Ipolybalog

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon, az Ipoly jobb partján, a Galamia-patak torkolatánál, az 527-es (Ipolyság-Nagykürtös) út mentén fekszik, Ipolyságtól 19 km-re keletre, Balassagyarmattól 16 km-re nyugatra. Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Ipolynagyfalu, északról Ipolynyék, keletről Inám, délről pedig Ipolyvece és Patak községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt is alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor határának az Ipolyon túlra eső részét elveszítette (84 ha, a községterület 9,1%-a), területe (8,35 km²) azóta változatlan.

Népesség

1910-ben 642, 1921-ben 671, 1938-ban pedig 743, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során szlovák családokat telepítettek a községbe, de magyar többségét (2011-ben 84,8 %) napjainkig megőrizte, bár a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között megduplázódott (6,4 %-ról 13,4 %-ra). 1938-1991 között népessége 13,4 %-al gyarapodott, az azóta eltelt két évtizedre a lakosságszám stabilitása jellemző. A lakosság csaknem kizárólag római katolikus vallású (96,0 %).

Történelem

A falut először II. Endre 1232-ben kelt oklevele említi BOLUG alakban. Ez okirat értelmében, a királyi birtokban lévő települést a zólyomi uradalomhoz csatolták azzal a kikötéssel, hogy tizedét továbbra is az esztergomi káptalannak adják. A pápai tizedszedők 1332/37. évi jegyzékében BELEK alakban fordul elő a község neve. Bakács István ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta egyik munkájában: Csak a tizedjegyzék említi templomát: S. Nicoali de Belek-et írva. Minthogy Balog templomának védőszentje ma is Szent Miklós, az azonosítás kétségtelen. A Baloghy család ősei, az Oszláriak 1375-ben kapták adományként az ipolybalogi birtokot. A család eredete egészen IV. Béláig vezethető vissza: ekkor élt Radon ispán, aki a tatárok elleni harcokban is részt vett. Az ő leszármazottja az okiratokban emlegetett Lőkös mester, aki az Oszlári, Kürtösi és Balogi előnevet is használta. Baloghy Imre, Hont megye egykori alispánja (1839-1842) szintén tulajdonosa volt még a Hont megyei Balog helységbeli ősi birtoknak, amelyet ő és fia adott el. A Baloghyak birtoka később Huszár Aladárhoz került. 1780-ból származik először említés iskolájáról. Ifj. Palugyay Imre 1855-ös közléséből tudjuk, hogy Balog határának nagy része szántóföld volt, ami több mint 88 katasztrális holdat tett ki. Az első osztályú földeken jó gabona termett, melyet később a közeli piacokon értékesítettek. "Balog község nagyobb, részint rónaságú, sem mellette, sem határában semmi nemű hegyek, völgyek, erdők nem léteznek..." - írja 1865-ben Pásztori István bíró. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1945 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került. Mezőgazdasági szövetkezete 1955-ben létesült. 1964-ben épült az alapiskolának otthont adó új épület.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda és központi szerepet betöltő (a környező falvakból is ide járnak a tanulók) alapiskola (Ipolyi Arnold Alapiskola) található. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma országos jelentőségű műemlék, 1100 körül épült, kőfallal övezett, román stílusú építmény, udvarán 18. századi fa haranglábbal, tornyán a magyar királyi korona másával (a hagyomány szerint a 14. század elején itt őrizték a koronát). A mezőgazdasági jellegű község határában napkollektoros erőmű működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Balog. Elegyes lakosú faluk Hont Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszenek Dobótzhoz nem meszsze, mellynek filiáji Ipoly vize mellett, Hont Városától másfél mértföldnyire. Határjai bővek, legelőjök elég, szőlő hegyek termő, de mivel fájok nintsen, második Osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Balogh, (Ipoly-), magyar falu, Hont vármegyében, az Ipoly jobb partján: 513 kath., 22 evang. lak. Földjei első osztálybéliek, és szép gabonát, dohányt, kukoriczát, s főzelék növényeket teremnek. Egy kis szőlőhegye s téres legelője van. Sok és szép szarvasmarhát tenyészt az Ipoly mentiben. F. u. a Baloghi nemzetség. Ut. p. Ipolyság.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolybalog, Ipolymenti magyar kisközség, 123 házzal és 626 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Drégelypalánk, postája helyben van. 1232 ben, Bolug néven, már ismert hely volt, melyet II. András király zólyomi uradalmához csatolt. 1351-ben Nyék határjáró levelében találkozunk vele. E községtől vette nevét a Baloghy-család, melynek ősi birtoka volt; a család egyikt agja, Sándor, 1447-ben Hont vármegye követe. A Baloghyak itt még a mult század elején is földesurak voltak, de rajtuk kivül Szentkirályi Lászlónak is volt birtoka. Jelenleg Huszár Aladárnak van nagyobb jószága. A falu régisége mellett szól az 1100-ból való temploma, melynek tornyán kereszt helyett korona van. Ennek a koronának történetét a néprege tarka köntösben és tömérdek változatban hagyta nemzedékről nemzedékre. Forrásaink azt a magyarázatot fűzik ehhez a hagyományhoz, hogy a Venczel és Róbert Károly királyok közötti viszályban Venczel a magyar szent koronát magával vitte és útjában a szent korona az ipolybalogi templomban pihent. Ennek emlékére van a templom tornyán korona, melyet a nép kegyelettel őriz. A templom kőfallal övezett, érdekes épülete a vármegye egyik nevezetesebb történelmi emléke. Régi kúriát is találunk a faluban, a melyet Huszár Aladártól jelenleg Garamveszelei Kazy Lázár bérel. A község lakosai fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Ipolybaloghoz tartozik Ináncs puszta. Mintegy fél ezredév előtt, a falu közelében terült el a Kalonta nevű hajdani község, melynek ma a nyomát sem találjuk; ettől vette nevét az a Kalontai család, melynek egyik tagja, György, 1499-ben a vármegye alispánja volt.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolybalog. 1232-ben — ekkor még Bolug-nak nevezték — II. Endre zólyomi uradalmához csatolta. A XIV. században a Balogliy-család birtoka. Nevezetessége, hogy a Róbert Károly és Vencel közötti viszálykodás idején templomában őrizték a Szent Koronát. Az utóbbi századokban a Szentkirályi- és Huszár-család volt Ipolybalog földesura. A község területe 1451 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 743.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Ipolybalog kúrácia temploma Szent Miklós tiszteletére épült. Iskolája katolikus. A híek anyanyelve magyar. Kúrátus: Dr. Kuzma János.