Kecső

A község a Szilicei-fennsík déli részén, 330 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pelsőctől 13 km-re délkeletre. Kecső zsákfalu, egyetlen, az 587-es (Pelsőc-Aggtelek) útról a Domicai-cseppkőbarlang közelében leágazó, 2,5 km-es mellékúton közelíthető meg. Határának mintegy felét erdő borítja, jelentős a rétek és legelők kiterjedése is. Nyugatról Gömörhosszúszó, északról Szádvárborsa, keletről Aggtelek, délnyugatról pedig Tornalja határolja. Keleti határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (13,58 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 472, 1921-ben 447, 1938-ban pedig 548, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A periférikus fekvésű község 1991-2011 között népességének több mint egyötödét elveszítette (lakossága 476 főről 375-re csökkent). Túlnyomó magyar többségét (2011-ben 88,3 %) napjainkig megőrizte, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 5,7 %-ról 10,1 %-ra nőtt. Lakosságának 54,9 %-a római katolikus, 10,9 %-a pedig református vallású, az evangélikusok aránya 1921-ben még 40 % volt, 2011-re 24,3 %-ra csökkent.

Történelem

A falut 1272-ben "Kucheu" néven említik először, valószínűleg a 12. század második felében jött létre. A Kacsics család birtoka volt. Szent Lászlónak szentelt temploma temploma a 14. század elején épülhetett. Magyar lakosságú jobbágyfalu volt. 1564-ben egy török betörés következtében lakossága elmenekült (jórészt Aggtelekre), ezután két évszázadon át puszta. 1753-ban 5 hospescsalád élt itt, akik majorsági alkalmazottak voltak. Az 1750-es években települt újra. A jövevények jórészt magyar nevűek, egy részük a krasznahorkai uradalomból jött, így ismét a magyarság vetette meg a közösségi élet alapjait. A Ragályi és a Fáy családok birtoka volt. Temploma 1820-ra épült újjá. 1828-ban 45 házában 238 lakos élt. Lakói kovácsmesterséggel, szénégetéssel, pálinkafőzéssel, állattartással foglalkoztak. A 19. században híres volt ásó- és kapagyártásáról. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, északi határa 1881-ig megyehatárt alkotott Gömör-Kishont és Torna vármegyék között. A trianoni határ megvonása után határközséggé vált. A 20. század első felében sokan kivándoroltak a községből a tengerentúlra. Sokan kényszerültek ebben az időszakban csempészkedésre. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944. december 16-án foglalták el a II. Ukrán hadsereg csapatai. 1947 januárjában 11 családot deportáltak Csehországba. Az 1945 után megszüntetett magyar oktatás 1952-ben indult meg újra a községben. Mezőgazdasági szövetkezete 1957-ben alakult, mely 1971-től a gömörhosszúszói központú Aranykalász EFSz-be olvadt be. 1959-ben villamosították a községet, 1960-ban kiépült a vízvezetékhálózat, 1962-ben pedig megindult a rendszeres autóbuszközlekedés. 1980-ben óvoda is létesült Kecsőben. 1981-ben felhőszakadás okozott árvizet és súlyos károkat. 2002-ben határának legnagyobb részét nemzeti parkká nyilvánították.

Mai jelentősége

Kecsőn négyosztályos magyar tannyelvű alapiskola és magyar óvoda egyaránt működik. Evangélikus temploma 1820-ban, Urunk mennybemenetelének szentelt római katolikus temploma pedig 1827-ben épült klasszicista stílusban. 2010-ben tájház létesült a községben. A falu határában található a Baradla–Domica-barlangrendszer Domica szakaszának bejárata, melyet 1926-ban fedeztek fel pénzügyőrök, 1936 óta látogatható. A barlang szlovákiai szakasza 7 km hosszú, egyike az ország leglátogatottabb barlangjainak, a Világörökség része. A község határának legnagyobb része a Szlovák Karszt Nemzeti Parkhoz tartozik, a Domicán kívül több más barlang is található itt (Ördöglyuk, Kecsőréti-barlang, Kecsői-forrásbarlang, stb.) A Domicai karrmező 1973 óta, a Kecsői karrmező pedig 1981 óta természetvédelmi oltalom alatt áll.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KECSŐ. Magyar falú Gömör Várm. földes urai Ragályi, Fáy, és több uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Agtelek mellet, Torna Vármegyének szomszédságában, földgye jó búzát terem, piatzozásra Rozsnyón 3 1/2 mértföldnyire, réttye sekélyes, földgye szorgalmatos mivelést kiván, fája mind a’ két féle sok, keresettye a’ szomszéd vas verő műhelyekben, szenet is égetnek, kapa verő hámorja is van, erdője nagy, réttye sekély.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kecső, magyar falu, Gömör vmegyében, hegyek közt igen szűk völgyben fekszik, Aggtelek és Hoszszuszó helységekkel határos. Az evangelikus oskolával átellenben a helységen keresztülfolyó patakcsán van épülve malma, melly esős időben jövedelmes. Van ama jóságáról híres kapát s ásót készitő hámorja is. A lakosok szám 334-re megy; ezek közül evang. férfi 90, asszony 80, rom. kath. férfi 82, asszony 65, reform. 17. Mindnyájan eredeti magyarok. Van benne 4 urbéri telek, lakó 12, irtásokban 10 6/8 telek a lakosoknál; erdő és legelő 2345 hold. Szántófölde zabon és burgonyán kivül csak nagy szorgalom után terem meg egyebet; rétje igen kevés, mind a mellett a lakosoknak bő és jó legelőjük van, szarvasmarhát és juhot bőven tartanak. Szén, mész, s ezek fuvarozása által könnyítenek élelmük keresésén. Büdöstó, puszta, Gömör- és Kis-Honth egyesült vgyékben, Aggtelek és Hoszúszó közt: 5 ref. lak., egy korcsmával, s barlanggal. Kétsőhöz tartozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kecső, Abaúj-Torna vármegye határának közelében fekvő magyar kisközség, 82 házzal és 479, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. E község 1344-ben Kechew, később pedig Kethew alakban szerepel. Birtokosai voltak a Ragályi, Kubinyi, Draskóczy, Fejérváry, Bihary, Szent-Ivány, Széky és a Fáy családok, most pedig Szent-Ivány Miklós örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községben a mult században híres kapákat és ásókat készítettek. A gyárépület még áll, de már nem működik. A faluban két templom van. A róm. kath. templom 1827-ben, az evangelikus 1821-ben épült. A község postája Aggtelek, a legközelebbi vasútállomása pedig Pelsőcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kecső. Települési kezdetei a bronzkorig vezethetők vissza. Oklevél a XIV. század végén említi először, Ezidőtájt a Gömöri-család birtoka Hozzá tartozik Domicadülő, Területe 2360 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 548.