Ajnácskő

A község az Ajnácskői-hegység középső részén, a Gortva-patak vulkáni kúpokkal körülvett völgyében fekszik, Fülektől 14 km-re délkeletre; Feledtől 19 km-re, Rimaszombattól pedig 31 km-re délnyugatra. Területének több mint felét erdő borítja, egy része a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet része. A falutól nyugatra a község határa a Pogányvár 570 méterig magasodó fennsíkjáig terjed, keletre több különálló vulkáni kúp sorakozik (Hegyes-kő, Zabodakő, Szár-kő), legmagasabb közülük a Ragács (537 m). A falutól északra fekvő, részben a községhez tartozó Gortva-völgyben halad a Füleket Sajószentkirállyal összekötő 571-es főút és a Fülek-Bánréve vasútvonal (megállóhely a téglagyárnál). A falu az 571-es útról a vasútállomás közelében leágazó, Almágyra (4 km) vezető mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Sőreg, északról Balogfala, északkeletről Kerekgede, keletről Détér, délkeletről Almágy, délnyugatról Óbást községekkel határos. Délnyugati határa Gömör-Kishont és Nógrád vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1949 után 44,9 %-al gyarapodott (17,71 km²-ről 25,67 km²) a korábban Sőreghez tartozó Gortvapuszta Ajnácskőhöz csatolásával.

Népesség

1910-ben 830, 1921-ben 1024, 1938-ban pedig 1146, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovák nemzetiségűek aránya 1921-ben 11,2 % volt. Népességének maximumát (1438 fő) 1970-ben érte el, az elkövetkező két évtizedben 16,5 %-os csökkenés (1991-re 1200 főre a lakosságszám) figyelhető meg. Népességszáma az 1991-2011 közötti időszakban stabillan alakult, a szlovákok aránya ez idő alatt 9,8 %-ról 15,3 %-ra nőtt, a túlnyomó többség (81,5 %) ma is magyar nemzetiségű. A lakosság 13,9 %-a a roma etnikumhoz tartozik, a roma nemzetiségűek aránya 2,2 %. A túlnyomó többség (93,6 %) római katolikus vallású. Ajnácskőnek négy településrésze van, 2011-ben a lakosság négyötöde (961 fő) élt Ajnácskő faluban, 8,7 %-a Csevicepusztán (104 fő), 5,4 %-a Gortvapusztán (65 fő), 5,3 %-a pedig Téglagyár településrészen (63 fő).

Történelem

A tatárjárás ideje alatt építették várát, mely nagy jelentőséggel bírt. Csák Máté hatalmának gyengülésekor Károly Róbert elkobozza a várat és a Szécsényi családnak adományozza. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond száműzte az akkori birtokost és feleségének, Cillei Borbálának adományozta. Zsigmond halála után egy ideig huszita megszállás alá került, majd a Palóczy család kezébe kerül a birtok. Később Bebek Ferenc, a Kubinyiak és a Feledyek is megszerzik maguknak. A törökök három alkalommal is elfoglalták a várat (az 1540-es években, 1566-1593 között, 1645-1649 között). Amikor 1649-ben Fekete György visszafoglalta a várat, a törökök felrobbantották védműveit és ostrom nélkül elmenekültek. Bár helyreállították, 1703-ban egy tűzvészben ismét elpusztult. 1709-ben gróf Bercsényi Miklós fővezér rövid ideig megszállt benne, és a vár udvarán végeztette ki a hazaáruló Szegedi Ignácot. 1744-ben még bebútorozott termeiben laktak a Vay lányok, akik Vécseyek után a vár felének örökösei voltak. A 18. század második felében teljesen elpusztult, ennek körülményeiről azonban nem számolnak be források. A falut 1255-ben Kues, 1344-ben Aynaskw, 1427-ben Aynaskewalya, 1565-ben Hayanchkeallya néven szerepel az írott forrásokban. A vár tartozéka volt, lakói kezdetben földművesek, pásztorok voltak. Parokiális egyházát 1355-ben említik először, a középkorban tekintélyes faluvá fejlődött, hegyes és nehezen művelhető határa ellenére. Később több nemesi család birtoka (Lorántfy-, Vay-, Vécsey-, Kemény-családok). A török uralom alatt elnéptelenedett, 1563-ra teljesen elpusztásodott. A 17. században már mint majorság települt újjá, lakói az uraság alkalmazottjai, kézművesei és szolgái voltak, csaknem kizárólag magyarok. Középkori egyháza a török háborúk során megszűnt, 1766-ban Egyházasbást leányegyházaként szerepel. 1773-ban 13 zsellércsalád és néhány uradalmi kézműves lakta. 1828-ban 84 házában 375 lakos élt. A 19. század végén téglagyár létesült a községben, a környező, vulkanikus eredetű hegyekben számos kőbányát nyitottak. 1872-ben megépült a Fülek-Bánréve vasútvonal, melynek egyik állomása Ajnácskő határában létesült. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után új téglagyár és péküzem is létesült a községben, a korábban Sőreghez tartozó Gortvapusztát Ajnácskőhöz csatolták. Az Ajnácskőhöz tartozó Gortvapuszta, az egykori Gortva falu a 11. században alakult, egyike volt a Gortva-völgy első településeinek, a bolondóci magyar várjobbágyság alapította. 1240-ben Bánk bán elkobzott birtokaként a Türje-nembeli Gecse comes birtoka, később a Gortvay-családé, mely innen vette nevét. A középkorban egyházas hely volt, a Mindenszenteknek szentelt templommal. Az első török betörések során, a 16. század derekán pusztult el, 1554-ben említik utoljára a lakott helyek között. 1790-ben még említik templomának maradványait („Pusztatemplom“).

Mai jelentősége

Ajnácskő magyar tannyelvű 1-4 osztályos általános iskolával és óvodával rendelkezik. A falu fölé magasodó 335 méter magas bazaltsziklán, a Várhegyen láthatóak a 18. században elpusztult vár romjai. A Várhegy melegkedvelő flórája mellett a község határában az 578 m magas Pogányvár bazaltkrátere és az 537 m magas Ragács bazaltfennsík 1964 óta természetvédelmi terület. Római katolikus temploma 1992-1994 között, a klasszicista stílusú Kubinyi-kúria 1810-1820 között épült. Csevicepusztán kénes-savanyú gyógyhatású ásványvízforrások fakadnak, a 20. század elején gyógyfürdő is működött itt. A 19. század óta ismert Csontos-árok későharmadkori emlősök leggazdagabb szlovákiai lelőhelye (1867-ben írták le először az itt fellelt maradványokat).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

AJNATSKÓ. Hajnatskő. Holott egy omlott vár is szemléltetik, elegyes magyar kisded falu Gömör Vármegyében, földes Urai külömbféle Nemes Urak, lakosai katolikusok, fekszik Serkétöl nem meszsze; e’ kis helység leg inkább az Uraságoknak majorjaibol áll, termő földgyök kevés, középszerű tulajdonságaihoz képest, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ajnácskő vagy Hajnácskő, magyar falu Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rimaszombathoz délre 2 1/2 mfdnyire, közel Nográd vgyéhez, 520 kath., 260 ref. lak. Határa termékeny, s 3570 holdat tesz, mellyből az erdő, és a hasznavehetetlen rész felinél többet foglal el. Van szőlőhegye, és savanyú viz forrásai. F. u. a b. Kemény nemzetség, s m. – Hajdani hegyen fekvő vára, most omladékokban hever.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A fülek-miskolczi vasútvonal az ajnácskői dombvidék 250 méternyi alacsony hágóján, az Ipoly és a Rima-Sajó közti vízválasztónak egyik legalacsonyabb pontján át lép be a megyébe. E vasúttól délre esik az almágyi völgyben Ajnácskő helység. Környékén emelkednek ennek a vulkáni hegyvidéknek változatos ormai. Egy merész kupon a helység fölött állt egykor a vár, melynek urai voltak a Széchyek, majd Balassa Menyhért; a török is több izben elfoglalta. Régi dicsőségéről már csak romjai regélnek. Ajnácskő gyógyforrásai a jódtartalmú égvényes és földes, vasas savanyúvizek közé tartoznak. Kis fürdőjét ma leginkább csak a medvesalji palóczság látogatja. Innen a „Mulató bérczen” át Pogányvárra jutunk, melynek környékén tömérdek ősállat maradványát találjuk. Sziklaüregeiben az ásatások alkalmával kő és vas fegyverek, csont eszközök kerűltek fölszínre. Nem messze emelkedik a Ragács csúcs, melynek aljában ősemlősök maradványai lelhetők. Erről a csúcsról ellátni a Rima-völgyön végig Rimaszombatig s az Ipoly-völgyön Gács váráig.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ajnácskő, a Gortva-patak mellett, az ajnácskői várhegy alatt fekvő magyar kisközség. Házainak száma 124, lakosaié 678. Várának a vármegye történetében nevezetes szerepe volt, erről azonban más helyen van szó. A község és a vár nevét 1344 körül Anyaskw, Aynaskew és Aynachkw változatokban találjuk az oklevelekben. 1411-ben a Szécsényiek birtoka, 1424-ben királyi várbirtok, 1427-ben Borbála királynőé, 1435-ben Nógrádhoz számítják és ekkor már Pohárnok István bírta, négy évvel később azonban Salgai Miklós az ura. Ajnácskőaljáról, a mai faluról, 1427-ben találjuk az első említést. 1540-ben Balassa Menyhért bírta, 1546-ban török kézre került, 1550 körül a Kubinyiaké, kiktől Feledi Eustách foglalja el és megveszi Parlaghi Lászlótól, a király tiszttartójától. 1595 után Lórántffy Kristófnéra, Feledi Boldizsár nővérére száll a vár és az uradalom. A Lórántffyak után a Vécseyek és a Monayak kapnak reá kir. adományt. 1604-ben a Rhédey Ferencz birtoka, de 1609-ben ismét a Kubinyiak kapnak reá donátiót. 1619-ben Széchy Györgyé, 1645-ben elfoglalja a török, 1649-ben pedig Fekete László és házasság útján Vécsey Sándor nyer reá új adományt neje Fekete Mária révén, továbbá Vayné Fekete Erzsébet. Ez időben Fekete László az akkor megrongált várat alaposan helyreállította és megerősítette. A Vécseyek mellett a Vayak is birtokosai lesznek és 1705 után már a fél uradalom az övék. A Vayak révén, negyed részének 1895-ben Teleky Ádám lett a tulajdonosa. A mult század elején Hajnácskő néven is említik a községet és ekkor már a Wesselényi, a Jósika, a Károlyi és a Kemény családot uralja; ma Károlyi-Ebeczky Eleknének, báró Kemény Gejzának, gróf Teleky Károlynak, Margulit Gyulának és Sarlay Pálnak van itt birtoka. A községnek egyik geologiai nevezetessége a Ragács, hajdani tűzhányó, a pogányvári kráter, mely a hagyomány szerint onnan veszi elnevezését, hogy a csehek idejében a husziták az e hegyen található salakdarabokból váracsot építettek, melyet a lakosok pogányvárnak neveztek el. A község határa az ősemlősök gazdag lelőhelye, melyeknek számos érdekes példányát szállították már Budapestre, a földtani múzeumba. Itt már szafirt is találtak, és a romok között számos régiséget a török és korábbi időkből, melyek Ebeczky Elekné birtokában vannak. E vidék a mult században még híres szőlőtermő hely volt. Országszerte ismeretes volt mint gyógyfürdő is, melyet azonban a tulajdonos: báró Kemény család beszüntetett. A községhez tartozik Pózsa, Hangonyi-szállás, Sasbikk és Bataháza puszta, mely utóbbi Bat nevű elpusztult község emlékét tartja fenn. A község lakosai értékesítő és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ajnácskő. A község melletti várhegyen állott Ajnácskő vára, amelynek kezdetben a Széchenyi-, majd a Salgainemzetség volt az ura. Salgai Istvántól 1424-ben elvették a várat és királyi katonaság vette azt birtokába. Zsigmond 1427-ben a királynőnek ajándékozta, aki azt 1435-ben tovább adja berzeviczi Pohárnok Istvánnak. 1438-ban a Pálóczi-család veszi zálogba a várat. Maga a község Zsigmond király idejében szerepel először az oklevelekben. 1411-ben még a Széchenyiek bírják, 1424-ben ezt is a király veszi birtokába, majd a várral együtt a községet is Czilley Borbála kapja. 1540-ben Balassa Menyhért birtokában van Ajnácskő. 1546-ban elfoglalják a törökök. Ezután a Kubinyiak, majd Feledi Eustách a község urai 1595 után házasság révén a Lórántffyakra száll a birtok, utánuk a Vécseyés Muray-családok élvezik egyideig a dominiumot. 1604-ben Rhédey Ferencé a község, mely később visszaszáll a Kubinyiakra. 1645-ben rövid időre török uralom alá kerül, de 1649-ben már Fekete Lászlóé és sógoráé, Vécsey Sándoré a birtok. 1705 után a Vaycsaládtól a birtok negyedrésze 1895-ben Feleky Ádám kezébe ment át. A mult század végén Károlyi Ebeczky Elekné, báró Kemény Géza, gróf Teleki Károly és Sarlay Pál voltak a földbirtokosok. A község területe 3078 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1146. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Állomástelep, Barakpuszta, Bataháza, Bükktetőpuszta, Cigánygödrepuszta, Hangonyi szállás, Pósza, Sasbikk, Téglagyár.