Alsófalu

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Turóc-patak nyugati ágának (Rátkai Turóc) völgyében, a Turóc jobb partján, a Vályi-dombság északkeleti oldalán fekszik, Gömörfalvától 6 km-re nyugatra, Tornaljától 14 km-re északnyugatra. Határához tartozik a völgytől északra húzódó Ratkói-hegység déli vonulatának egy része is (Nagyerdő). Egyike az „agyagövezet“ községeinek. A Gömörfalvát Újvásárral (11 km) összekötő mellékúton közelíthető meg, mezőgazdasági út köti össze Felsőrással (3 km). Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Délről Felsővály és Felsőrás, keletről Gömörfalva és Lévárt, nyugatról pedig Szkáros községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (9,06 km²) 1910-38-hoz képest (9,09 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

1880-ban 349, 1910-ben 287, 1921-ben 268, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-1921 között népességszáma 23,2 %-al csökkent, 1921-1938 között viszont már 43,3 %-os növekedés figyelhető meg (ehhez hozzájárult, hogy határába 1922-ben a csehszlovák földbirtokreform során 16 szlovák család települt). 1930-ban a (cseh)szlovákok már a lakosság 24,4 %-át, 1941-ben pedig 39,9 %-át alkották. 1945 után 18 magyar lakosát telepítették ki Magyarországra. 1938-1991 között népességének kétharmadát elveszítette (384 főről 129-re cs˜ökkent), magyar többségét azonban napjainkig megőrizte, elnéptelenedésével és lakosságának elöregedésével párhuzamosan a magyar lakosság arányának növekedése figyelhető meg (1960-ban 54,4 %, 1991-ben 71,3 %). Egyike a járás legritkábban lakott községeinek (13,9 fő/km²). 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 71,3 %-ról 65,9 %-ra csökkkent, a szlovákoké 12,4 %-ról 27,8 %-ra nőtt. A lakosság negyede (26,3 %) a roma etnikumhoz tartozik. A hagyományosan református faluban 2011-ben a lakosság 47,6 %-a volt református (1921-ben még 65,7 %), 23 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

A falu a 14. században keletkezett, első írásos említése 1325-ből származik "Polanfolua" néven. Szkáros határából vált ki, neve, mely a falu előtt keletkezett, irtott helyre és szláv lakosságra utal. A Hanva nemzetség legdélebbi faluja volt a Turóc völgyében. 1427-ben "Polanfalwa", 1434-ben "Alsofalu" néven szerepel írott forrásokban. 1427-ben 14 portával adózott. A középkorban még szláv lakosságú, az etnikai határon fekvő falu a 16. századtól kezdve már magyar lakosságú. A 16. század második felétől lakossága református hitre tért. A Zsoldos és a Szkárosi család birtoka volt, később más családok is a birtokosai voltak. 1709-1710-ben a pestisjárvány 56 áldozatot követelt a faluban. Bartholomaeides Alsófalut a 18. század első összeírásának (1715–1720) adatai alapján dinamikusan fejlődőnek (356 lakos) és magyarnak írja le. 1828-ban 54 házában 371 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szénégetéssel, fuvarozással foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1922-ben a községhez tartozó Ilonahalompusztára a csehszlovák földbirtokreform során 16 szlovák család települt, az addig homogén magyar település ezzel vegyes nemzetiségűvé vált. A kolonisták összesen 225 ha nagyságú területet vásároltak meg a Szervánszky-birtokból. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Mai jelentősége

Református temploma 1883-ban épült. A községben található egy 19. század elején, klasszicista stílusban épült régi nemesi kúria is.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ALSÓ FALU. Polyna. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai több Nemes Urak, lakosai reformátusok, fekszik Gömörtől nem meszsze. Határbéli földgye három nyomásbéli, két része elég termékeny; de a’ harmad része sovány, legelője elegendő, mind a’ két féle fája, piatzozásai nem meszsze, szenet is égethetnek, az Uraságnak erdejében vadászattya igen szép, gyümöltsös kertyei gazdagok, kendert áztató víze alkalmatos, melly tulajdonságaihoz képest, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Falu, magyar falu Gömör és Kis-Hont vmegyékben, a Thurócz vize mellett, Ratkohoz délkeletre 3 órányira. 9 kath., 362 ref. lak. Földjei részint síkságon, részint és inkább dombokon feküsznek, s termékenyek; rétjei jók; tölgyes erdeje derék. F. u. Farkas nemzetségbeliek s m. t.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsófalu, magyar kisközség, nagyobbára ev. ref. vallású lakosokkal, kiknek a száma 354. A községre I. Ferdinánd új adománylevelet ad 1550-ben a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosy, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. Később a Farkas, a Draskóczy és a Kubinyi családok a földesurai, most pedig Krebsz Rudolfnak van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században „Polina” tót néven is előfordul. A községben ev. ref. templom van, melyet 1883-ban építettek. Ide tartozik Ilonhalma puszta is. A falunak Szkároson van a postája és távírója, a vasúti állomása pedig Tornallyán.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsófalu. I. Ferdinánd 1550-ben több nemesi családnak ad adománylevelet a községi földbirtokokra. Ilyenek: a Soldos-, Hamvay-, Darvas-, Szkaron- és Kerepeczky-családok. Később a Kubinyiak és Draskóczyak kaptak itt dominiumokat. A mult század végén Krebsz Rudolf volt tekintélyesebb földbirtokos. Alsófalu ev. ref. temploma 1883-ban épült. A község területe 1580 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 384. Hozzátartozik: Ilonhalma.