Bajta

A község a Helembai-hegység nyugati oldalán, az Ipolymenti-hátság dombvidékén, a Bajtai-patak völgyében fekszik, Párkánytól 9 km-re északkeletre, Ipolyszalkától 5 km-re délre. A Párkányt Deménddel összekötő 564-es út érinti a községet, mellékút vezet a szomszédos Lelédre (2 km). Határa délkeleti irányban ékszerűen benyúlik a Helembai-hegység közepéig, területének csaknem felét erdő borítja. Délről és délnyugatról Garamkövesd, északról Ipolyszalka, északkeletről Leléd, délkeletről pedig rövid szakaszon Helemba községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Szobi járásához (1886-ig a Szalkai járáshoz) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1938-1940 között Bars-Hont vármegye Szobi járásához, majd 1940-től Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott). Területe (9,33 km²) az elmúlt évszázadban nem változott.

Népesség

A 18. században betelepített szlovák népessége a 19. századra csaknem teljesen magyarrá vált. 1910-ben 583, 1921-ben 604, 1939-ben pedig 688, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette (35,7 %-os csökkenés), a csökkenés a rendszerváltás után is folytatódott (8,8 %, 442 főről 403-ra). A lakosság 83,4 %-a magyar nemzetiségű, a szlovák nemzetiségűek aránya a rendszerváltás óta megduplázódott (4,3 %-ról 8,9 %-ra nőtt).

Történelem

1261-ben villa Boyta néven említi először oklevél. Területén már a kőkorszakban éltek emberek. Az esztergomi érsekség faluja volt. 1311-ben Csák Máté serege pusztította el. 1594-ben az Esztergomot ostromló német katonaság dúlta fel a falut, lakóit szinte teljesen kiirtották. A 17. század végén a török elleni harcokban teljesen elpusztult, a magyar lakosság helyére később szlovákokat telepítettek, akik később elmagyarosodtak. 1725-ben 17 jobbágy és 8 zsellércsalád lakott a községben. 1822-ben még szlovák nyelvű községként említik, de 1890-re 562 lakosából már csak hét szlovák volt. 1848-tól az esztergomi káptalan faluja volt. Lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1852-ben 349 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, 1920-tól Csehszlovákiához csatolták, 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz. 1944 végén és 1945 elején súlyos károkat szenvedett a második világháború frontjának átvonulásakor.

Mai jelentősége

A régebben szőlőtermesztéséről híres, mezőgazdasági jellegű községben magyar óvoda működik. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült. 1872-ben neoklasszicista stílusban építették át.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BAJTA. Tót falu Hont Vármegyébén, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik a’ Báti járásban. Határja termékeny, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, szőlő hegyei jó borokat teremnek, jeles vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bajtha, magyar falu, Honth vármegyében, Esztergomhoz 1 mfd., 400 kath. lak. Kath. paroch. templom. Földjei soványak, de bora hires; erdeje szép. F. u. a primás.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bajta, magyar kisközség, 127 házzal és 580 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása, postája és távírója Garamkövesd. Az esztergomi érsekség régi birtoka. Okleveles említését, Boytha alakban, már 1295-ben találjuk; a későbbi följegyzések azonban jelentéktelenek. Temploma 1872-ben épült. A község dülő-nevei között figyelemre méltók a következők: Kopánkútja, Csetkó, Móriczok, Palota, Nagy-János és Papkútja.

Magyar Katolikus Lexikon

Bajta, v. Hont vm. (Bajtava, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. nagymarosi esp. ker-ében. - 1254: Boytha. 1785: alapították. Kisboldogassz. tp-át 1872: építették. - Plébánosai: 1787: Vörös Ferenc, 1812: Horváth Mihály, 1826: Kremnicska Tamás, 1832: Turcsányi Károly, Ordódy Tivadar, 1837: Birkés György, 1854: Korber Sándor, 1871: Edényi Márton, 1887: Simor László, 1914: Jurka György. Kegyura 1880: az esztergomi érs. - Filiája 1917: Leléd [1991: össz. 400, m. 360 (90,00%); 2001: össz. 396, m. 343 (86,62%) lakos]. - Lakói 1840: 803 r.k., 1 ev., 44 egyéb vall., össz. 848; 1910: 580 r.k., 3 izr., össz. 583; 1940: 668 r.k., 6 izr., össz. 674; 1991: össz. 442, m. 421 (95,25%); 2001: össz. 401, m. 366 (91,24%). ** Némethy 1894:19. - Schem. Strig. 1917:52. (1685: alapították) - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bajta. Az esztergomi érsekség birtokállományának már a korai Árpádok alatt tartozéka. Első okleveles említése 1295-ből származik, amikor Boytha alakban írják. A község területe 1621 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 688.