Alsópél

Alsópél a Garammenti-hátság dombvidékének keleti részén, mintegy 180 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Lévától 19 km-re délnyugatra, Verebélytől 19 km-re délkeletre. Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület, a határának északkeleti részét borító erdőt (Alsó-erdő) a 20. század első felében kiirtották. Szőlőhegye a falutól délnyugatra, a barsbaracskai határszél felé esik, legmagasabb pontja a Bašta-domb (247 m), a falutól északnyugatra. Külterületi lakott helye nincs. Északról Barsbese és Felsőpél, keletről Barsendréd és Bajka, délről Nagysalló, nyugatról pedig Barsbaracska községekkel határos. Mellékutak kötik össze Felsőpéllel (3 km), Barsbaracskával (4,5 km) és Barsendréddel (5 km).

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Verebélyi járás része maradt. 1938-ban a magyar közigazgatásban az ekkor létrehozott Bars és Hont egyesített vármegyéhez és a Lévai járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került, 1949-1960 között a Nagysurányi, majd a Lévai járáshoz tartozott. 1910-1921 között területének 2,9 %-át (0,43 km²) Felsőpélhez csatolták, azóta területe csak minimális mértékben változott (1910/1938: 14,00 km², 2011-ben 13,99 km²).

Népesség

Alsópél a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század elején még vegyes lakosságú, mára túlnyomórészt szlovák nemzetiségű (2011-ben 82,7 %) község magyar (4,8 %) és roma (6,1 %) kisebbséggel. A lakosság mintegy egytizede a roma etnikumhoz tartozik. A 18. században részben szlovákokkal újratelepített község magyar lakossága nagyrészt asszimilálódott a 20. század folyamán (1921-ben és 1930-ban még a lakosság egyhatoda vallotta magát magyarnak). A 19. és a 20. század fordulóján gyors magyarosodás figyelhető meg a szlovák lakosság körében (1880-ban a lakosság több mint kétharmada, 1910-ben csak egyharmada vallotta magát szlováknak) és 1941-ben is az akkor Magyarországhoz csatolt községben a túlnyomó többség ismét "nemzetiséget váltott" (11,5 %-ra a csökkent a szlovákok aránya). A túlnyomó többség (1921-ben 92 %, 2011-ben 84 %) római katolikus vallású. A község népessége 11 százalékkal csökkent 1991-2011 között (1079 főről 961-re).

Történelem

1251-ből származik első okiratos említése "Peel" néven, majd 1316-ban "Pel" formában szerepel. A 16. század elején már önálló plébánia, lakói 1550 körül protestáns hitre tértek. 1601-ben egy kis kúria, major és 36 lakóház állt a faluban. A 17. század végétől a Hunyady-család lesz fő birtokosa egészen a 20. századig. 1715-ben említik szőlőhegyét, 1720-ban 31 adózó család élt a településen, plébániáját 1721-ben alapították újjá. Református magyar lakóit a falu katolikus földesura 1733-ban elűzte és katolikus szlovákokat telepített be. A 18. század végén sörfőzde, tehenészet és jelentős szőlőbirtok volt a faluban. 1828-ban 179 háza és 808 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak és a környék nemesi birtokain dolgoztak. A Hunyady-családnak birka- és lótenyészete volt itt a 19. században. A 19. század végén Pintér Károly plébános közreműködésével erősen felgyorsult a szlovák lakosság elmagyarosodása a misézés és az oktatás révén. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták (1938-45 között újra Magyarországhoz tartozott).

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda működik. Urunk mennybemenetelének szentelt római katolikus templomát 1720-ban építették barokk stílusban gótikus alapokon. A Hunyady-család klasszicista stílusú kastélya a 19. század közepén épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső pély. Két falu Bars Vármegyében, földes Ura mind a’ kettőnek Báró Hunyady, és Nagy Uraságok, lakosai katolikusok. Felső Pély az Alsónak filiája, határjaik középszerűek, vagyonnyaik külömbfélék, második osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Pél, (Dolni-Pial), magyar-tót falu, Bars vmegyében, 818 kath., 47 ref. lak. Kath anyatemplom. Buzája, bora, fája, szénája, legelője elég. A birka- és lótenyésztés szépen divatozik. F. u. gr. Hunyady, stb. Ut. p. Verebély.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsópél, a verebélyi járásban fekvő kisközség, melynek lakosai magyarok és tótok. Az előbbiek reformátusok, az utóbbiak pedig római katholikusok. Számuk összesen 1145. E község Peel néven már az esztergomi káptalannak egy 1298-iki bizonyságlevelében van említve. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta. 1358-ban tulajdonosa Pély János fia, Miklós. 1395-ben már Barachkai Jánost találjuk itt, a ki itteni birtokrészét a szentbenedeki apátságnak adományozza. 1413-ban Demetrius de Peél tulajdona, 1423-ban a győrödi Pobor családé, 1469-ben Mátyás király nagyendrédi Zobonya Lászlónak adományozza. 1698-ban Dicskei Kovács Istvánt és nejét, Csató Klárát iktatják az alsó-péli részbirtokba. A Péli Nagy családdal is gyakran találkozunk birtokosai között. A XVII. század végén a birtok Bercsényi után a Hunyadyak kezébe kerül és azoké marad azután mindvégig, egész a mai napig. A XVIII. század végén a Hunyadyaknak itt nagy serfőzőjük, tehenészetük és szőlőbirtokuk is volt, a mult század elején pedig a lótenyésztés emelésére az uradalom tulajdonosa Alsó-Pélen futtatásokat rendezett. A községben levő régi kastélyt is gróf Hunyady Ferencz építtette, habár mások szerint annak régi, udvar felőli részét még Bercsényi idejében emelték. A katholikus templom is nagyon régi, de 1720-ban megújították. Posta van a községben, táviró és vasúti állomás pedig Nagysalló. A községhez tartozik Láz puszta is.

Magyar Katolikus Lexikon

Alsópél, Unter-Pill, v. Bars vm. (Dolný Pial, Szl.): plébánia az esztergomi egyhm. egykori lekéri esp. ker-ében. - 1251: Peel. 1500: már létezett. Első tp-át ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1721: alapították újra. Mai Mennybemenetel tp-át 1720: építették. - Plébánosai: 1689: Filó György lic., 1725: Baán Imre, 1731: Simonfalvay János, 1761: Szentiványi Kristóf, 1763: Sima János, 1764: Marcsek János, 1770: Markó Mihály, 1801: Kovács Antal, 1821: Ribeczky Ferenc, 1858: Zsisman Lajos, 1890: Lábay Gyula, 1916: Bliesz Ádám. Kegyura 1880: gr. Hunyady Ferenc. Anyakönyvei 1725-től. Anyanyelve 1840: szl.; 1910: m., szl.; 1940: m., szl. - Lakói 1840: 740 r.k., 43 ref., 3 izr., 64 egyéb vall., össz. 850; 1910: 1222 r.k., 8 ev., 99 ref., 18 izr., össz. 1347; 1940: 1307 r.k., 2 ev., 66 ref., 20 izr., össz. 1395. ** Némethy 1894:11. - Gerecze II:148. - Schem. Strig. 1917:59.

Helységnévtár

Pél (alsó-) (Kélly), RK. 968 Esztergom, ág. 1 - , ref. 95 Garam-Lök, izr. 35 - , egyéb 1 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsópél. Neve az esztergomi káptalan egy 1298-ban kelt bizonyságlevelében szerepel először. Ekkor Peel alakban írják nevét. A XIV. században földesurai: János fiai és Moch unokái (1322), Pély Miklós (1358) és Barachkai János (1395). Ez utóbbi a bencéseknek adományozza itteni birtokait. A XV. században Pély Demeter (1413), a győrödi Poborok (1423) és nagyendrédi Zobonya László (1469) a község birtokosai. A XVII. században a Hunyady-család tulajdonába kerül a községhatár, miután előbb a Péli Nagycsalád tagjait is sűrűn birtokosai között találjuk. A Hunyady-család a községet kiemeli szokványos életéből: a XVIII. század végén serfőzőt létesítenek itt, majd később a lótenyésztés fejlesztése céljából futtatásokat is rendeznek itt. A Hunyady grófok azóta is legfőbb birtokosai a községnek. A község területe 2431 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1445.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Alsópél. Régi plébánia, melyet 1721-ben állítottak fel újra, anyakönyvei azonban csak 1721-től vanak. Templomát Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelték fel. A hívek anyanyelve magyar és szlovák. Kegyura nincsen. Plébános: Adamcsik Lipót kiérdemesült esperes. Idetartozik: Felsőpél (kápolnával).