgalmi út vonala, északi határát a Miszlókai-patak régi medre alkotja, északkeleti határa a kassa-sátoraljaújhelyi vasútvonal, délkeleti határának egy része pedig a vasmű iparvágánya és a 3416-os út mentén húzódik.

Közigazgatás

1968-ig önálló község, azóta Kassa városrésze, 1996 óta a Kassa – IV. járás részeként. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1920-1938 és 1945-1960 között a Kassai, 1960-1968 között pedig a Kassa-vidéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Határa 1968 után csaknem egyharmadával gyarapodott, északnyugaton korábban Kassához, délkeleten pedig Búzafalva, Bernátfalva és Koksóbaksa határához tartozó területeket csatoltak hozzá, 13,80 km²-ről (1910/41) 18,12 km²-ra növelve területét.

Népesség

2011-ben 3361, túlnyomó többségében (94,3 %) szlovák nemzetiségű lakosa volt, itt élt Kassa népességének 1,4 %-a. Az egykor kétnemzetiségű településen ekkor már csak 37-en (1,1 %) vallották magukat magyar nemzetiségűnek. 1880-ban népességének kétharmada (67,6 %) szlovák, több mint egyötöde (22,3 %) pedig magyar anyanyelvű volt. 1910-re a magyarok aránya (45,8 %) már csaknem elérte a szlovákokét (52,9 %), az első csehszlovák népszámlálás azonban már túlnyomó szlovák többséget (88,7 %) és alig 6 %-os magyar kisebbséget mutatott ki. Ennek ellenére a kétnyelvűség és a kettős identitás a településen egészen 1945 utánig fennmaradt. A Kassához közel fekvő Bárca népessége a 20. század során gyorsan gyarapodott, 1880 és 1941 között duplájára nőtt (933 főről 1949-re), majd 1980-ig további másfélszeresére. 1980-1991 között ugyan népessége egytizedével csökkent (2913 főről 2647-re), de a rendszerváltás után a dinamikus növekedés folytatódott és 1991-2017 között összességében 37 %-kal nőtt a lakosság száma (2647 főről 3626-ra). 2011-ben népességének 70,2 %-a volt római katolikus vallású és 12,9 %-a felekezeten kívüli. A görög katolikusok aránya 1921-hez képest 11,3 %-ról 4,2 %-ra, a reformátusoké 4,5 %-ról 1,8 %-ra csökkent. 1944-ig népes zsidó közösség is élt a községben, 1921-ben az izraelita vallásúak (88 fő) a népesség 6,5 %-át alkották. 2011-ben népsűrűsége 185 fő/km² volt.

Történelem

Bárca három település (Albárca, Felbárca, Középbárca) egybeolvadásával jött létre, első írásos említését egy 1215-ös okiratban Barca néven találjuk. Neve magyar személynévi eredetű. Szent Péternek és Pálnak (eredetileg Szent Andrásnak) szentelt temploma 1332-ben már létezett. Közép-, vagy Malombárcának 1303-ban már malma is volt, Albárca pedig Sárosbarca néven is szerepelt. 1427-ben Albárcának 25, Felbárcának 2 portája volt. A Bárczay-család a 15. századtól kezdve volt birtokos a településen. A középkorban erődített hely volt, de várának romjai sem maradtak fent. 1570 körül lakossága protestáns hitre tért. A 16-17. században több alkalommal rajtaütöttek a török hadak. Al- és Felbárcát különálló faluként 1630-ban említik utoljára. 1696-ban Pethő István jezsuita páter 500 huszárral szállta meg és foglalta vissza a bárcai templomot a reformátusoktól. A 18. század elején csaknem egész korábbi magyar lakossága a pestisjárvány áldozatául esett, földesurai Szepes megyei szlovákokkal telepítették újra. Katolikus egyházközségét 1788-ban alapították újjá. A község első pecsétje 1795-ből ismert. A 19. század első felében jött létre Bárca határában a Világos major (1905-től Világospuszta). Határának nagy részét a 19. század második feléig erdő borította (Alsó-erdő, Felső-erdő), melyeket a második katonai felmérés térképén (1806-69) még ábrázoltak, a harmadik katonai felmérés (1869-1887) térképe helyüket már szántóföldekként ábrázolta. 1828-ban a községnek 134 háza és 1063 lakosa volt, lakói mezőgazdasággal, valamint a kassai piacra folytatott árutermeléssel (tejtermelés, gyümölcs- és zöldségtermesztés) foglalkoztak. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában megemlítette vendégfogadóját, több kocsmáját és fürdőházát. A 19. század második felében a Kassát az ország vasúthálózatába bekapcsoló vasútvonalak megépítésével fontos közlekedési csomóponttá vált: 1860-ban megnyílt a Kassát Miskolccal, 1873-ban Legenyemihályival (Sátoraljaújhellyel), 1890-ben pedig Tornával összekötő vasút. A 20. század elején szeszgyár is működött a községben. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 69 fő) megsemmisítő táborba hurcolták. Mezőgazdasági szövetkezetét 1950-ben alapították. 1951-től Bárcát villamosvonal kötötte össze Kassával.1950-1955 között Bárca határában épült fel a kassai repülőtér. 1955-től 2002-ig a Zichy-kastélyban mezőgazdasági szakközépiskola, a Bárczay-kastélyban pedig annak diákotthona működött. 1968-ban hat másik községgel együtt Kassához csatolták.

Mai jelentősége

Bárca családi házas beépítésű, falusias jellegét részben máig megőrző városrész. Határában található Kassa nemzetközi (az ország második legforgalmasabb) repülőtere és szennyvíztisztító üzeme. Szlovák tannyelvű alapiskolája és óvodája valamint állatorvosi szakközépiskolája van. A városrészben gyógyszanatórium és idősek otthona is működik. A repülőtérnél található ipari parkban több autóipari beszállító multinacionális cég (U-Shin, Faurecia Slovakia) hozott létre telephelyet. Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma 1300 körül épült gótikus stílusban, a 15. században átépítették, mai alakját az 1934-44-es átépítésekor nyerte el. A református templom 1790-ben épült. A Zichy-kastély 15. századi eredetű, mai alakját 19. századi átépítésekor nyerte el, ma a városrész önkormányzati hivatalának ad otthont. A Bárczay-kastély a 17. században épült reneszánsz stílusban, 1840-ben klasszicista stílusban átalakították, jelenleg szállodává építik át. 9 hektáros, védett angolpark veszi körül. A Berzeviczy-kastély 18. századi barokk építmény, ma magánkézben van. Bárca határában található a repülőtér közelében a szabadtéri repüléstörténeti múzeum.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÁRCZA. Elegyes falu Abauj Vármegyében, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kassa Városának szomszédságában, ’s Bártzi Uraságnak kastéllyával ékes, határja termékeny, ’s külömbféle javai vagynak, azonkivül Kassához közel lévén, vagyonnyait jó áron eladhattyák, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bárcza (Felső), tót falu, Abauj vgyében, Kassához délre 1 órányira, a pesti országutban; 730 r. kath. 48 g. kath., 25 evang., 29 ref., 97 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Ref. szentegyház. Van itt a Bárczay nemzetségnek 4 kastélyja, mellyek közül egy dombon fekszik, s mindenik közt legszebb, legnagyobb, s hozzá egy nem régen ültetett angolkert is járul. Továbbá van itt vendégfogadó, fördőintézet, több korcsma, számos mesterember. F. u. a Bárczay nemzetség.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Tárcza mellékéről a hajdan apátságáról híres Széplaknál ismét a Hernád tágas völgyébe kerűlve, a folyón túl Bárcza faluban állapodunk meg, mely a régi Bárczay család ősi fészke s e családnak és gróf Zichy Gézának egy-egy díszes kastélyával ékeskedik. Említést érdemel még itt Berzeviczy Egyed mór izlésű nyaralója. A magyar államvasút fő vonalából itt ágazik ki kelet felé a kassa-sátoraljaújhelyi, nyugatra pedig a kassa-tornai vaspálya.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Visszatérve Kassára, az egész Hernádvölgyén végigvonuló nagy állami út, a »Pesti-út« mentén fekvő községeken folytatjuk a vármegye részletes ismertetését. Az első helység, melyet Kassa alatt érintünk, Bárcza, melynek 127 háza és 1098 magyar és tót lakosa van. Vasuti-, posta- és táviróállomás. Itt ágaznak ki a fővonalból a Torna és Legenye-Mihályi felé menő kassa-tornai és kassa-sátoraljaujhelyi vonalak. Bárcza hajdan erőditett hely volt és Kassának mintegy előerődjét képezte. A Bárczay nemesi család ősi fészke. Várának a nyomai még ma is láthatók. Róm. kath. temploma Róbert Károly idejében épült, ev. ref. temploma pedig 1795-ben. A kath. templomnak érdekes fa keresztelő medenczéje a XVII. századból ered. Három kastély van a községben. Az egyik Bárczay József nagybirtokosé, mely egyike a vármegye legszebb kastélyainak. Csinos park közepén, dombtetőn áll, a legtisztább renaissance izlésben épült és emeletes. Előtte szép nagy tó terül el. Alapépitményeinek emelése messze századokra vihető vissza, mert egy falában talált kőbe vésett felirat szerint 1454-ben már renoválták. Jelenlegi alakját a tulajdonos atyjának idejében, 1840-ben nyerte. A második kastély Bárczay Ödöné, mely az előbbivel majdnem egykoru emeletes épület, de már omladozni kezd s azért tulajdonosa egy ujabb csinos épületben lakik. Itt van Berzeviczy Egyednek érdekes mór izlésü nyaralója. Widder Ignácz örököseinek itt is nagy bérletük és jól berendezett gazdasági szeszgyáruk van.

Magyar Katolikus Lexikon

Bárca, v. Abaúj-Torna vm. (Košice-Barca, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. kassai esp. ker-ében. - 1215: Barca. Tp-át 1332 e. Szt Péter és Pál tiszt. sztelték, a mait 1757: építették. Lakói 1570 k. prot-ok lettek. 1788: alapították újra. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1910: szl., m. - Filiája 1915: Zsebes. - Plébánosai: 1788: Schohovszky Ágoston OPraem, 1802: Háray Antal, 1805: Peczko János, 1806: Alter József, 1830: Horay József, 1832: Philipp Urbán OFM., 1833: Schőn Antal, 1834: Kiss József, 1841: Mikó János, 1846: Takács András, 1850: Liszkay Ferenc, 1856: Kubacsek Alajos, 1860: Tatay Imre, 1898: Dragoner Béla. ** KTN I:116. - Gerecze II:67. - Schem. Cass. 1915:37.

Helységnévtár

Bárca (Bartza) [Világos és Koksó p.] RK. 596 Kassa, gk. 107 Kassa, ág. 53 Kassai tót egyház, REF. 94 Tiszáninnen, izr. 83 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bárca. 1235-ben Imre király Chépán-nak adja, megelőzően abaújvári várbirtok. 1277-ben Kun László Barcha Mikow magvaszakadtéval annak birtokait Mike Henriknek és Halia de Barchának, a Bárczay-család ősének adományozta. 1413-ban Zsigmond király Felső-Bárczay Illésnek adja. Ezidőben két Bárcza szerepelt, Alsó- és Felső-Bárcza alakban. 1513-ban még a Bárczay-család kezén találjuk. A török és kuruc időkben, majd jelen korunkban a csehektől sokat szenvedett. A község északi részén egykor vár állott, ma nyoma sincs. Hozzátartozik Koksó, Világospuszta. A község területe 2398 kat.hold s lakóinak száma visszacsatoláskor 1949.