Verebélyi járás
Ld. Nagygyőröd
Közigazgatás
1960-ig önálló község, azóta Nagygyőröd 3 településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig, 1960-ig folyamatosan a Verebélyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között újra Magyarországhoz tartozott (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). Területe (10,90 km²) az egyesített község területének 49,5 %-át alkotja, az elmúlt évszázad során nem változott.
Népesség
2011-ben 565 lakosa volt, itt élt Nagygyőröd lakosságának 45,3 százaléka. 1880-ban 411, 1910-ben 366, 1921-ben 421, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A 20. század első felében számottevő magyar kisebbségi lakossága volt - 1910-ben lakosságának egyharmada, 1930-ben egyhatoda vallotta magyarnak magát.
Történelem
Győröd falut 1205-ben „Geurund” néven említik először. Alsógyőröd különálló településként 1274-ben bukkan fel az írásos forrásokban. Szent Mártonnak szentelt templomáról az első írásos forrás 1332-ből tanúskodik. 1506-tól a lévai váruradalomhoz tartozott, a 16. században több alkalommal (1527-ben és 1574-ben) is elpusztította a török. 1536-ban 7 porta után adózott.
Mai jelentősége
Ld. Nagygyőröd
Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99
Nagy, és Kis Györed. Elegyes faluk Bars Vármegyében, lakosai katolikusok, határbéli földgye síkos, és termékeny, legelője hasznos, fája tűzre, és épűletre, szőleje saját határjában, van a’ községnek földgye, és réttye is, Szent Benedeken, és Báton piatzozások, első Osztálybéliek.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
Györed (Alsó), tót-magyar falu, Bars vmegyében, 322 kath., 6 evang. lak. Kath. paroch. templom. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Léva.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914
Alsógyőröd. A verebélyi járás egyik kisközsége, 391 túlnyomóan tót ajkú, róm. kath. vallású lakosokkal. E községről már 1230 körül találunk írott nyomokat, a mikor is Geurud-nek Mochuna nevű birtokosa említtetik. Szerepel a helység 1298-ban az esztergomi káptalannak egyik bizonyságlevelében is. 1329-ben már a Győrödi családra vonatkozó oklevelekben találjuk említve, 1370-ben pedig egyszerre három Győrödről találunk feljegyzést, holott ma csak két Győrödöt ismerünk, Alsót és Felsőt, melyek azelőtt Kis- és Nagy jelzőkkel, vagy minden jelző nélkül szerepeltek, azonban birtokviszonyaik, történetük nagy részben azonosak.
Magyar Katolikus Lexikon
Alsógyőröd, v. Bars vm. (Dolný Ďur, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. verebélyi esp. ker-ében. - Tp-át 1332 e. Szt. Márton tiszt-ére sztelték, a mait 1723: építették. - Plébánosai: 1332: Péter Pál, 1723: Bezur Mátyás, 1733: Volovics Mihály, 1737: Strbik Mihály, 1745: Huszár András, 1757: Vincze Zsigmond, 1794: Borbély Mihály, 1821: Novák József, 1855: Bolemann István, 1889: Agárdy János 1914: Jónás Imre.
Helységnévtár
Győröd (Alsó-), (Győred, Győröd, Gyurodj), RK. 382 Esztergom, ref. 8 -, izr. 21 -.
A visszatért Felvidék adattára (1939)
Alsógyőröd. Létezése a XIII. század első évtizedeiig vezethető vissza. Első birtokosaként egy Mochuua nevű ember szerepel. Ezidöben (1230 körül) a község neve Geurud alakban fordul elő okmányainkban. A XIII. század végén az esztergomi káptalan birtokában találjuk. A későbbi évtizedekben minden valószínűség szerint a Győrödy-család a földesura. A XVII.
Nemzetiség
| Nemzet | Fő | Arány |
|---|---|---|
| magyarok | 81 | 19% |
| szlovákok | 341 | 80% |
| németek | 0 | 0% |
| egyéb | 4 | 1% |
| összlétszám | 426 |


