Alsógyőröd

Ld. Nagygyőröd

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Nagygyőröd 3 településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig, 1960-ig folyamatosan a Verebélyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között újra Magyarországhoz tartozott (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). Területe (10,90 km²) az egyesített község területének 49,5 %-át alkotja, az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

2011-ben 565 lakosa volt, itt élt Nagygyőröd lakosságának 45,3 százaléka. 1880-ban 411, 1910-ben 366, 1921-ben 421, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A 20. század első felében számottevő magyar kisebbségi lakossága volt - 1910-ben lakosságának egyharmada, 1930-ben egyhatoda vallotta magyarnak magát.

Történelem

Győröd falut 1205-ben „Geurund” néven említik először. Alsógyőröd különálló településként 1274-ben bukkan fel az írásos forrásokban. Szent Mártonnak szentelt templomáról az első írásos forrás 1332-ből tanúskodik. 1506-tól a lévai váruradalomhoz tartozott, a 16. században több alkalommal (1527-ben és 1574-ben) is elpusztította a török. 1536-ban 7 porta után adózott. A középkori Paty falut (1321-ben említik először) a 16. század harcai törlik el a föld színéről (később pusztaként települ újjá). 1601-ben 24 ház állt a faluban. Lakói a 17. században református vallásúak voltak, 1655-től saját anyaegyházzal, melyet az ellenreformáció 1714-ben megszüntetett, ekkortól került túlsúlyba lakosságában a katolikus szlovák elem (magyar dűlőnevek - pl. Zengő, Nyitvány - a 19. század végéig fennmaradtak). 1663-ban újra harci cselekmények színhelye a törökkel vívott háborúban. A 18. században az Esterházy-család birtoka volt. 1720-ban kocsmája, pincészete és 16 adózó háztartása volt. 1828-ban 48 házában 333 lakos élt. 1886-ban az egész község leégett. 1920-ig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1920-ban agrársztrájk helyszíne. 1938 novemberétől 1945 márciusáig újra Magyarországhoz csatolták. 1960-ban Felsőgyőröddel és Kisgyékényessel egyesítették Nagygyőröd néven.

Mai jelentősége

Ld. Nagygyőröd

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy, és Kis Györed. Elegyes faluk Bars Vármegyében, lakosai katolikusok, határbéli földgye síkos, és termékeny, legelője hasznos, fája tűzre, és épűletre, szőleje saját határjában, van a’ községnek földgye, és réttye is, Szent Benedeken, és Báton piatzozások, első Osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Györed (Alsó), tót-magyar falu, Bars vmegyében, 322 kath., 6 evang. lak. Kath. paroch. templom. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Léva.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsógyőröd. A verebélyi járás egyik kisközsége, 391 túlnyomóan tót ajkú, róm. kath. vallású lakosokkal. E községről már 1230 körül találunk írott nyomokat, a mikor is Geurud-nek Mochuna nevű birtokosa említtetik. Szerepel a helység 1298-ban az esztergomi káptalannak egyik bizonyságlevelében is. 1329-ben már a Győrödi családra vonatkozó oklevelekben találjuk említve, 1370-ben pedig egyszerre három Győrödről találunk feljegyzést, holott ma csak két Győrödöt ismerünk, Alsót és Felsőt, melyek azelőtt Kis- és Nagy jelzőkkel, vagy minden jelző nélkül szerepeltek, azonban birtokviszonyaik, történetük nagy részben azonosak. 1412-ben Zsigmond király nova donácziót ad reá Győrödi Istvánnak s Imre és János testéreinek; 1419-ben azonban Pobor István szerepel mint birtokos, nagygyőrödi előnévvel, a ki ugyanakkor Zsigmond királytól Felső-Csehit kapja adományban, két évvel később pedig Győrödre pallos-jogot nyer. 1506-ban már a Lévaiak és a Harasztiak szerepelnek mint földesurak és ekkor a község nevét Gyevrevd alakban találjuk említve. Mint a lévai vár tartozékán, annak birtokosai osztozkodtak rajta. 1544-ben Balassa Menyhért bírja, 1553-ban koronabirtok, 1560-ban kapja Dobó István, 1602-ben visszaszáll a koronára, később Kolonich Sigfrid Léva várnagya kapja, 1640-ben III. Ferdinánd Csáky László lévai kapitánynak adományozza, azután II. Rákóczy Ferencz birtokába kerül, a ki 1705-ben Bottyán János vezérének ajándékozza. Időközben azonban, 1573-ban, a török pusztítja el a községet, míg 1615-ben a Forgáchok is mint birtokosok vannak említve, annélkül azonban, hogy megállapítható volna, hogy melyik Győröd volt a birtokuk. 1663-ban a község sokat szenvedett a törököktől. Ez év október 29-én itt táborozott Apaffy fejedelem. A Rákóczy-féle szabadságharcz után már az Eszterházyakat találjuk itt mint birtokosokat, de Kis-Győrödön a Zichyeket és a Péli Nagy családot is. Akkoriban Nagy-Győröd Velky-Gyurad néven is említtetik és 330 lakosa van. A mult században szőlőmívelése is jelentékeny volt. Az Eszterházyaktól a Schöeller család birtokába került és azé ma is. Katholikus temploma már 1332 előtt fennállott, 1723-ban azonban a régi templomot teljesen átalakították. Az egyház birtokában 1779-ből származó érdekes kehely van. 1886-ban az egész község leégett. Határában van Patyi puszta, mely hajdan önálló község volt és szintén a lévai uradalomhoz tartozott. Már 1321-ben találunk róla irott nyomokat, a mikor Károly király Myke fiának adományozza. 1423-ban a győrödi Pobor családé, később azután ép úgy változtatja urait, mind Győröd. 1527-ben az elpusztított községek között szerepel. Győrödhöz tartozott Bárcz is, mely akkoriban önálló falu volt. A község postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása Alsó-Várad.

Magyar Katolikus Lexikon

Alsógyőröd, v. Bars vm. (Dolný Ďur, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. verebélyi esp. ker-ében. - Tp-át 1332 e. Szt. Márton tiszt-ére sztelték, a mait 1723: építették. - Plébánosai: 1332: Péter Pál, 1723: Bezur Mátyás, 1733: Volovics Mihály, 1737: Strbik Mihály, 1745: Huszár András, 1757: Vincze Zsigmond, 1794: Borbély Mihály, 1821: Novák József, 1855: Bolemann István, 1889: Agárdy János 1914: Jónás Imre. Kegyura 1880: Schöller Sándor és Pál. Anyakönyvei 1726-tól. Anyanyelve 1940: m. szl. - Filiái 1917: Felsőgyőröd, Gyékényes, Töhöl. - Lakói 1840: 386 r.k., 9 ev., 4 ref., 24 egyéb vall., össz. 423; 1910: 359 r.k., 1 ref., 6 izr., össz. 366; 1940: 467 r.k., 8 izr., össz. 475. ** Némethy 1894:7.

Helységnévtár

Győröd (Alsó-), (Győred, Győröd, Gyurodj), RK. 382 Esztergom, ref. 8 -, izr. 21 -.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsógyőröd. Létezése a XIII. század első évtizedeiig vezethető vissza. Első birtokosaként egy Mochuua nevű ember szerepel. Ezidöben (1230 körül) a község neve Geurud alakban fordul elő okmányainkban. A XIII. század végén az esztergomi káptalan birtokában találjuk. A későbbi évtizedekben minden valószínűség szerint a Győrödy-család a földesura. A XVII. század második felében egyszerre három Győrödről tesznek említést okmányaink. Hogy az Alsó- és Felső-, illetve Nagy- és Kisgyőröd néven ismart községeken kívül melyik lehetett a harmadik Győröd, arra vonatkozólag nincsenek adataink. 1412-ben a község mint a Győrödi-testvéreknek (István, Imre és János) Zsigmond királytól nyert adománybirtoka szerepel. Hét évvel később azonban már nagygyőrödi Sobor István a község birtokosa, aki ugyancsak Zsigmond királytól pallosjogot nyer a községre. A XVI. század elején, amikor a község nevét Gyevrevd alakban írják, a Lévai- és Haraszti-családot találjuk birtokában. Ezidőtájt a lévai vár javadalmai közé tartozik. Földesurai tehát azonosak a lévai uradalom ekkori birtokosaival: 1544-ben az áruló Balassa Menyhért, 1553-ban a korona, 1560-ban Dobó István, 1602-ben ismét a korona, majd Kolonich Szigfrid, 1640-ben Csáky László bírja a lévai várral együtt. Közben a török is megjárja, így 1573-ban, amikor a község majdnem földig pusztul. Egy évszázaddal később ismét megjelenik a török a magához tért községben és ismét pusztulás jelzi rövid ittartózkodását. A kuruc szabadságharc alatt vitézi tettei elismeréséül Bottyán János tábornoknak ajándékozza Rákóczi Ferenc a lévai várral együtt. A szatmári békekötés után az Eszterházyak, a Zichy- és a Péli Nagycsalád a birtokosai. Ezidőben Velky Gyurad néven szerepel Nagy-Győröd. A mult században az Eszterházyak része itt a Schöeller-család tulajdonába ment át. A községhez tartozik Patyipuszta. A község területe 1892 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 475.