Nyustya

Nyustya a Rima völgyének középső részén, a Klenóci- (Klenovecká Rimava) és a Tiszolci-Rima (Tisovecká Rimava) egybefolyásánál, 294 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Štepový vrch (664 m) délnyugati lábánál, Rimaszombattól 24 km-re északra, Tiszolctól pedig 12 km-re délre. A Rima völgyétől keletre a Gömör-Szepesi-érchegység részét alkotó Ratkói-hegység (Štepový vrch, Laz – 685 m, Kvakov vŕšok – 863 m), nyugatra pedig a Vepor-hegység (Burianka – 758 m, Železná tabla – 857 m) emelkedik, ez utóbbi része a város határának legmagasabb pontja, a Hacsótól nyugatra, Nyustya, Klenóc és Tiszolc hármashatárán emelkedő Osztra-hegy (Ostrá Veporská, 1011 m). Városrészei közül Lekér (mely már csaknem egybeépült a várossal) és Hacsó a Rima völgyében fekszenek, előbbi a városközponttól 2 km-re délre, utóbbi pedig 6 km-re északra. Baradna Nyustyától 8 km-re keletre, az Eszterézsi-patak (Striežavský potok) völgyében fekszik, Dombosmező pedig a Ratkói-hegység fennsíkján, a városközponttól 9 km-re északkeletre. Külterületi lakott helyei még a Klenóci-Rima mentén, a városközponttól 2,5 km-re északnyugatra fekvő Maša, illetve a magnezitüzem mellett, Nyustya és Hacsó között található Mútnik-Skálie, határában több helyen találhatóak hétvégi házas üdülőövezetek (Iváčka, Kukučka, Višňové). 2010-ben területének 60,6 százalékát (4123 ha) erdő (főleg bükkösök és gyertyánosok), 26,6 %-át rét és legelő (1813 ha) foglalta el, a beépített terület aránya 4,0 % (274 ha), a (főként a Klenóci-Rima jobb partján összpontosuló) szántóföldeké mindössze 3,6 % (245 ha) volt. Nyustyát érinti a Rimaszombatot Tiszolccal összekötő Rima-völgyi vasútvonal (vasútállomás Nyustyán, megállóhelyek Likéren, Mútnik és Skálie településrészeken, valamint Hacsón). A városon áthalad a Rimaszombatot Tiszolcon át Breznóbányával (42 km) összekötő 72-es (korábban 531-es) főút; az 526-os út kelet felé a Brezina-hágón (515 m), Ratkón (20 km) és Jolsván (38 km) keresztül Rozsnyóval (68 km), nyugat felé pedig Klenócon (6 km) és Rimakokován (15 km) keresztül Herencsvölggyel (51 km) teremt összeköttetést. Dombosmezőt a Mútniknál a 72-es útról leágazó 2781-es út köti össze Nyustya központjával. A város északról Tiszolc (Rimafűrész), nyugatról Klenóc és rövid szakaszon Rimakokova és Rimaszabadi, délről Rimabánya, Rimabrézó, Kiéte és Balogrussó (Eszterézs), keletről Dobrapatak, Gömörhegyvég, keletről Rónapatak (Balogér) és Kopárhegy községekkel határos. Északi határának egy részét a Zárubný-patak, déli határának egy részét pedig a Baradnai-patak (Brádňanský potok) alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó város. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott (1802-ig Hont vármegye Kishonti kerületéhez). Elődközségei közül Dombosmező 1910-ig a Nagyrőcei járáshoz, Dombosmező és Baradna 1910-1920 között a Ratkói járáshoz tartozott. Nyustya Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig, majd 1960-tól a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1949-1960 között pedig a Nyustyai járás székhelye volt. 1938-ban Rimaszombat Magyarországhoz csatolásával vált járásszékhellyé, 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Garammenti megye, Nyustyai járás). 1960-ban hozzácsatolták Likér községet, egyben városi címet nyert. 1971-ben hozzácsatolták Baradna, Dombosmező és Hacsó községeket, így alakult ki mai 68,05 km²-es területe. A város határa négy kataszteri területre oszlik: Baradna (9,90 km²), Dombosmező (7,03 km²), Hacsó (9,41 km²), Nyustya (41,71 km²). Az 1971-ben beolvasztott községek határa külön katasztert alkot, Likér korábbi határát (1921-ben 9,37 km²) viszont Nyustyáéba (1921-ben 32,84 km²) olvasztották. 1921-hez képest (ekkor elődközségeinek összterülete 68,36 km² volt) területe csak kis mértékben változott, kataszteri területei közül Hacsóé 7 hektárral csökkent, Dombosmezőé 26 hektárral nőtt, Baradnáé változatlan maradt.

Népesség

Nyustya a Rimaszombati járás második legnépesebb települése, 2011-ben 7781 lakosa volt, melynek 80,1 %-a volt szlovák, 2,7 %-a roma és 0,7 %-a (51 fő) magyar nemzetiségű (0,9 %-a – 67 fő – magyar anyanyelvű), 16,0 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. 2013-ban a lakosság csaknem egyharmada (31,9 %) a roma etnikumhoz tartozott. Elődközségeinek 1910-ben összesen 4143 (ebből Nyustyának 2025), 1921-ben pedig 3557 (1668) lakosuk volt. A 20. század második felében Nyustya iparfejlesztésével és várossá fejlődésével népessége mintegy duplájára nőtt, 1970-ben (mai területére számolva) 5329, 1980-ban 6282, 1991-ben már 7146 lakosa volt. A növekedés a rendszerváltás után is folytatódott, 1991-2011 között további 8,9 százalékkal, 7146-ról 7781-re nőtt a lakosság száma. Ez a folyamat 2011 után megfordult: 2011-2017 között már 3,7 százalékos fogyás (7781 főről 7490 főre) figyelhető meg. Az urbanizációval párhuzamosan a városhoz csatolt periférikus helyzetű falvaknál meredek népsségcsökkenés (Dombosmező népessége 1921-2011 között kevesebb, mint egyharmadára, 312-ről 82 főre esett), illetve Baradna esetében csaknem teljes elnéptelenedés (27 állandó lakos 2011-ben) ment végbe. A 20. század elején a gyorsan iparosodó Rima-völgybe irányuló betelepedés, illetve a szlovák lakosság egy részénél a megkezdődő asszimiláció révén gyorsan nőtt a magyar anyanyelvűek aránya: 1910-ben Nyustyán a lakosság 43,7 %-a, Likéren 47,9 %-a, Hacsón pedig 23,1 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek. 1921-ben, az első csehszlovák népszámlálás még mindig számottevő magyar kisebbséget mutatott ki ezekben a községekben (Nyustya – 12,6 %, Likér 19,1 %, Hacsó – 6,1 %). A város szórványmagyarsága 1990-2011 között 104 főről (1,5 %) 51 főre (0,7 %) csökkent. 1921-ben valamennyi elődközsége evangélikus többségű volt (Baradna és Dombosmező csaknem teljesen), a római katolikusok aránya Likéren (47,6 %), Nyustyán (38,1 %) és Hacsón (30,2 %) volt számottevő. 2011-ben a város népességének 30,3 %-a volt római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 15,9 %-ra csökkent, a felekezeten kívülieké 29,5 %, a vallásukról nem nyilatkozóké pedig 21,3 % volt. Városrészei közül Nyustyán élt a lakosság 93,3 százaléka (7259 fő, ebből Maša településrészen 110, Mútnikon pedig 140 lakos), Hacsón pedig 3,4 százaléka (261 fő, ebből 90-en Skálie településrészen). Lekér népessége 150, Dombosmezőé 84, Baradnáé pedig 27 fő volt. A város népsűrűsége a járási átlag mintegy kétszerese volt (114,3 fő/km²) volt, de Baradnáé alig 3 fő/km², Dombosmezőé pedig 12 fő/km².

Történelem

Nyustya határában, a Szinyec-hegy oldalában 3. századi római őrtorony maradványait tárták fel. A feltételezések szerint ez a hegyen már akkor is művelt aranybányák védelmére szolgált. A 11. századtól a Rima völgye a kalocsai érsekség birtoka volt, a 12-13. századtól már számottevő volt a környék aranybányászata, melynek központja a közeli (1368-tól szabad királyi város rangjára emelkedett) Rimabánya volt. A település neve szláv eredetű, a „húština” (sűrűség, bozótos) szóból eredeztetik. Első írásos említését az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékben találjuk. A 14. században már templomos hely volt, 1438-ban Hirmistia, 1439-ben pedig Hilistye néven szerepelt az írásos forrásokban. A 15. században a Feledy család birtoka volt, majd a 16. századtól a Kubinyiaké, később pedig a Fáy család birtokába került (egészen a 19. századig). A 16. század közepén sokat szenvedett az I. Ferdinánd és Szapolyai János között harcokban. Lakói 1540-ben evangélikus hitre tértek. Nagy jelentőségű volt vasércbányászata és vaskohászata, a 18. században két huta és két hámor működött Nyustyán. Katolikus egyházközségét 1769-ben alapították újra, az első katolikus kápolna 1788-ban épült a faluban. A 18. század végén Vályi András leírásában (1796) említi, hogy erdeinek nagy részét a hámorok faszükséglete miatt már kivágták, és hogy az Osztra-hegyen ólom- és ezüstbányászattal kísérleteznek. 1802-ig Hont vármegye Kishonti kerületéhez tartozott, ekkor az egyesített Gömör és Kishont vármegye része lett. A 19. század elején számos kovács és szűrszabó volt a faluban, 1825-ben alakult meg a szűrszabók céhe. 1828-ban 130 háza és 1125 lakosa volt. 1848-49-ben a helyi születésű Ján Francisci (1822-1905) vezetésével szlovák önkéntesekből ellenforradalmi nemzeti gárdát szervezett. 1874. szeptember 5-én megnyitották a Feledet Tiszolccal összekötő vasutat, melynek egyik állomása Nyustya lett. A település gyors fejlődését elősegítette a Rima-Murány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 1885-ben létrehozott új vaskohója, mely Nyustya és Likér között létesült, akárcsak a munkások számára épült lakótelep (Kolónia). Az ércet 13 km hosszú csillepályán szállították az üzembe, mely 1891-ben 50 ezer mázsa nyersvasat termelt, ekkor 80 munkása volt, de számuk később ugrásszerűen nőtt, akárcsak Nyustya és Likér lakosságszáma. Nyustya népessége 1880-ban 1181, 1891-ben 1480, 1910-ben már 2025 fő volt, Likéré pedig 1880-1910 között több mint háromszorosára nőtt (273 főről 1004-re). A 19. század végén már működött a falutól északra, Mútnik határrészben létesült magnezitpörkölő, melyet az 1873-ban, a vasút építésekor felfedezett magnezitkészletekre telepítettek. 1891-ben a Gömör és Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozó kisközségben posta- és távíróhivatal, takarékpénztár és evangélikus népiskola (három tanítóval) működött. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1921-ben 1668 lakosának 84,7 %-a volt csehszlovák és 12,6 %-a magyar nemzetiségű. 1930-ban 1735, 1940-ben 2106, 1948-ban 1950 lakosa volt. A két világháború között a vasműben (1921-ben) és a magnezitgyárban is leállt a termelés, a magas munkanélküliséggel sújtott település a gömöri munkásmozgalom egyik fontos központjává és a baloldali pártok fellegvárává vált. A nyustyai munkásotthont 1930-35 között önerőből létesítették. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Rimaszombattól északra húzta meg, így Nyustya járásközponttá vált, mely tovább növelte jelentőségét. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik központja lett a település, lakosai közül került ki a „Mastek” partizáncsoport, mely Rimabánya és Karaszkó környékén tevékenykedett. Likéren tábori kórház is működött. Nyustya 1945. január 23-án szabadult fel. Az 1949-es közigazgatási átszervezéssel ismét járásszékhely lett (1960-ig). A szocialista iparosítás keretében új magnezitüzemet létesítettek a régi helyén, a vaskohászatot fejlett vegyipar (favegyészet, gyógyszervegyészet, műanyaggyártás) váltotta fel, tovább fejlesztették a magnezit- és zsírkőbányászatot. A magnezitbányászat súlyos környezeti károkkal járt a Rima völgyében. 1960-ban közigazgatásilag egyesítették Nyustyát és Likért, egyben Nyustya-Likér (Hnúšťa-Likier, 1971-ig) néven várossá nyilvánították. Az 1950-es években középiskolát, 1969-ben gimnáziumot létesítettek a városban. Új lakótelepet létesítettek a régi településközponttól nyugatra, a régi (likéri) munkáskolóniától északra pedig új munkás-lakótelep (Horná Kolónia) létesült. 1971-ben hozzá csatolták Dombosmező, Hacsó és Baradna községeket, egyben hivatalos neve újra Hnúšťa lett. A város népessége gyorsan nőtt, míg (mai területére számolva) 1948-ban 3780, 1961-ben már 5005, 1970-ben 5329, 1980-ban 6282, 1991-ben pedig 7146 lakosa volt. A rendszerváltás után falepárló üzemét ipari gumit előállító gyárrá alakították át. 2001-ben a város legfontosabb ipari munkahelye a vegyikombinát volt (SLZ Chémia) 281 alkalmazottal, a gumigyárban (Prvá T-Gúm) 92-en dolgoztak. Nyustya napjainkban a régió egészét sújtó gazdasági problémákkal és elszegényedéssel, valamint a múlttól örökölt környezeti károkkal küzd.

Mai jelentősége

Nyustya a régió egyik legfontosabb iparvárosa, vegyi üzeme (SLZ Nova a.s.), kábelgyára (Jura Eltec s.r.o.) és ipari gumit gyártó üzeme mellett ma is működik a Mútnik-Skálie településrészen található magnezitüzem (Gemerská Nerudná Spoločnosť). Maša településrészen fűrészüzem található, a város kis kiterjedésű szántóföldjeit a klenóci mezőgazdasági szövetkezet műveli. A városban szlovák tannyelvű gimnázium (Matej Hrebenda Gimnázium), szakközépiskola és két alapiskola található. A Szent Kereszt felmagasztálásának szentelt római katolikus temploma 1802-ben épült klasszicista stílusban. Szintén klasszicista stílusú evangélikus temploma a 14. századi, 1804-ben lebontott régi gótikus templom helyén épült 1808-ban. Az evangélikus templom előtt áll Ján Francisci emlékműve (1925). A temetőben található római katolikus kápolna 1902-ben épült neoreneszánsz stílusú építmény. A városháza épületét 1906-ban emelték. Hacsó evangélikus temploma 1816-ban klasszicista, Likéré 1875-ben neoklasszicista stílusban, Dombosmezőé 1868-ban épült. Baradna evangélikus temploma 18. század eleji barokk stílusú építmény, melyet 1797-ben klasszicista stílusban átépítették, tornyát 1810-ben emelték hozzá. Nyustya határában számos turistaösvény található: a kék jelzés a Szinec-heggyel, a sárga az Osztra-heggyel köti össze a város, a zöld jelzés a Rimaszombat-Murány között vezető Széchy Mária-úttal teremt összeköttetést, mely érinti a Brezina-hágót és áthalad Dombosmezőn is.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NYUSTYA. Tót falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és többen evangelikusok, fekszik Likér, Rima Brezó, Baradna mellett 1/4, és 1/2 mértföldnyire, két vasat kovátsoló hámor is van benne, kaszállója, ’s legelője elég, erdeje az ott lévő hámorok miatt el pusztúlt, de abrontsnak való nyír, és mogyoró fája vagyon elég, fa edényt is készítenek, úgy látszik, hogy arany mosások is vóltak itt; most pedig Osztra nevű hegyen ólomra, és ezűstre jó reménység alatt még eddig egy Bánya haszon nélkűl dolgoztatik, lakosai rész szerént tsapók, rész szerint pedig kovátsok, néhol földgye sovány, és vas vizess. LIKÉR. Tót falu Kis Hont Várm. földes Urai Karants, Berényi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Nyustához közel, és Rima Brezóhoz is, mellynek filiája, legelője elég, fája van, piatzozása Rimaszombatban közel, határjában vas hamor van, melyben öntött nyers vas kovátsoltatik, földgye soványas. HACSAVA. Tót falu Hont Várm., földes Ura B. Kemény, G. Berényi, B. Sághy Uraságok, lakosai leg inkább evangelikusok, fekszik Rima víze mellett, közel Fűrészhez, mellynek filiája, épűletre való fája tsekély, legelője szoross, réttyei kevesek, földgye sovány, fa tányérok, és mozsároknak készítésekből élnek, mellyeket az alföldre szoktak le hordani. POLOM. Tót falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Ratkóhoz egy mértföldnyire, határja hegyes, és középszerű, piatzai többek, harmadik osztálybéli. BARADNA. Tót falu Gömör Vármegyében, birtokosa Gróf Koháry Uraság, lakosai evangelikusok, fekszik Dobrapatakhoz, és Sztrizshez fél órányira Kis Hont Vármegyének szélén. Határja közép termékenységű, fája elég, réttye legelője jó, rétekje nevezetes. második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nustya, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyében, ut. p. Rimaszombathoz északra 2 1/2 mfdnyire: 262 kath., 1098 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Két vashámor. F. u. a Kubinyi nemzetség. Likér, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Nusztya és Rima-Brezó közt: 15 kath., 264 evang. lak. Kövér rétek; 2 vashámor. Szép erdő. F. u. b. Lusinczky. Ut. p. Rimaszombat. Hacsava, tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Pila és Nustya közt: 16 kath., 227 evang. lak., kik sok fatálat, mozsarat, kanalat, kulacsot, s m. i. faedényeket készitenek. Határa hegyes és sovány. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat. Polom, tót falu, Gömör vmegyében, egy magas hegy tetején, Ratkóhoz nyugotra 1 mfd. 11 kath., 240 evang. lak. Határa kicsiny, s ámbár hegyes, még is termékeny. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat. Baradna, tót falu, Gömör- és Kis-Honth egyesült vgyékben, egy szűk völgyben, Ratkóhoz nyugotra 1 órányira: 13 kath., 459 evang. lak. Van itt evang. anyatemplom, 2 barlang. Határa nagyon hegyes és sovány; lakosi sok faeszközöket csinálnak. F. u. h. Coburg s m. t. Ut. p. Rimaszombat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A mind jobban szűkűlő völgyben a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság likéri nagy vaskohó-telepe köti le figyelmünket. Közel 300 munkást foglalkoztat s évenként 360 ezer métermázsa vasat termel. A vasérczet drótkötél-pálya szállítja ide 14 kilométernyi távolságról. Nyugat felé a szép bükkerdővel benőtt Szinecz-hegy emelkedik, hol hajdan aranykeresők jártak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nyustya, rimavölgyi kisközség, főszolgabirói székhely, 290 házzal és 1803, nagyobbára tótajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. A XV. században a Feledyek voltak a földesurai és 1526-ban még Feledy Istók birtokában találjuk. Később a Kubinyiak bírták, azután a Fáy család. Ma Fáy Gyulának és Máriássy Gizellának van itt nagyobb birtoka és úrilaka. A Fáy-féle emeletes kúriát a Kubinyiak építették. A községet Ferdinánd és Szapolyai idejében többizben feldúlták. Azelőtt nagyon sok szűrszabó volt a községben és a szűrszabó czéh 1825-ben alakult. Van itt magyar olvasókör, a rimamurányi-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak vasolvasztója, az egyesült gömöri magnezit-részvénytársaságnak magnezitpörkölője, m. kir. erdőgondnokság, 3 tanerővel bíró ev. népiskola, posta- és táviróhivatal, vasúti állomás. A községben két templom van, ú. m. róm. katholikus és ág. h. evangelikus. Mind a kettő 1802-ben épült. Ide tartoznak Kotlistyo, Massa, Branzova és Brezin telepek is. Likér, rimavölgyi kisközség, 90 házzal és 880, nagyobb részben tót ajkú, ág. ev. h. vallású lakossal. 1438-ban Likérfalva néven mint Ajnácskő vár tartozéka szerepel. A várbirtokok uraival változtak az idők folyamán e község földesurai is. A mult század elején a Kubinyi és a báró Luzsénszky család is birtokosa volt. Itt van a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság kohóigazgatósága, vasolvasztója és hatalmas gyártelepe, mely egyike az ország legnevezetesebb gyárainak. Szapolyay és Ferdinánd idejében a község sokat szenvedett Basó Mátyástól, ki a községet több izben elpusztította. A községben levő ág. h. ev. templom 1785-ben épült. A község postája és távírója Nyustya, vasúti állomása Nyustya-Likér. Hacsav, rimavölgyi tót kisközség, 61 házzal és 340 ág. h. ev. lakossal. Régi birtokosai nem ismeretesek. A Ferdinánd és Szapolyay alatti villongások alatt két ízben felgyújtották a községet. A XVIII. században Hancsava néven találjuk említve. Ez időben a községben fűrészmalom volt, a lakosok nagy része pedig a nyerges mesterséget űzte. A falu határában van a magnesitpörkölő részvénytársaság magnesitgyára. Ág. h. ev. temploma 1816-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Nyustya. Polom, a Rimavölgy közelében fekvő tót kisközség, 55 házzal és 345 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban a Derencsényiek birtoka. Egy része az idők folyamán a Coburg herczegi család kezébe került, de másik részét a br. Luzsénszky és a Draskóczy család bírta. Most Latinák testvéreknek van itt nagyobb birtokuk. A község evangelikus temploma 1868-ban épült. E község közelében feküdt hajdan Polyánfalva, mely 1427-ben, mint a runyai Soldos család birtoka van említve. Polom fölött ered a Kis-Balog patak. A község postája, távírója és vasúti állomása Nyustya. Baradna, tót kisközség, melynek 214 ág. ev. h. vallású lakosa 53 házban lakik. A Koháry-féle birtokok sorsában osztozott és jelenleg a Coburg herczegi család az ura. Határa gazdag vasérczben. Két barlangját is ismerik, melyek azonban nem nevezetesek. Itt rejtőzött 1849-ben Irányi Dániel, Jaczkó Sámuel akkori ág. h. ev. lelkésznél. A községet a mult század közepén tűz pusztította el. Evangelikus temploma 1790-ban épült. Postája, távírója és vasúti állomása Nyustya.

Magyar Katolikus Lexikon

Nyustya, Nustya, v. Gömör-Kishont vm. (Hnúšt'a, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. kishonti esp. ker-ében. - 1769: alapították. Tp-át 1802: Szt Kereszt felmagasztalása tit-ra sztelték, a mait 1906: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: szl. - Filiái 1917: Feketepatak, Hacsó, Kiéte, Klenóc, Likér, Rimabrézó. - Lakói 1991: össz. 7146, m. 104 (1,46%); 2001: össz. 7557, m. 81 (1,07%). ** Gerecze II:330. - Schem. Ros. 1913:67.

Helységnévtár

Nyustya (Nyust) [Nyustai vasgyár], RK. 244 Rozsnyó, kg. 6 - , ÁG. 886 Tiszai, ref. 16 - , izr. 28 - , hitf. nélkül 1. Likér, rk. 30 Nyustya, ág. 239 Rimabrézó, izr. 4 - - Hacsova (Hacsava), rk. 12 Nyustya, ág. 279 Fürész, ref. 6 - , izr. 3 - . Polom (Ratko), rk. 8 Ratkó-Lehota, kg. 1 - , ág. 288 Baradna. Baradna, rk. 9 Ratkó-Lehota, gk. 1 - , ÁG. 237 Tiszai, izr. 2 -.