Ipolyhídvég

A község a Balassagyarmati-medencében, a Középső Ipoly-völgy kistájon, az Ipoly jobb partján fekszik, Ipolyságtól 13 km-re keletre, Balassagyarmattól 23 km-re nyugatra, Drégelypalánkkal átellenben. Határának északi része a Korponai-erdő déli peremhegyeire is kiterjed, határának mintegy egyharmadát erdő borítja (Somos-hegy - 324 m, Verébhegy - 311 m). Áthalad rajta az 527-es (Ipolyság-Nagykürtös) országút. A Drégelypalánkra átvezető Ipoly-hidat 1944 decemberében felrobbantották és azóta sem állították helyre. Nyugatról Ipolyság (Tesmag katasztere), északról és keletről Ipolynagyfalu, délről Drégelypalánk, délkeletről pedig Ipolyvece községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt is alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja. Északi határának egy részét a Berinke-patak (Berinček) képezi.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, majd 1968-ban a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (13,83 km²) 1920 óta (ekkor az Ipolyon túlra eső határrészeit - 60 hektárt, a korábbi községterület 4,2 %-át - a trianoni határ megvonásával elcsatolták) nem változott.

Népesség

1910-ben 911, 1921-ben 904, 1938-ban pedig 948, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét (28 családot) kitelepítették, helyükre magyarországi szlovákok települtek. 1991-2011 között népessége 9,8 %-al csökkent (700 főről 633-ra), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 14,9 %-ról 20,9 %-ra nőtt, a lakosság túlnyomó többsége (72 %) ma is magyar nemzetiségű. 2011-ben viszonylag magas volt (7 %) a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya. A roma etnikumhoz a lakosság 9,5 %-a tartozik. A túlnyomó többség (90,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

A települést legelőször 1252-ben "Hydveg" alakban említik, amikor IV. Béla király Mikó zólyomi ispánnak ajándékozta. Vízivárát Mikó ispán építtette a 13. század közepén. Alispánsági székhelyként volt számon tartva, melyet már 1331-ben országút kötött össze a környező fontosabb várakkal. A 14. századra a település jelentősége annyira megnőtt, hogy 1356 és 1399 között a vármegyegyűléseket is tartottak itt. 1412-től vámszedőhely, majd vásároshely. Hídjának megépítését a vármegye kérése alapján Hunyadi János rendelte el 1449-ben. A 15. században Pálóczi György esztergomi érsek volt a birtokosa, ebből az időszakból származik a falu első pecsétje is. A török korban is fontos hadászati szerepe volt, mint Drégely várával szemben fekvő vízi átkelőhelynek. Drégely 1552-es ostromakor a török Ipolyhídvéget is elpusztította a határában feküdt egykori Aba községgel együtt. A török kiűzése után újból fejlődésnek indult és a 18. század végére már népes falunak számított. 1715-ben 2 malma és 24 adózó családfője volt. 1828-ban 153 házában 925 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Az újonnan meghúzott határ elvágta az anyaországtól és határtelepülésként vámhivatal és laktanya épült a községben. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében ismét Magyarország része lett. A második világháborúban az anyaországhoz az Ipoly-hidat is felrobbantották, amely azóta sem épült újjá. A községben 1939 és 1944 között Magyar Királyi Lengyel Tiszti Gyűjtőtábor működött. A szocialista tervgazdálkodás az 1950-es években sikertelen kísérletet tett a rizstermesztés helyi meghonosítására, mely területet a helybéliek azóta Rizsföldnek nevezik. 2007-ben ideiglenes fapallós hidat létesítettek az Ipolyon.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar alapiskola (Szent Rita Egyházi Alapiskola) és óvoda egyaránt működik. A Szentolvasó Királynőjének szentelt római katolikus temploma 1924-ben szecessziós stíusban épült, a Fájdalmas Szűzanya-kápolna neogótikus stílusban épült a 19. század végén. Határában a 401 hektáros "Rizsföldek" (Ryžovisko) természetvédelmi terület, az Ipoly árterében található lápos-vizenyős térség különleges növényzettel és állatvilággal.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HÍDVÉG. Népes magyar, és tót falu Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Hont mellett, Drégely Palánknak filiája, határjában minden javai vagynak, réttye, legelője elég, bora, búzája sok terem, dohánya nevezetes.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Hidvégh, magyar falu, Honth vmegyében, az Ipoly jobb partján: 960 kath. lak. Fekete homokos határja szép gabonát, sok kukoriczát, dohányt terem. Szőlőhegye s erdeje is van. F. u. az eszterg. érsek. Ut. p. Ipoly-Ságh.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Drégely-Palánkról az országút az Ipoly völgyében Balassa-Gyarmat felé megy. Ez úton érjük Hidvég községet, melynek mezején hajdan gyűléseit tartotta a megye; majd Nagyfalut, Ipoly-Balagot és Ipoly-Keszit.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hidvég, ipolymenti magyar kisközség, 191 házzal és 886 róm. kat. vallású lakossal; vasúti, táviró- és postaállomása Drégelypalánk. A vármegye legrégibb helységei közé tartozik, melyről már 1290-ben találunk okleveles adatokat, a mikor is a Hunt-Pázmán nemzetség egyik tagja, a Balassa-családbeli Péter leányával kötött házassága révén, a hidvégi favárat kapta hozományul. 1356-ban és 1399-ben Hydwegh alakban említik az oklevelek ezt a helységet, a hol akkor a vármegye a közgyüléseit is tartotta. 1438-ban Albert király, koronáztatása emlékére, Pálóczy György érseknek adományozta a birtokot, a mely akkor a drégelyi vár tartozékaként szerepelt. Pálóczy révén az esztergomi érsekség kapta és mindvégig megtartotta. Hidvég közelében terült el az Aba nevű elpusztult község, melylyel 1290-ben találkozunk; a hajdani falunak azonban most már a helye sem állapítható meg. Hidvéghez tartoznak a Gyürki és Primási puszták.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolyhídvég. Tartozékai: Gyürki és Prímási-puszta. A XIII. században a Iiunt-Pázmán-nemzetség birtoka. A XIV. század végéig Ilont vármegye közgyűléseinek a helye. 1438-ban Albert király Pálóczi György érseknek adományozza Hídvéget, akinek halálával az esztergomi érsekségre száll a község. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Hídvégi puszta. A község területe 2403 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 948.