Vámosbalog

A község a Gömöri-medence és a Balog-völgy északi részén, a Balog-patak mindkét partján fekszik, Rimaszombattól 14 km-re északkeletre, Bátkától 9, Rimaszécstől 19 km-re északra, Meleghegytől 3 km-re délre, a Balog völgyében haladó, Bátkát Újvásárral (16 km) összekötő út mentén. Elődközségei, Alsó- és Felsőbalog teljesen egybeépültek, a két településrészt a Barátság utca vonala választja el. A völgytől keletre a Vályi-dombság északi és a Ratkói-hegység déli vonulatai húzódnak, melynek a Vámosbaloghoz tartozó részét Nagyerdőnek nevezik (itt található legmagasabb pontja, az 531 méteres Hosszú-hegyfarok). Közvetlenül a falu fölött az Örhegy, ettől északra pedig a balogi várhegy magasodik Balogvár romjaival. A Balog-völgytől nyugatra a Bátkai-dombság északi, erdőborította, 200-300 méter magas vonulatai húzódnak. A község területének mintegy felét erdő borítja, az összterület csaknem egyharmada (1160 hektár) zárt vadaskert, melyről a látogatókat többméteres drótkerítéssel zárják ki (maga a balogvári várrom, de a Nagy-kő andezitsziklája, ahol szintén várromokat tártak fel, is ide tartozik). Délkeletről Uzapanyit, délről Rimaszombat (Bakti katasztere), délnyugatról Zeherje, nyugatról Perjése és Balogpádár, északnyugatról Meleghegy és Gesztes, keletről pedig Felsővály községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1943-ban alakult Alsóbalog és Felsőbalog kisközségek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után is a Feledi járáshoz. 1938-ban az új csehszlovák-magyar határ megvonásával Felsőbalog területének 20,2 %-át (4,60 km², Hajoldalpuszta) elcsatolták és ideiglenesen Gesztes községhez került. Felsőbalog északnyugati határa 1945-ig államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A két községet a magyar közigazgatásban egyesítették Vámosbalog néven (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Az egyesített község a csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Feledi, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. Területe 1910-38-hoz képest (33,04 km²) csak minimális mértékben változott (33,01 km²). Elődközségei, Alsóbalog (10,41 km²) és Felsőbalog (22,60 km²) ma is különálló kataszteri területnek számítanak. 1910-38-hoz képest Alsóbalog területe 10 hektárral nőtt, Felsőbalogé pedig 13 hektárral csökkent.

Népesség

Vámosbalog a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik, a Balog-völgy legnépesebb települése. Elődközségeinek 1910-ben 1586, 1921-ben 1476, 1938-ban pedig 1434, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1938-2001 között népességének 18,7 %-át elveszítette, 2001-2011 között csekély (3,8 %-os) népességnövekedés figyelhető meg. A község magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 68 %-ról 55,9 %-ra csökkent, a magyar anyanyelvűek aránya jóval magasabb (70,0 %). A szlovákok aránya 1991-ben 29,9 %, 2011-ben 28,9 % volt, 2011-ben 9,6 % vallotta magát roma nemzetiségűnek (a roma etnikumhoz a lakosság több mint egyharmada - 36,5 % - tartozik). Eredetileg mindkét elődközsége református többségű volt. 2011-ben a lakosság 40,7 %-a római katolikus, 21,9 %-a református, 4,4 %-a pedig evangélikus vallású, viszonylag magas volt a felekezeten kívüliek aránya (16,8 %) is. 2011-ben a lakosság 42,6 %-a élt Alsóbalog (516 fő), 57,4 %-a pedig Felsőbalog (694 fő) kataszteri területén. Egyetlen külterületi lakott helyén, a Felsőbaloghoz tartozó Újbaradnán 42 állandó lakost írtak össze.

Történelem

A Balog völgyében a 11. század során telepedtek le az első magyarok, akik a Gömör vármegyét megalapító Hanva-nemzetséghez tartoztak. A völgyben, a mai Vámosbalog környékén telepedtek le egy Altman nevű német vitéz leszármazottai, akik a folyóról később a Balog-nemzetség nevet vették fel és a 12. század közepén királyi adományként megkapták a völgyet. Ekkoriban jött létre a település is, melynek területén az adományozás előtt is királyi várnépek laktak. Lakossága a kezdetektől magyar volt. A 13. században épült fel a falu fölötti hegyen (Béla király névtelen jegyzője is említi Mons Bulhadut néven) Balog vára. A 14. század elején a Balog-nembeli Tombold és Athfy hűségük jeléül átadták a várat Csák Máténak, a Széchyek ellenben Károly Róbert oldalára álltak, aki ezért jutalomként a rozgonyi csata után nekik adományozta a Balog-birtokot. 1331-ben már Alsó- és Felsőbalog két külön faluként szerepelt, de történetük továbbra is egybefonódott. Felsőbalog vásárjogot nyert, így Vásárosbalog néven is említik (1506). Felsőbalog Szent Pongrácnak szentelt templomát 1321-ben említik először, egyháza a 14. században Gömör 4. leggazdagabbja volt. Alsóbalog plébániáját 1468-ban említik először. Nagy Lajos idején (1347-ben) pallosjogot is kapott. 1427-ben a két Balog 59 egész jobbágyportájával egyike a megye legnépesebb településeinek, a balogvári uradalomhoz 11 falu tartozott. Felsőbaloghoz tartozott Balogváralja település is. Az 1440-es években Derencsényi János átadta Giskra huszita seregének a várat, melyet 1451-ben Hunyadi János foglalt tőlük vissza. A csehek kirabolták és felgyújtották a két falut. 1540-ben Bebek Ferenc foglalta el a várat és égette fel a falut, majd 6 évvel később az Athfyak. 1596-ban a lakosság református és evangélikus hitre tért. A 16. század második felében Balogvár végvárrá vált, a völgyet a török állandóan nyugtalanította, de 1680-ig lassú gyarapodás figyelhető meg (melyet 1648-ban a török betörés szakított meg). 1619-ben Széchy György megerősítette a várat. Itt született 1610-ben Széchy Mária, a „Murányi Vénusz”, később Wesselényi Ferenc felesége. A várban élt várnagyként Gyöngyösi István költő 1663-tól Wesselényi Ferenc nádor titkáraként. 1659-ben Alsóbalog templomát a reformátusok és az evangélikusok kettéosztották. 1677-ben várát lerombolták. Szendrei György balogi re¬formátus lelkész 1675-ben Buccari börtönében halt meg, miután a pozsonyi vértörvényszék megidézte. Hunnius Pál evangélikus lelkész később megszabadult. Az 1680-as években az átvonuló hadak nyomán csaknem teljes pusztulás következett be, Felsőbalogban 1687-ben 3 ekés jobbágy és 20 zsellércsalád maradt. 1710-ben a pestis Felsőbalogban 174 áldozatot szedett. A 18. század elejére régi lakossága jórészt kicserélődött, de az új letelepülők is magyarok voltak. 1691-ben a Koháry-család kapta adományként a királytól a Balog-birtokot. 1720-ban Koháry István hatalmas kastélyt építtetett Felsőbalogon a 17. századi Wesselényi-kastély helyén. 1828-ban Felsőbalog 93 házában 707 lakos élt. 1837-ben 832 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Alsóbalognak 1828-ban 86 háza és 646 lakosa volt. 1858-ban Alsóbalogot tűzvész sújtotta. A 19. században Felsőbalog híres szőlő- és dohánytermelő hely volt, a 20. század elején itt volt a Coburg hercegi uradalom erdészeti és gazdasági hivatala. Az uradalom kőfallal körülkerített 200 holdas vadaskertet tartott itt fent. 1920-ig mindkét község Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták őket Magyarországhoz és 1943-ban Vámosbalog néven egyesítették (ebben az időszakban határközség volt). 1945 után a Csehszlovákiához visszacsatolt községbe Baradnáról szlovák telepesek érkeztek és új településrészt (Nové Brádno – Újbaradna) hoztak létre. A kastélyt 1945-ben kifosztották, 1958-ra azonban helyreállították és szociális otthont létesítettek benne. 1948-ban a község a Veľký Blh (magyarul gyakran tükörfordítással Nagybalog néven szerepel) hivatalos nevet kapta. A szocializmus évtizedeiben Vámosbalog központi községnek számított. 1950-ben hatalmas vadaskertet hoztak létre a község határában. Mezőgazdasági szövetkezete 1952-ben alakult. Vámosbalog határához tartoznak az egykori Peszéte és Tráj falvak. Peszétepuszta egyetlen házból áll, Tráj ma már csak dűlőnév formájában szerepel. Peszéte Balog várának magyar helységei közé tartozott, a 13. században, Perjésével egyidőben keletkezett, a 16. század második felében lakossága elmenekült a törökök elől. Később pusztaként a Koháryak birtoka. Tráj (Traja) a 14. század közepén vált ki Balog területéből, lakossága Alsó- és Felsőbalogról érkezett. Az Atfy-nemzetség birtoka volt. Már az 1567-es dikajegyzék lakatlanként említi.

Mai jelentősége

A községben magyar tanítási nyelvű alapiskola és kétnyelvű óvoda egyaránt található. Az eredetileg barokk stílusú Koháry-Coburg-kastélyt 1720-ban építették, 1817-22 között klasszicista stílusban átépítették és kibővítették, 1958 óta szociális otthon, nem látogatható. Hatalmas angolpark veszi körül. Alsóbalog református temploma 1740-ben épült, tornyát 1780-ban emelték. A község határában található Veres-erdő több száz éves tölgyfáival 1974 óta 11 hektáron természetvédelmi terület. A községben néprajzi gyűjtemény és számos 19. századi népi építészeti emlék található. A falutól északkeletre találhatóak az 1677-ben lerombolt Balogvár romjai, melyek azonban zárt vadaskerthez tartoznak és szintén nem látogathatóak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BALOG. Alsó Balog. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokos Ura Gróf Koháry Uraság, és mások, lakosai katolikusok, többen reformátusok, fekszik a’ Tráji, és Peszek puszták mellett, Gömörtöl két mértföldnyire. Határbéli földgye középszerű, legelője szoross, fája szűken, gyümöltsös hegye, malma helyben; Rimaszombatban piatzozása, lakosai fazekaknak, és deszkáknak árúlásával is kereskednek; második Osztálybéli. BALOG. Felső Balog. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosa Gróf Koháry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az előbbenitöl nem meszsze, ezen a’ környéken leg nagyobb falu; szántó földgyei, szőlő hegyei, réttyei hasonlók az előbbeni falujéhoz, piatzozása közel, jó gyümöltsös kertyei vannak, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Balogh, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben R.-Szombathoz 1 mfdnyire: 28 kath., 10 evang. 626 ref. lak., kik 1650 előtt evang. voltak. Ref. anyatemplom. Határa nem nagy, de jó; szőlőt mivel; gyümölcsöt termeszt; rétjeit a Balogh vize öntözi; erdeje kevés; vizimalma van. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rimaszombat. Felső-Balogh, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Alsó-Baloghhoz közel: 156 k., 654 ref., 21 evang. lak. Urasági kastély. Részint róna, részint dombos határa hasonló az alsó-baloghihoz. Szőlőhegyében sok cseresznyafát tart, erdeje makkos. F. u. h. Coburg, s feje egyik uradalmának.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Putnoktól nyugatra Rimaszécsnél a Balog-völgy nyílik a Rima alsó völgyébe. A Balog-völgyön végig több kisebb helység van jól berendezett középbirtokokkal, majorokkal, régi udvarházakkal. Különösebb említést érdemel Balog, nemcsak azért, mert legnagyobb faluja a völgynek, hanem mert egy nagyobb uradalom fő helye. A balogvári uradalom a XIII. században a Balog nemzetségé volt, melyből származtak a Széchyek, aztán a Koháryak, végre pedig ezektől házasság útján a Szász-Koburg-Gothai herczegek birtokába kerűlt. A kis helység fölött hajdan vár állott, mely az idők viszontagságai közt elpusztúlt, de helyette ma a Koburg herczegek fejedelmi kastélya pompázik a Várhegyen, honnan végig lehet tekinteni az egész völgy helységein. A kastélyt park környezi; e mellett terűl el a nagy vadaskert, melyben a vad, kivált a szarvas, bőségben és ritka példányokban tenyészik. A kis falu szorgalmas lakói földmívelők, kiket a rakonczátlan, bár nem nagy Balog patak gyakran érzékenyen megkárosít kiöntéseivel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsóbalog, a Balog folyó mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 147, lakosaié 704, vallásuk ev. református. Sorsa nagyjában összefügg Felsőbalogéval, melylyel együtt mindenkor Balog vára tartozéka volt. A mult század első felében a Koháryakon és később a Coburg herczegi családon kívül még birtokosai voltak a Csáky, Hevessy, Draskóczy és a báró Nyáry családok. Neve már 1347-ben szerepel Bolug alakban. A községben ev. ref. templom van, mely 1740-ben épült, de toronynyal csak 1780-ban látták el. 1858-ban nagy tűzvész pusztította el a községet. Ide tartozik Peszéte puszta is, mely már 1336-ban Pescethe és Pezthe néven szerepel; ez 1460-ban mint Balogvár tartozéka említtetik. A községnek Felsőbalogon van a postahivatala és a távírója, vasúti állomása pedig Rimaszombatban. Felsőbalog, balogvölgyi magyar kisközség, 227 házzal és 974 ev. ref. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község már a honfoglalás idejében fennállott. Legrégibb birtokosául a Balogh nemzetséget ismerjük. Már 1347-ben Balog vár tartozéka, vámhely és mint ilyen Bolug néven emlegetik. A Balogh nemzetségről a vár és a község a Széchiekre szállott. A XV. század elején vára Giskra kezén van, de 1451-ben Hunyadi János kiűzi innen a cseheket. 1459-ben Mátyás király Komjáthy Ulrikot helyezi a vár 46és az uradalom birtokába. 1463-ben Rozgonyi Sebestyént találjuk itt, míg 1481-ben ismét a Széchiek kezén van. 1560-ban a törökök a balogi erdőben fogták el Bebek Györgyöt. 1563-ban Balogh András volt a vár kapitánya; ekkor még mindig a Széchiek az urai. Az 1608. évi 15. t.-c. e várat a véghelyek közé sorozza. Megrongált falait 1619-ben Széchi György megerősítteti. 1625-ben Széchi György orgyilkosság áldozata lesz és a várat a hozzátartozó uradalommal együtt özvegye Homonnai Drugeth Mária kapja. Ennek leánya, a híres Széchi Mária, kinek kezével a vár és uradalma Wesselényi Ferencz birtokába kerül. 1671-ben az uradalmat a kir. fiscus foglalja le. Vára a Thököly és a Rákóczy-féle mozgalmak alatt elpusztult. 1691-ben a Koháryak lesznek a birtok urai. 1720-ban gróf Koháry István a régi Wesselényi-kastély helyébe új, emeletes kastélyt építtet, melyet herczeg Koháry Ferencz a mult század elején kibővít és megnagyobbít. E kastély kápolnájában érdekes régi festményt őriznek, melyet Koháry István festett 1685-ben és ő írta reá a következő chronostichont és verset is: (....) A községhez tartozó Torhegy és Törökvölgy nevű dűlők is a mult emlékeit tartják fenn. Az előbbi a régi halotti torokra emlékeztet, az utóbbin a törökök vonultak fel a vár ostromára. A község hajdan, de még a mult században is híres szőlő- és dohánytermelő hely volt. Most itt van a Coburg herczegi uradalomnak kőfallal körülkerített nagy vadaskertje s erdészeti és gazdasági hivatala. A községben nincs templom. Ide tartozik Hájoldal, Felsővadaskert és Újpuszta. Balog tájékán feküdt hajdan Jakóháza község, mely még 1460-ban mint Balogvár tartozéka szerepel, később azonban már nem találjuk nyomát. A községnek saját postája van. Távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsóbalog. Egyike a legrégibb gömörmegyei településeknek. Már a történelemelőtti korszakokban megült hely. A népvándorlás századaiban földvár emelkedett határában. A magyar történelem első évszázadaiban semmi nyomát nem találjuk okmányainkban. A XIV. század első felében szerepel először neve. A kuruc szabadságharc idején többízben is portyázó harcok színhelye. Egyébként története Felsőbalog sorsában osztozik. A községhez tartozó lakott hely: Peszéte. A község területe 1792 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 635. Felsőbalog. A honfoglaló magyarok már mint meglévő községet találták a Balog-völgyében. Az ősi Balogh-nemzetség kapta birtokul és 1347-ben Balogvárral együtt, melynek tartozéka volt, Balug néven nyer újra említést. A várat később a Széchiek kapták meg. Giskra hadai elfoglalják a várat, 1451-ben azonban Hunyadi János elől kitakarodtak. Mátyás király 1459-ben Komjáthy Ulriknak adományozta a várbirtokot. Mátyás király alatt még kétszer cserél gazdát a község. 1463-ban Rozgonyi Sebestyéné, 1481-ben ismét a Széchieké az uradalom. 1563-ban is a Széchiek a birtokosok, ugyanekkor Balogh András a várkapitány. A török harcokban a végvárak közé tartozott, ezen a címen említi meg az 1608. évi 15. tc. 1619-ben Széchi Györgyé a vár, aki gondosan felépítteti a leomlott falakat. Ennek halála után neje, Homonnai Drugeth Mária veszi át az uralmat a vár és a birtok felett. Leányát, a Gyöngyössy által megénekelt Széchi Máriát Wesselényi Ferenc feleségül veszi. így a Wesselényiekre száll az uradalom. 1671-ben a császári kincstár veszi birtokba. 1691-ben a Koháry-család kapta meg a birtokot. Rákóczi vezére, Esterházy Antal 1704-ben elfoglalta Rimaszécset és Balog-várát. Ezekben harcokban a vár elpusztult. 1720-ban Koháry István gróf országbíró új kastélyt építtet a régi helyébe, amelynek kápolnáját azonban meghagyja. Ebben ma is látható Koháry Istvánnak egy 1685-ből származó bibliai tárgyú festménye és szövege. A község területe 3150 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 799. Külterületi lakott helyei: Felsővadaskert, Széplakitanya, Szőllőhegy.