Almágy

A község az Ajnácskői-hegység középső részén, a Gortva-patak mentén, a Medvesalja északi peremén fekszik, Fülektől 18 km-re délkeletre, Feledtől 23 km-re délnyugatra, Salgótarjántól 30 km-re északkeletre. Mellékutak kötik össze Ajnácskőn (4 km) keresztül az 571-es úttal (6 km), a Medvesalja községein keresztül Cereddel (9 km), valamint Gömörpéterfalán (4,5 km) keresztül Rimasimonyival (18 km). Maga a falu 230 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, legmagasabb pontja a 413 méteres Borkúti-tető. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Északnyugatról Ajnácskő, délnyugatról Óbást, délről Egyházasbást, délkeletről Cered, keletről Gömörpéterfala és Dobfenek, északról pedig Détér községekkel határos. Óbásttal és Cereddel közös határa Gömör-Kishont és Nógrád megye történelmi határát alkotja, Cereddel közös határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki, 1960-tól pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Salgótarjáni járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával határának 12,9 %-át elveszítette (191 hektár), majd 1967 után Bakóházát Almágytól Egyházasbásthoz csatolták, így területe további 19,3 %-al (12,94 km²-ról 10,44 km²-re) csökkent.

Népesség

1910-ben 677, 1921-ben 726, 1938-ban pedig 821, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét (2011-ben a lakosság 77,3 %-a volt magyar nemzetiségű, 91,8 %-a magyar anyanyelvű) napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 4,4 %-tól 11,1 %-ra nőtt. 1991-2011 között népessége kismértékben csökkent (712 főről 693-ra) A roma nemzetiségűek aránya 7,8 %, a roma etnikumhoz ennek csaknem háromszorosa (21,7 %) tartozik. A túlnyomó többség (92,2 %) római katolikus vallású.

Történelem

1275-ben Almag néven említik először, de már a 11. században is létezett. Kisnemesek birtoka volt. A falunak már a középkorban is volt temploma, a jelenlegi templom elődje. 1554-től a töröknek fizetett adót. A török elnyomás és fosztogatások elől lakóinak nagy része elmenekült a faluból. A török kiűzése után újranépesült. 1773-ban 38 jobbágy és 2 zsellércsalád lakta. 1828-ban 59 házában 541 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1889-ben nagy része leégett. 1920-tól Jablonica, 1927-től Almáď, 1948-tól Gemerský Jablonec a hivatalos neve. A település 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Új, központi alapiskoláját 1979-ben építették. Az 1980-as években a Rimaszombati járási nyári művelődési táborok színhelye volt.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű, magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola, valamint magyar óvoda is működik. Szent Abdonnak és Szennennek szentelt római katolikus temploma a 13. században épült román stílusban, a 18. században barokkosították. Gazdag néprajzi hagyományokkal rendelkező falu, szabadtéri színpadán népművészeti fesztiválokat rendeznek.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ALMAGY. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai több Nemes Urak, lakosai katolikusok, fekszik Egyházas Bástól, mellynek filiája nem messze. Határbéli főldgye, hegyes, és völgyes, de meglehetős búzát terem, károsítyák vidékjét a’ nagy záporok, mivel gödrös fekvése miatt nem tragyáztattathatik, legelője szoross, mind a’ két féle fája van, malma is helyben, kendert áztató víze alkalmatos, melly tulajdonságaihoz képest a’ harmadik Osztályba tétettetett.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Almágy, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Hajnácskőhöz délre 1/4 órányira, a Gortva vize mellett: 564 kath. lak. Határa hegyes, s a záporoktól sokat szenved; legelője szűk; erdeje nagy. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Almágy, a Gortva patak mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 119, a lakosoké, kik mindannyian róm. katholikusok, 669. E községről már 1343-ban találunk okleveles nyomokat, a mikor Almag néven van nevezve. Földesurai régente a Kubinyiak voltak, most pedig báró Kemény Gejzának, Margulit Gyulának és Braun Mórnak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozó Templomalja, Osztás rét, Csomoklyaháza és Csáté rét nevezetű dűlők bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. A falu kath. templomának építési ideje meg nem állapítható. 1889-ben a községnek nagyobb része leégett. Almágyhoz tartoznak Belezsér és Bakóháza puszták is, melyeknek mindegyike egy-egy elpusztult községnek az emlékét tartja fenn. Bakóházát már egy 1427-ből való oklevél említi. A mult században Bakaháza néven is szerepel és ekkor a báró Kemény család bírja. Belezsér puszta 1461-ben Beleser alakban van említve az egykorú oklevelekben. A község körjegyzőségi székhely, postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Almágy. Egy 1343. évi oklevél Almag néven említi a községet. Földesura régen a Kubinyi-család volt. Almágy határában lévő Belezsér és Bakóháza puszták hajdan községek voltak. Az utóbbi egy 1427-ből származó oklevélben szerepel. A XIX. században Bakaháza volt a neve. Ebben az időben a báró Kemény-család tulajdonában van. Belezsérről Beleser alakban egy 1461. évi okirat emlékezik meg. Üjabban báró Kemény Gejza és Margulit Gyula voltak a főbb birtokosok. A község területe 2249 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 821. Pusztái: Bakóháza, Belezsér, Kispuszta, Szőllőhegypuszta, Vadókáspuszta.