Ágó

A Garammenti-hátság dombvidékének keleti, a Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nyíri patak (Negyedik Sár, Nyrica) partján. Teljesen egybeépült a tőle északnyugatra fekvő Nyírrel, mellyel főutcája is közös.

Közigazgatás

1942-ig önálló község, azóta Nyírágóhoz tartozik. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Zselízi járáshoz. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, majd 1942-ben egyesítették Nyírrel Ágónyír néven. 1939-ben 5,73 km²-es területét beolvaszották Nyírágó kataszterébe.

Népesség

Ágónak 1910-ben 388, 1921-ben 392, 1939-ben pedig 452, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 72,4 %) lakosa volt.

Történelem

Ágót 1290-ben említik először Aguch néven, 1383-ban Agho alakban szerepel. A 17. században a báró Amade és a gróf Esterházy család a birtokosa, a 19. század végén Breuner Ágost gróf örököseinek volt nagyobb birtokuk Ágón. Lakosai túlnyomórészt református vallásúak voltak, temploma 1864-ben épült. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1942-ben Ágónyír néven egyesítették Nyír községgel.

Mai jelentősége

Református temploma 1784-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

AGHO. vagy Agko, Agov. Elegyes magyar falu Bars Vármegyében, földes Ura, Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lévátol három mértföldnyire. Mivel e’ helységnek határbéli földgye, síkos, és termékeny, legelője saját marháinak alkalmatos, és elegendő, némelly gyümöltsös kertyei is vagynak, minden féle vagyonnyaiknak eladására jó módgya, de mivel fájok nintsen, sem szölejek, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Agó helység, fekszik Bars vármegye Lévai járásának déli részin, határai Garam-Vezekény, Garam-Damásd, Kéty, Nyir helységek és a Kerek-Udvardi puszta; – kiterjedése 1432 hold szántóföldek, rétek és legelők, mind majorsági, melly kisebb részekre osztva jelenleg haszonbérben vagyon. Fekvése róna, földje jó gabonatermő, fekete, homokkal vegyes. Lakosai száma: 50 kath., 152 reform. = 202 lélek, kik általjában földmivelésből élnek, és egynehány tót zsellért kivéve, mind magyarok. Vagyon ref. templomja, melly a Garam-Vezekényi anyaekklézsiához tartozik. Birtokosa gróf Eszterházy Jánosné szül. Festetics Rozina grófnő, kinek Zelizi uradalmához tartozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ágó. Garamvölgyi magyar kisközség, melynek nyomaira már a nyitrai káptalannak egy 1290-ben kelt bizonyságlevélben akadunk, a mikor Aguch néven van említve. Később Agh néven szerepel és csak a XVII. században találkozunk az Aghó elnevezéssel, a mikor a báró Amade és a gróf Eszterházy család a birtokosa. Most Breuner Ágost gróf örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Lakosainak száma 415, a kik nagyrészt reformátusok. Templomuk 1864-ben épült. A községnek a postája Nagymálas, távirója és vasúti állomása Zseliz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Agó. Első írásos említését a nyitrai káptalannak egy bizonyságlevelében találjuk, mely 1290-ben kelt. Ekkor Aguch néven szerepel. A későbbi századok során Agh alakban emiitik ok mányaink. Mai alakjában — Aghó írásalakban — a XVII. században talál kozunk nevével. Ezidőben a báró Amadé- és az Eszterházy-család a községhatár urai. Később a Breuner grófi családot találjuk a földek birtokában. A község területe 996 kat. hold és lélekszáma a visszacsatoláskor 452.