Alsószeli

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön déli részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Szeli-Dudvág bal partján fekszik, Galántától 10 km-re délkeletre. A Galántát Nagymegyerrel (33 km) összekötő 561-es út keresztülhalad a községen. Nyugatról Felsőszeli, délnyugatról Tallós, délről Királyrév, keletről Pered és Deáki községekkel határos. Nyugati és délkeleti határának egy részét a Szeli-Dudvág, déli határát a Feketevíz alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyaroszághoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). 1960-ig területe két, egymással össze nem függő kataszterből állt, ekkor a déli kataszter Alsóhatár néven önálló községgé alakult (13,88 km², a korábbi községterület 52,9 %-án). 1949 után ugyanakkor Kissziget majort és környékét (6,34 km²) Felsőszelitől Alsószelihez csatolták, így alakult ki mai területe (18,72 km²).

Népesség

1910-1939 között népessége 19,3 %-al nőtt, 2148 főről 2563-ra. A második világháború utáni lakosságcseréig lakosságát csaknem kizárólag magyar nemzetiségűek alkották (ekkor a magyar lakosság egyharmadát áttelepítették Magyarországra, helyükre tótkomlósi szlovákok érkeztek). Alsóhatár elcsatolásával lakosságának mintegy egyötödét elveszítette. 1991-2011 között kismértékű népességnövekedés figyelhető meg (4,7 %, 1847 főről 1933-ra). A lakosság többsége még mindig magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 22,1 %-ról 27,4 %-ra nőtt. A második világháború utánig lakosságának többsége (1921-ben 67,3 %-a) evangélikus vallású volt, 2011-re a római katolikus vallásúak kerültek többsége (42,8 %), az evangélikusok aránya 19,5 %-ra csökkent.

Történelem

Elképzelhető, hogy a két Szeli egykor Taksonyhoz tartozott, és onnan kihasítva váltak önálló faluvá. Az biztos, hogy sokáig egy faluként hivatkoznak rájuk a források, és csak a 15. században különült el Alsó- és Felsőszelire. A 12. században a pannonhalmi apátság birtokába tartozott, a 13. században előbb vámszedő helyként említették a Dudvág hídjánál, valamivel később pedig a heiligenkreuz-i kolostor tulajdonaként tűnik fel a neve. A kései középkorban Kacsics nembeli Farkas fia Tamás lublói várnagy, majd Kónya bán birtoka volt. A Mátyás halála utáni trónharcok során Miksa osztrák hadai többször feldúlták. Ekkoriban a Serédy családé volt, majd 1647-től egészen a 20. századig a Pálffyak lettek a földesurai. A kora újkorban a mezőgazdasági tevékenység mellett halastavai is voltak, lakói továbbá sószállítással foglalkoztak. A 19. században kiemelkedő jelentőségű volt a marha- és juhtenyésztés. Iskoláját először 1834-ben említik. Határában zajlott le 1849. június 22-én a zsigárdi ütközet. 1863-ban csaknem az egész falu leégett. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások és a munkanélküliek sztrájkjai. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A deportálásokkal és kitelepítésekkel ekkor bontották meg erőszakkal a népesség addig színmagyar jellegét. 1960-ban elcsatolták tőle az Alsóhatár néven külön községgé szervezett Versend majort. A középkorban a község közvetlen közelében feküdt a mára nyomtalanul elpusztult Berény falu.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, idősek othona, valamint könyvtár található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1875-ben épült szecessziós stílusban, evangélikus temploma 1874-1878 között neogótikus stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Szelly. Két magyar falu Pozsony Várm. Alsónak földes Ura Gr. Pálfy; Felsőnek pedig Gr. Eszterházy Uraságok, Alsó a’ Felsőnek filiája; lakosaik katolikusok, és evangelikusok, fekszenek egymástól, ’s Deákitól is fél órányira; határjaik jól termők, réttyeik, legelőjik elegendők; fájok is van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szeli (Alsó), magyar falu, Poson vmegyében, a Dudvágh mellett. Számlál 592 kath., 763 evang., 93 ref., 4 zsidó lak. Evang. anyaszentegyház, és ekklésia; nagy marha, és juh-tenyésztés. Ut. p. Poson 5 óra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsószeli, a budapest-bécsi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, 357 házzal és 2226, túlnyomó részben ág. ev. vallású lakossal, azonban a róm. katholikusok is elég számosan vannak. Némely írók állítása szerint a két Szeli hajdan a szomszédos Taksonyhoz tartozott és annak határain, vagyis két szélén, az alsón és a felsőn feküdt. Ezekből kihasíttatván, kapták az Alsó- és Felső-Szeli neveket. Ebből megmagyarázható az is, hogy a község oklevélileg csak 1490-ben van először mostani nevén említve. Ez időtől fogva 1505-ig Miksa császár seregei több izben feldúlták. Az 1553. évi portális összeírásban már szintén Alsó-Szely néven szerepel és Serdéy Gáspárnak itt 20 portája adózik. 1647-ben a Pálffyak lettek az urai és ma is id. Pálffy János gróf a birtokosa. A község némely dűlőneve jelentőséggel látszik bírni. Ezek: a Deáki, másként Teleki dűlő, a Királyrévi osztály, a Versend dűlő, és az Iváncza dűlő. A községben két templom van: ág. h. ev. és róm. kath., de mindkettő újabb keletű. Az ev. templom 1878-ban, a kath. pedig 1875-ben épült. Az 1849 június 21. és 22-én Zsigárdon lefolyt ütközet Alsó-Szeli határára is kiterjedt. 1863-ban csaknem az egész község tűz martaléka lett. A mult század elején a község lakosainevezetes marha- és juhtenyésztést űztek. A községben van posta; távírója és vasúti állomása pedig Galántán van. Ide tartozik Újmajor, Versend tanya és a versendi vámház.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsószeli. Az első oklevél, amely e községről e néven megemlékszik, 1490-ben kelt. Egyes szakvélemények szerint a község a szomszédos Felsőszelivel együtt Taksony tartozéka volt és csak később különült el attól. Sokat szenvedett a község a Mátyás király halálát követő időkben, amikor Miksa császár vezetett hadjáratot a magyar trón megszerzése érdekében és hadai többször is pusztítottak itt. Az 1553-as jobbágytelek-kimutatásban ismét szerepel ez a község, ezúttal is Alsó-Szely néven. Ekkor Serédy Gáspár földbirtoka volt itt, amely 20 porta után viselt adót. 1647-ben a Pálffy-nemzetség birtokába került a határ és a legutóbbi időkig is ők bírták a földet. A szabadságharc idején is szerepet játszott a község. Határában zajlott le 1849. június 22-én a zsigárdi ütközet a honvédek és a császár hada közt. Történelmi jelentőségre mutató elnevezéseket találunk a község területén a Teleki, Deáki, Királvrévi és Vérségi dűlők nevében. Nagy tűzvész pusztított Alsószelin 1863-ban, amikor a község nagyrésze elpusztult. Az ág. ev. és a róm. kath. templom később épültek, az utóbbi 1875-ben, az előbbi há rom évvel későbben. A világháborút követő cseh megszállás alatt különösen kulturális tekintetben szenvedett sokat a színmagyar község. A községhez tartozó puszták:Elővér és Alsóhatár. A község területe: 4563 kat. hold, lélekszáma: 2563, ebből 876 róm. kath., 15 réf., 1630 ev., 33 izr. Valamennyien magyarok. Alsószeli. A XV. század derekáig állítólag Taksonyhoz tartozott. Első írott nyomát 1190-böl találjuk, mikor is úgy említik, hogy I. Miksa német hadai feldúlták. Birtokviszonyát csak 1553-ból ismerjük s ez időben a Pálffy grófok jószága. Róm. kath. temploma 1875-ben, az evangélikusok temploma pedig 1878-ban épült. Határában a szabadságharc idején nagyobb ütközet volt. A prágai elnyomásnak keményen ellenállott s emiatt magyar lakossága sokat szenvedett. Hozzátartozik Alsóhatár, Újmajor. A község területe 4563 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2573.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Alsószeli nk. galántai járás. Egyes írók állítása szerint a két Szeli — Alsó és Felsőszeli — Taksonyhoz tartozott és annak két szélén feküdt. A község mostani nevén csak 1490 óta szerepel. Miksa császár seregei több ízben feldúlták. Alsó-Szely néven az 1553 évi portális összeírásban szerepel, Serédy Gáspárnak itt 20 portája adózik. A Pálffyak 1647-ben vették birtokukba. Az 1863-iki tűzvész csaknem az egész községet elpusztította. 1934. évben az ev. egyház kultúrházat épített. Területe: 4.563 k .h. Lakosság: 2.573. Ebből m.: 2.566, szl.: 5, n.: 1. Lakóház: 547. Népsűrűség: 98.0. Földbirtok: I. 7, II. 28, III. 248. Községi bíró: Kajos Károly. R. k. elemi, ev. elemi és Alsóhatár községi elemi iskola. Evangélikus Luther Kultúrkör, Kat. Agrár Legényegylet, Gazdakör, Iparoskör, Hitelszövetkezet. Műmalom. A község 1938. nov. 9-én szabadult fel. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. és közj. Galánta, csö. Felsőszeli. Vá. Galánta, postamester által kezelt postahivatal helyben, u. t. Felsőszeli.