Ebeck

A község a Balassagyarmati-medence északi részén, a Kürtös-patak jobb oldali mellékvizének, a Palojtai-pataknak (Plachtinský potok) a völgyében, a Csábi-dombság keleti lábánál, 170 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Nagykürtöstől 8 km-re délnyugatra, Balassagyarmattól 15 km-re északra. Határa 160-266 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, 2010-ben 60,8 %-át (661 ha) szántó, 16,6 %-át (181 ha) rét és legelő, 12,2 %-át (133 ha) erdő, 1,8 %-át (20 ha) pedig szőlő foglalta el. Ebeck és Mikszáthfalva határán a Zajský-patakon halastavat alakítottak ki. A határában található egykori Berk puszta (Zahradkamajor vagy Laszkánypuszta) a 20. század első felében elpusztult. Külterületi lakott helye a Fehérkút határánál, a község központjától 3,5 km-re északnyugatra található Lamice. Délről Mikszáthfalva, nyugatról Lukanénye és Fehérkút, északról Alsópalojta, északkeletről Kiskürtös, keletről pedig Kürtösújfalu községekkel határos. Nyugati és északi határa évszázadokon keresztül Nógrád és Hont vármegyék határát képezte. Közúton a Mikszáthfalvát (2,5 km) Alsópalojtával (4 km) összekötő 2601-es úton közelíthető meg. Jelöletlen mellékút köti össze Fehérkúttal is (7 km).

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához (1872-ig a Kékkői járáshoz) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1920-1960 között a Kékkői, 1960-1968 között a Losonci, 1968 után pedig a Nagykürtösi járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Kékkői járás). Területe 1910/21-hez képest (10,78 km²) csak kismértékben változott (2011-ben 10,88 km²). 1950 után északnyugati határrészének egy részét Alsópalojtához csatolták, Fehérkúttal pedig kisebb területcserére került sor.

Népesség

2011-ben Ebecknek 499 lakosa volt, melynek 95,0 %-a volt szlovák és 0,8 %-a (4 fő) magyar nemzetiségű. A szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő községet a 18. század végén Vályi András, a 19. század közepén Fényes Elek vegyes szlovák-magyar faluként jellemezte. 1880-ban a falu szlovák többségű volt, jelentős magyar kisebbséggel (29,6 %). A magyar anyanyelvűek 1910-ben már relatív többséget alkottak, arányuk elérte az 51,2 %-ot és még az első csehszlovák népszámláláskor (1921) is a lakosság csaknem egyharmadát alkották (30,5 %). A 20. század első felében a magyar kisebbség nagyrészt asszimilálódott (1930-ra arányuk 10,5 %-ra csökkent). 1991-ben 20 (4,4 %), 2001-ben 8 (1,7 %), 2011-ben már csak 4 (0,8 %) személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek (heten magyar anyanyelvűnek). A község lakosságszáma a 20. század folyamán viszonylag stabilan alakult, 1921-ben 460, 1942-ben 549, 1970-ben 524, 1991-ben 454, 2001-ben 474 lakosa volt. Számottevő népességcsökkenés (14 %) volt megfigyelhető az 1980-as években (528 főről 454 főre); a 2001-2011 közötti évtizedet csekély növekedés, a 2011-2017 közötti időszakot 5 %-os fogyás (499 főről 474 főre) jellemzete. 2011-ben lakosságának 82,8 %-a római katolikus vallású volt, az evangélikusok aránya 1921-hez képest (18,3 %) kevesebb, mint felére csökkent (7,4 %). Népsűrűsége (45,9 fő/km²) kevéssel elmarad a járási átlagtól.

Történelem

A falu első írásos említése 1323-ból származik, ekkor Abichk, majd 1337-ben Abeczk formában, 1351-ben már mai alakjában (Ebeck) említik. Neve magyar személynévi eredetű, az Ábrahám személynév becéző formájából származtatják. A középkorban az innen származó Ebeczky-család birtoka volt. 1548-ban köznemesi község, melyet az adóösszeírás szerint a törökök részben elpusztítottak. 1554-1593 között török megszállás alá került. 1562-63-ban 15 adóköteles porta volt a faluban. 1598-ban az Ebeczky-család volt a földesura. 1713-ban a lakosság nagy része a pestisjárvány áldozatául esett. 1715-ben 14, 1720-ban 12 magyar háztartást írtak össze a faluban, a század végére már vegyes szlovák-magyar lakosságú faluként szerepelt Vályi András monográfiájában. 1770-ben a Blaskovich és a Tihanyi-család volt fő birtokosa, a Tihanyiaknak kastélya is volt. A 18. század végéről ismert a falu pecsétje. 1786-ban 68 háza és 476 lakosa, 1828-ban 41 háza és 452 lakosa volt, lakossága földműveléssel és szőlőtermesztéssel, illetve bognármesterséggel foglalkozott. A kisnemesi faluban volt 1836-1844 között volt mészáros és kocsmáros Mikszáth Kálmán édesapja, aki az ebecki Veress Máriát vette feleségül. Az író később gyakran látogatta meg itt élő nagyanyját. 1874-75-ben kétosztályos szlovák elemi iskola működött a faluban, melynek ekkor 66 háza és 545 lakosa volt ekkor. A faluban vízimalom, határában savanyúvízforrás működött, borát gyengeként jellemezték. 1880-ban 483 lakosa volt, melynek kétharmada szlovák, egyharmada magyar anyanyelvű volt. A magyarok aránya 1910-re a lakosság felére nőtt. Az evangélikusok 1850-ben még a lakosság kétötödét, 1880-ban egyötödét alkották. A 20. század elején Balásy Antal volt a község fő birtokosa. A római katolikus elemi iskola 1918-ban épült. 1920-ig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az 1920-as években a csehszlovák földreform során liptói szlovák telepesek kaptak földet a község határában. 1939. márciusától 1945-ig a fasiszta szlovák bábállam része volt. Mezőgazdasági szövetkezete 1952-ben alakult, az 1970-es években Mikszáthfalva szövetkezetével egyesítették. A falu kultúrháza 1957-ben, a községi hivatal és az óvoda épülete 1978-ban épült.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1894-ben a régi templom helyén, késő klasszicista stílusban épült. Az evangélikus kápolna különálló fa haranglábbal 1908-ban épült. A Tihanyi-kastély nem maradt fent. A faluban a népi építészet több szép emléke található és gazdag szakrális kisemlékekben is. Két ásványvízforrás is található itt.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EBECZK. Ebetzkov. Elegyes Magyar, és tót falu Nógrád Vármegyében, földes Urai Tihanyi, és más Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Szklabonyához közel, ’s ennek filiája, Balassa Gyarmattól egy mértföldnyire, Hont Vármegyének határszélénél, díszesíttetik a’ földes Uraságnak szép kastéllyával, és Úri kertyével, határja jó termékenységű, fája tűzre, és épűletre van, legelője, réttye elég, ’s vagyonnyainak eladására jó alkalmatossága, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ebeczk, Nógrád m. magyar-tót falu, Honth vmegye szélén: 294 kath., 177 evang., 2 ref. lak. Földje termékeny; rétje, legelője, erdeje elég. F. u. Tihanyi Ferencz, kinek itt ékes lakhelye, és kertje van. Savanyuvizforrása tavasszal és nyáron kellemetes italt ád. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ebeczk. A hontmegyei határszélen fekvő kisközség. Házainak száma 93, lakosaié, a kik magyarok és tótok s római kath. és evangélikus vallásúak, 500. Postája Mikszáthfalva, távírója és vasúti állomása Balassagyarmat. 1464-ben Temesvári család perel e helység birtokáért az Ebeczkyekkel. Az 1548. évi adóösszeírás szerint részben a törökök elpusztították. Ekkor köznemesek lakták. 1562-63-ban 15 adóköteles házzal a török hódoltsághoz tartozott. 1598-ban az Ebeczky család volt a földesura. 1715-ben 14 magyar, 1720-ban 12 magyar háztartást írtak benne össze. Az 1754-55. évi nemesi összeírás szerint Csepcsányi, másként Kádár János és Kályi Sárközy István voltak itt birtokosok, 1740-ben pedig az Ebeczky, 1770-ben az úrbéri rendezés alkalmával a Blaskovich család és Tihanyi Dániel. 1826-ban Ebeczki Tihanyi Tamás hétszemélynök fia Ferencz volt a helység földesura. Jelenleg Balásy Antal a legnagyobb birtokosa. Övé az egykori Tihanyi-féle ház is. A római kath. templom 1894-ben, az evangélikus pedig 1908-ban épült. E helységhez tartoznak Berk (azelőtt Zahradka-major), továbbá Ebeczki-malom és Szakalos-puszta.

Helységnévtár

Ebeczk (Ebeckow), rk. 366 Szklabonya, ág. 107 Nagy-Kürtös, ref. 1 -, izr. 9 Balassa-Gyarmat.