Alistál

A Község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz peremén található Dunaszerdahelytől 10 km-re délkeletre, Nagymegyertől 11 km-re északnyugatra. A 63-as (Pozsony-Komárom) főút és a Pozsony-Komárom vasútvonal is érinti a községet, a vasútállomás a községközponttól 2,5 km-re található. Mellékutak kötik össze Padánnyal (3 km), Bögellővel (3 km), Ekecssel (9 km) és Nyárasddal (7 km). Északról Nagymad, Albár és Nyárasd, keletről Ekecs, délről Nagymegyer, nyugatról Padány és Bögellő községekkel határos. Déli határát a történelmi Pozsony és Komárom vármegyék határán húzódó Határ-csatorna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult a már teljesen egybeépült Alistál, Felistál és Tőnye községek egyesítésével jött létre a magyar közigazgatásban Tőnyeistál néven. 1948 után a szlovák Hroboňovo nevet kapta, 1990-ben visszakapta a Dolný Štál - Alistál nevet. Mindhárom elődközség 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban is a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Alistál 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz tartozott, 1960-ban a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. A község 3 kataszteri területre oszlik: Alistál (12,81 km²), Felistál (8,55 km²), Tőnye (8,63 km²). Összterülete csak minimális mértékben változott 1921 óta (30,01-ről 29,99 km²-re), a kataszteri területek határait viszont a községen belül megváltoztatták, ma már nem egyeznek meg az 1940 előtti községhatárokkal.

Népesség

A község lakossága az elmúlt száz év során stabilitást mutat, 1800-2000 fő volt, a maximumot 1980-ban érte el (2027 fő). Az 1990-es években kismértékű növekedés, a 2000-es években csökkenés figyelhető meg. A szlovákok száma a rendszerváltás óta megkétszereződött, de Alistál még mindig csaknem színmagyar lakosságú község. Először 1925-ben érkeztel szlovák telepesek a településre, Tőnyepusztán 9 romániai reemigráns család kapott birtokot. A régebben református többségű faluban ma már a katolikusok alkotják a lakosság több mint felét, a reformátusok pedig harmadát. 1944 előtt kisebb izraelita közösség is élt a faluban (kb. 40 fő). 2011-ben 1016-an éltek Alistálon (az összlakosság 53,6 %-a), 783-an Felistál (41,3 %) és 95-en Tőnyén (5,1 %).

Történelem

A falu a pozsonyi várhoz tartozott, nevét a hajdan itt volt istállókból eredeztetik, amelyekben királyi méneseket tartottak. Nemesi község volt, a néphagyomány szerint a Lubinszky, Mady, Bozsaki, Ramocsay és Radványi családok voltak az első telepesei, továbbá a Péterháza és Bödeháza nevű dűlők is egykori birtokosokról árulkodhatnak. A középkor végén az Alistáli, Molnár, Bankó és Szalay családokat találjuk itt birtokosokként, később a Bíró és a Nagy család, a 19. században pedig a László család tulajdonolta a legtöbb földet. A reformáció elterjedésekor a falu áttért az új hitre, így az eredeti, 15. századi gótikus temploma máig a reformátusoké. A zsidó hitközség a faluban valószínűleg a XIV. század elején, 1320 körül alakult. Alapítói nyugatról származtak ide. 1929-ben 69 családban 259 lelket számlált. Lakossága mezőgazdasággal foglalkozott. Határában ma is megtalálható számos egykori vízfolyás kiszáradt medre, valamint tőzegbánya is működött itt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés 1938. november 2-tól visszaadta Magyarországnak. 1940-ban Alistálba olvasztották Tőnye és Felistál falvakat, az egyesített falu 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1993-tól pedig Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, művészeti alapiskola és könyvtár működik. Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1450 körül épült késő gótikus stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ALISTÁL. Elegyes falu Poson Vármegyében, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben. Határbéli földgye ollyan minéműségű mint Felistálnak, harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alistál, magyar falu, Pozson vgyében, Szerdahelytől délkeletre 2 órányira. Számlál 435 kath., 13 ev., 481 ref. lak. Ref. anyaszentegyház; sok rétjek, s legelőjök van; a kolompért nagyon termesztik. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alistál, magyar község 192 házzal és 1098 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal, a kik között az ev. reformátusok vannak túlsúlyban. Nevét többen onnan származtatják, hogy hajdan itt lettek volna a királyi istállók. Annyi tény, hogy egy 1268-as oklevél az innen egy órajárásnyira fekvő Szakálosról akként emlékszik meg, hogy ott voltak a királyi ménesek és ott laktak az istállómesterek. Alistálnak csak 1391-ben találjuk első írott nyomát. A néphagyomány azt tartja, hogy a község első telepsei a Lubinszky, Mady, Bozsaki, Ramocsay és Radványi családok voltak. A községhez tartozó dűlők közül a Péterháza és a Bödeháza nevűek régi birtokosok neveit látszanak megörökíteni. A mult század első felében a László család volt a földesura. A községben két templom van. A református templom késői gót stílű és a 15. században épült, a katholikus templom pedig 1786-ban. A mult század elején a községhez tartoztak: Belle, Hidvég, Karáb és Petény puszták. Ezek közül Belle puszta Billye néven már 1296-ban van említve, István fia László birtokaként. Most cak Hidvég puszta és Jázó major tartozik ide. A község körjegyzőségi székhely. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Felistál-Nyárasd.

Magyar Katolikus Lexikon

Alistál, v. Pozsony vm. (Hroboňovo, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - 1260: Alistal. Első tp-át 1391 e. Szt Márton tiszt. sztelték, a mait 1786: építették. Lakói 1634 e. ref-ok lettek. 1675: alapították újra. - Plébánosai: 1675: Verebélyi István, 1676: Ujváry János, 1679: Csattay István, Csíky Tanás, 1732: Englmayer Sámuel, 1734: Szalay György, 1749: Kiss Pál, 1755: Ujváry Gábriel, 1758: Katona József, 1762: Tánczos Ferenc, 1767: Várady Ferenc, 1773: Molnár György, 1793: Perky János, 1816: Czillinger József, 1830: Pogány András, 1845: Vizner Ferenc, 1848: Edényi Márton, 1872: Kovács Imre, 1906: Jankó Ernő. Anyakönyvei 1713-tól. - Filiái 1917: Bögellő, Felistál, Padány, Tőnye. - Lakói 1840: 268 r.k., 15 ev., 371 ref., 110 izr., 35 egyéb vall., össz. 799; 1910: 414 r.k., 3 ev., 567 ref., 59 izr., össz. 1043, 1991: össz. 1.899, m. 1.833 (96,52%); 2001: össz. 1.962, m. 1.848 (94,19%). lakója volt. ** Némethy 1894:3. - Gerecze II:647. - Schem. Strig. 1917:180.