Abaújszakaly

Abaújszakaly a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, a Szakályi-patak v. Bocsárd-patak (Sokoliansky potok) két partján, 210 méteres (határa 200-215 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 14 km-re délre, Miglécnémetitől 12 km-re északnyugatra, Hernádcsánytól pedig 7,5 km-re nyugatra. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. A község a kelet-szlovákiai vasmű (US Steel) közvetlen délkeleti szomszédságában fekszik, belterületét alig egy kilométer választja el a hatalmas, mintegy 800 hektárt elfoglaló nagyüzemtől, melynek mintegy egyharmada a község korábbi határában (ma Saca kataszterében) fekszik. Külterületi lakott helye nincs. A községet a 3318-as út köti össze Enyickével (2 km), valamint Bocsárdon (2 km) keresztül Nagyidával (10,5 km). Területén áthalad a Kassát a miglécnémeti határátkelővel összekötő R4-es gyorsforgalmi út. Délről Bocsárd és Abaújszina, keletről és északról pedig Enyicke községekkel, nyugatról Saca kassai városrésszel határos. Nyugati határának egy részét a 3318-as út, északi határának egy részét pedig az Enyickét Lajosházával (Saca) összekötő 3401-es út vonala képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassa járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1960-1990 között Hutníky néven egyesítették a szomszédos Bocsárddal. 1979-ben területének csaknem kétharmadát elvesztette, amikor határának nyugati részét a Kelet-szlovákiai vasmű számára kialakított (Sacához tartozó) kataszteri területhez csatolták. Területe 1910-38-ban 11,00 km², 2011-ben 3,87 km² volt.

Népesség

Abaújszakalynak 2011-ben 1267 lakosa volt, melynek 82,9 %-a volt szlovák és 13,3 %-a roma nemzetiségű (26,6 %-a roma anyanyelvű). 2013-ban a lakosság több, mint egyharmada (35,7 %) a roma etnikumhoz tartozott. A romák nagyrészt szegregáltan, a község belterületének északi részén élnek. A 19. század végén a község szlovák többségű volt, de jelentős magyar kisebbség is élt itt: 1880-ban lakosságának 30,7 %-a, 1910-ben 31,5 %-a volt magyar anyanyelvű. 1921-re a magyarok aránya 3,6 %-ra esett vissza, majd a 20. század második felére a kettős identitás eltűnésével a magyar kisebbség jelenléte teljesen megszűnt. A roma kisebbség aránya 1991-2011 között viszonylag stabilan alakult (1991 – 12,2 %, 2001 – 12,8 %, 2011 – 13,3 %), ugyanakkor a roma etnikumhoz tartozók aránya csaknem háromszorosa a roma nemzetiségűekének. 2011-ben lakosságának 83,0 %-a volt római katolikus, 3,5 %-a görög katolikus vallású, 8,5 %-a pedig felekezeten kívüli. A görög katolikusok 1880-ban még a lakosság 27,8 %-át, 1921-ben pedig 23,4 %-át alkották. Abaújszakaly népessége 1880-1921 között 483-560 fő között ingadozott, 1921-38 között azonban ugrásszerű növekedés figyelhető meg (53,4 %-os gyarapodás, 560 főről 859 főre). 1970-re népessége elérte az 1061 főt, ezután azonban 1991-ig 10,7 %-os csökkenés figyelhető meg. 1991-2017 között újra a dinamikus növekedés jellemző, negyed évszázad alatt összességében 41,6 %-os gyarapodással (948 főről 1342 főre). A kis határú község népsűrűsége (2011-ben 327 fő/km²) a járási átlag több, mint négyszerese.

Történelem

A község első írásos említése 1251-ből származik, ekkor „Zocol”, majd 1267-ben „Socol”, 1359-ben pedig „Zakal” alakban szerepelt a forrásokban. Neve szláv eredetű, a sólyom jelentésű „sokol” szóból származtatják. 1332-ben már templomos hely volt. A 15. századig a falu az Aba nemzetség birtoka volt, 1427-ben 33 lakott portája volt, ekkor a Gángi és a Radványi családok voltak a birtokosai. Lakossága az akkori földesurat (Szepessy) követve a 16. században protestáns hitre tért. 1652-ben egy török rajtaütés során a falut felégették, lakóinak nagy részét rabságba hurcolták. 1696-ban 11 porta volt a faluban. 1715-20-ban, a nagy pestisjárvány után 10 lakott portája volt a falunak. A 18. században a Szepessy, Horváth és Kormos családoknak volt itt birtoka. Az elnéptelenedett települést részben katolikus vallású szlovákokkal telepítették újjá, de 1746-ban kétnyelvű (szlovák-magyar) településként szerepel az összeírásokban. Templomát 1759-ben foglalták vissza a katolikusok, de maga a falu az enyickei egyházközséghez tartozott. 1760-ban már iskola is működött Szakalyon. Az 1760-ban barokk stílusban újjáépített és a Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt templomhoz csak egy évszázaddal később (1864-ben) építettek tornyot. A 18. század második felében a Szakalytól északra elterülő erdő nagy részét kivágták és helyén szántóföldeket alakítottak ki. A falunak 1828-ban 93 háza és 656 lakosa volt. 1899-ben a község háromnegyede leégett a templommal és az iskolával együtt. A korábban Szakaly (1902-ben Szakály) néven ismert település a 20. század eleji helységnévrendezés során kapta a vármegyei hovatartozásra utaló előnévvel az Abaújszakaly nevet. 1880-ban 501, 1890-ben 483, 1900-ban 510, 1910-ben pedig 555 lakosa volt. 1911-ben épült fel az abaújszakalyi népiskola új épülete, mely 1961-től az óvodának ad otthont. A község 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 560-an éltek itt. 1926-ban tűzoltóegyesület létesült a községben. 1935-től kezdve zsidó vallású lakosai (1880-ban 49 fő, 1921-ben 11 fő) elköltöztek a községből, később a zsidó temetőt is megszüntették. 1938. novemberében az első bécsi döntés Magyarországhoz csatolta (1945. januárjáig) a községet, melynek ekkor 148 háza és 859 lakosa volt. 1955-56-ban megépült az Abaújszakalyt Bocsárddal összekötő aszfaltozott út. 1956-ban alapított mezőgazdasági szövetkezete 1959 után állami gazdaságként működött. Az 1960-as években a község arculatát alapvetően megváltoztatta a Kelet-szlovákiai vasmű nagyüzemének felépítése a település közvetlen szomszédságában. 1961-ben a szomszédos Bocsárddal egyesítették Hutníky (tkp. „kohászok”) néven. 1979-ben határának több mint kétharmadát (külterületének nyugati részét) a vasmű számára létrehozott, Sacához tartozó kataszterhez (Katastrálne územie Železiarne) csatolták át, területét ezzel 1100 hektárról 389 hektárra csökkentve. Abaújszakalynak 1970-ben 1061, 1980-ban 1003, 1991-ben pedig 948 lakosa volt. 1976-ban felépült a kultúrháznak és a községi hivatalnak otthont adó új épület. Az államszocializmus idején a község határában állami gazdaság működött. 1990-ben Hutníky község megszűnt, Abaújszakaly és Bocsárd újra önálló községgé alakultak. Címerét (az 1850-es községpecsét rajza alapján) és zászlaját 1998-ban fogadták el. A korábban csökkenő népességű község lakosságszáma a rendszerváltás után ismét növekedésnek indult és 2001-re 1080 főre, 2011-re 1267 főre, 2017-re pedig 1342 főre nőtt.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában fotovoltaikus erőmű üzemel. Rózsafüzéres Szűz Máriának szentelt római katolikus templomát egy középkori eredetű, eredetileg gótikus jegyeket őrző templom helyén 1950-ben modern stílusban építették. Mellette található az 1838-ban, empire stílusban épült Stahremberg-mauzóleum. A 18. század második felében épült egykori Stahremberg-kastélyt (mely 1976-ig a helyi nemzeti bizottságnak adott otthont) 1998-ban felújították, ma magántulajdonban van, nem látogatható. A község számos szakrális kisemléke közül a legrégebbi Nepomuki Szent János 1845-ben készült szobra a Szakályi-patak hídjánál.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZAKÁL. Tót falu Abaúj Várm. földes Urai Ötvös, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Enitzkének szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, legelője szűk, fája nints elég.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szakál (Nagy), tót-magyar falu, Abauj vmegyében, Enyiczkéhez 3/4 órányira, egy termékeny sikságon, 455 r., 150 g. kath., 22 ref., 19 zsidó lak. Két kastély. F. u. Roll, Kazinczy, b. Szepessy. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szakály, 68 házzal és 483 tót lakossal. Postája és távirója: Enyiczke. E község hajdan számos régi nemes családnak volt lakóhelye. Emlitésre méltó róm. kath. templomának fenmaradt csúcsives szentélye.

Helységnévtár

Szakály (Kis- és Nagy-), rk. 307 Enyicke, gk. 139 Bölzse-Sziget, ref. 6, izr. 49 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Abaujszakaly. 1263-ban kolostora volt, mely valószínűleg a török alatt elpusztult. A község az ősi Radványi család birtoka volt s azidőben említik elsőnek, amikor a család a XV. században kihalt. A község neve az idők folyamán Zakal, Sakal, Szakály alakban fordult elő. Területe 1913 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 859.