Alsósztregova

Alsósztregova a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén, a Sztregovai-patak (Tisovník) völgyében, 180 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Nagykürtöstől 13 km-re keletre, Losonctól 24 km-re, Gácstól 21 km-re délnyugatra, Szécsénytől 24 km-re északra. Alsósztregovánál ömlik balról a Sztregovai-patakba a Kakatka-patak, a falu alatt pedig a Libercsei-patak (Ľuborečský potok). Határa 164-318 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, legmagasabb pontját Parlagpuszta közelében, Alsósztregova és Rárósmulyad határánál találjuk. 2010-ben területének 43,4 %-át (916 ha) szántó, 30,0 %-át (634 ha) erdő, 18,1 %-át (383 ha) pedig rét és legelő foglalta el. Legnagyobb összefüggő erdőterületeit délkeleti határrészében (Nagy-erdő), illetve a Bikóc-hegyen találjuk. Belterülete mintegy 61 hektárt foglal el, a községhez tartozó lakott külterületek a központtól 3,5 km északra található Dobrováspuszta (Dúbrava), a 2,5 km-re nyugatra fekvő Felsőbikkespuszta (Horný Bukovec), valamint a 2 km-re délkeletre fekvő Alsóbikkespuszta (Dolný Bukovec). Nyugatról Tótkisfalu, északról Hartyán, Érújfalu és Nagylibercse, keletről Kislibercse, délkeletről Rárósmulyad, délről Felsőzellő, délnyugatról pedig Nógrádszentpéter községekkel határos. Alsósztregovát az 525-ös út köti össze Tőrincsen (10 km) keresztül Losonccal, valamint Nógrádszentpéterrel (6 km), az 591-es út pedig Tótkisfalun (2,5 km) keresztül Felsősztregovával (6 km). Az Alsóbikkespusztánál elágazó 2609-es út Kislibercsével (6 km) teremt összeköttetést.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegyéhez tartozott, járási beosztása több alkalommal is változott: 1872-1883 között a Losonci, 1883-1913 között a Gácsi, 1913 után pedig a Kékkői járáshoz tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kékkői, 1960-68 között a Losonci, 1968 után pedig a Nagykürtösi járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Garammenti megye, Kékkői járás). 1910-1921 között határa 144 hektárral (6,3 százalékkal, 22,69 km²-ről 21,25 km²-re) csökkent, amikor területének egy részét Kislibercséhez csatolták át. 1921-től 2011-ig (21,13 km²) területe csak kis mértékben változott-

Népesség

Alsósztregova a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, ma már csaknem kizárólag szlovák lakosságú község. 2011-ben 1045 lakosa volt, melynek 90,2 %-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, 2013-ban a lakosság 8,4 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A 20. század első feléig vegyes szlovák-magyar lakosságú település volt, 1880-ban népességének egytizede (9,6 %), 1910-ben csaknem egynegyede (23,3 %) magyar anyanyelvű volt, az 1921-es népszámláláskor már csak 26 (5,5 %), 1930-ban pedig 13 (1,7 %) magyar nemzetiségű lakost írtak össze (2011-ben 3 főt). A község népessége 1910-1921 között még csökkent (532 főről 469 főre), az ezt követő két évtizedben azonban több, mint két és félszeresére nőtt, elsősorban a határában a földbirtokreform során letelepült kolonisták révén: 1921-ben 469, 1930-ban 747, 1942-ben már 1227 lakosa volt, utóbbi számban már a parlagpusztai kolónia (melyet az első bécsi döntés Csehszlovákiának ítélt, míg anyaközsége Magyarországhoz került) népessége is benne foglaltatik. A Rárósmulyad kataszterébe tartozó Parlagpusztát (Prieloh) ettől kezdve közigazgatásilag és a népességösszeírás szempontjából is Alsósztregovához sorolják. 2011-ben a község népességének 23,3 %-a (243 fő) élt a külterületeken: Alsóbikkespusztának 82, Felsőbikkespusztának 45, Dobrováspusztának 32, Parlagpusztának pedig 84 lakosa volt. 1970-1991 között még egyötödével csökkent Alsósztregova népessége (1196 főről 947-re), az 1990-es évekre jellemző 10,7 %-os növekedést (947 főről 1048 főre) 2001-2011 között már stagnálás váltotta fel. A 20. század során a község lakosságának vallási megoszlása is megváltozott: 1921-ben a többség még evangélikus vallású volt (63,8 %), a római katolikusok a népesség egyharmadát (33,9 %) tették ki. 2011-ben a lakosság 64,6 %-a volt római katolikus, 16,9 %-a evangélikus vallású, 7,9 %-a pedig felekezeten kívüli. Alsósztregova népsűrűsége a járási átlagnak megfelelő (2011-ben 49,5 fő/km²).

Történelem

A település valószínűleg a 12-13. században jött létre, neve szláv eredetű. 1251-ben „Strigoa” alakban említi először írásos forrás, mai nevén 1493-ban, mint „Alsozthergowa” tűnik fel. A középkorban a Sztregovai, majd a Széchenyi családok voltak első birtokosai, 1430-ban került a Madách család tulajdonába, ez a család egészen a 20. századig birtokos maradt itt. 1397-ben már templomos hely volt, vára egyike a legrégebbieknek a megyében, a 15. században már állt. Lakói 1550 körül evangélikus hitre tértek. 1552-1593 között Nógrád megye nagy részével együtt török megszállás alá került. Amikor a törökök 1552-ben elfoglalták Alsósztregovát és urát, Madách Pétert fogságba ejtették, a várat földig rombolták. 1562-63-ban 18 adóköteles ház volt a faluban. Madách Péter 1585-ben tért vissza a fogságból és sógora, Rimay János hatására lutheránus hitre tért. Rimay János (1570-1631), a magyar késő reneszánsz jeles íróegyénisége Alsósztregován született és élt és valószínűleg itt is temették el. Udvarháza a magyar szellemi élet egyik központja volt, ahol 1614. végén Szenczi Molnár Albert is megfordult. 1653-tól több alkalommal is Alsósztregován tartották Nógrád vármegye gyűléseit. A 17. században latin nyelvű iskola működött itt, ahová 1691-ben Bél Mátyás is ellátogatott. 1708-ban pestisjárvány pusztított a faluban. 1715-ben 17, 1720-ban pedig 12 magyar háztartást írtak össze. 1717-ben, majd 1758-ban is súlyos tűzvész pusztította a falut, utóbbiban a templom és a régi kastély is leégett. A 18. századból ismerjük a falu pecsétjét, melynek rajza a község mai, 1992-ben elfogadott címerének is az alapját képezi. A század második felében a Révay család volt a fő birtokos itt, miután Madách János 1768-as halálával minden javát az evangélikus egyházra hagyta és a Madách-birtokok nagy része már 1604-től kezdve zálogba került. Az 1780-as évektől 1809-ig az újra katolikus hitre tért Madách Sándor ügyvéd fokozatosan szerezte vissza a család sztregovai és kisfalusi birtokait. A falu római katolikus egyházközségét 1811-ben alapították újjá. Új kastélyát idősebb Madách Imre építtette a 19. század elején, körülötte angolparkot is kialakítottak. 1828-ben 57 háza és 424 lakosa volt. Itt született, élte le élete nagy részét és halt meg Madách Imre (1823-1864) nagy magyar drámaíró. A községben az úrbéri rendezésre 1862-ben került sor. 1873. nyarán a lakosság egyötöde pusztult el a kolerajárványban. 1874-ben Shvoy Miklós vármegyei monográfiájában jó földjét és rétjeit említi, melyeket azonban a hegyekből lefutó patakok áradásai gyakran károsítanak. Ekkor a falunak 477 lakosa volt és kétosztályos, szlovák nyelvű evangélikus iskola működött itt. 1880-ban 502 lakosának 86,5 %-a szlovák és 9,6 %-a magyar anyanyelvű volt. Madách Imre fia, Aladár (1848-1908) volt a család utolsó tagja, aki az alsósztregovai kastélyban élt, halála után még felesége, Fekete Mária lakta azt 1926-ban bekövetkezett haláláig. Lánya, Madách Flóra az 1930-as évekig birtokolta a kastélyt. A község 1920-ig Nógrád vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 421-en laktak itt. Ugyanebben az évben a csehszlovák földbirtokreform keretében a község határában (Dobrováspuszta, Bikkespuszta) magánkolónizáció során 35 telepesbirtokot hoztak létre és 540 hektárt osztottak fel a (nagyrészt Gyetva és Herencsvölgy környékéről érkező) szlovák telepesek között. Az 1920-as évektől csendőrposzt és posta működött a községben, 1937-ben pedig betonbunkerek építését kezdték meg határában. Az 1799-ben újjáépített, a 20. század elejétől már csak gazdasági épületként használt régi kastélyt az 1920-as évek második felében bontották le. 1930-ban T.G. Masaryk államelnök is meglátogatta a falut. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Alsósztregova és Rárósmulyad között vonta meg, a Rárósmulyad határában lévő szlovák kolóniát, Parlagpusztát Alsósztregovához csatolva. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam határközsége lett. 1940-ben a Madách-kastély a község tulajdonába került (a háború után egy ideig gyermekotthon, majd 1949-től nyolcosztályos iskola működött az épületben). 1942-ben 222 háza és 1227 lakosa volt a községnek. 1944-ben a falu 11 lakosa csatlakozott a Szlovák Nemzeti Felkeléshez, közülük hatot a németek koncentrációs táborba hurcoltak. A község 1945. január 9-én 18 napos harc után szabadult fel. 1951-ben határában szén utáni kutatás közben 36 fokos termálvizet fedeztek fel, melynek vizére 1959-ben egy medencét is létesítettek. 1962-ben új iskola létesült a községben. 1964-ben a Madách-kastélyt múzeummá alakították át. Az 1970-es években új házak sora épült a Rákytie dűlőben, a falu keleti részén. 1973-ban mezőgazdasági szövetkezete a 14 községet összefogó „Haladás EFSz” része lett. 1976-ban a Kakatka-patak áradása súlyos károkat okozott a faluban. 1977-ben mezőgazdasági repülőtér létesült a község határában. 1994-ben nyolcévi építkezés után átadták a községháza új többfunkciós épületét, mely a kultúr- és egészségügyi központnak is otthont ad. 2011-ben a termálfürdő bővítésével és átalakításával új fürdőkomplexumot hoztak létre.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Termálfürdője a régió egyik leglátogatottabb idegenforgalmi célpontjává teszi. Határában mezőgazdasági repülőtér és napkollektoros erőmű működik. A 19. század elején épült klasszicista kastélya 1964 óta múzeumnak ad otthont (2003 óta a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kezelésében). A kastély melletti angolparkban található Madách Imre síremléke (1936), Rigele Alajos alkotása. Eredetileg reneszánsz stílusú, 1652-ben épült evangélikus templomát 1817-ben klasszicista stílusban átépítették, tornyát 1923-ban emelték hozzá. Mária mennybevitelének szentelt szecessziós stílusú római katolikus temploma a 18. század végén épült, mai alakját 1903-as átépítésekor nyerte el. A régi temetőben látható a Madách család családi sírboltja, ahol eredetileg Madách Imrét is eltemették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó Sztregova. Tót falu Nógrád Várm. földes Urai Madách, és Révay Uraságok, lakosai leginkább evangelikusok, fekszik F. Sztregovához 1, Gácshoz, és Losontzhoz 2 mértföldnyire. Nevezetesíti e’ vidéken legszebb, ’s legnagyobb Templomjok, a’ mellynek Kriptájába jeles, és nevezetes úri Férjfiaknak tetemeik helyheztettek; nem külömben Madách, és Révay Uraságoknak két szép kastéllyaik. Határja középszerű, fája bőven van, legelője, réttye hasznos, szőleji mostan kezdődnek, piatzok Losontzon.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó- és Felső-Sztregova, tót falu, Nógrád vármegyében, egy völgyben, Szakálhoz 1 1/4 órányira, 60 házzal, 414 evang., 76 kath., 4 ref., 3 zsidó lak., régi nagyszerű evang. s ujabb kath. templommal. Határa, beszámitva a kihasitott Dabrava pusztát is, 3007 hold, mellyből beltelek 127 h., szántóföld 1620 h., bikkes, tölgyes, cseres erdő 960 h., rét 300 hold. Ebből majorsági belsőség 80 h., szántóföld 727 h., rét 160 h., erdő 960 h., elárkosodott föld mint legelő 271 h., többi urbéri. Az erdő közös legelő. Földje agyagos, néhol köves, néhol vadvizes, hegyes és vizmosásos, legjobban termi a rozsot, zabot, burgonyát, veres lóherét; rétjei néhol háromszor kaszállhatók; a juhtenyésztés virágzó. A határt s az egész völgyet Sztregova patakja hasitja, melly itt 2 malmot forgat. Nevezetes itt eg régi erősség, melly a Madách nemzetség ősi laka. Épitése ideje nem tudatik, de homokfalán álló kőtáblára vésett e következő betükből: „AEDES HAS OLIM CASTELLUM Ao MCCCCXXXJAM GENTI MADÁCH HABITATUM”

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen keletre a sztregovai patak völgyében találjuk Alsó-Sztregova helységet, melynek déli végén csínos, tágas parkban a Madách család szép kilátású, 1802-ben épűlt újabb, tornyos kastélyában született és lakott Madách Imre költőnk. A kastély mögött van az ős-régi templom alapjára 1652-ben épített evangélikus egyház azon kori oltárával, melyet 1654 Duló Gáborné, Rimay János költő leánya készíttetett és mely fölött a sztregovai Rimay család czímere látható. Valószinűleg itt született Rimay János költőnk is (1564–1631), de az bizonyos, hogy itt halt meg és itt temették el. Alsó-Sztregován született Szeverini János (1716–1789) történetíró is. A templomtól jobbra eső magaslaton van egy régibb emeletes kastély, melyet a múlt század utolsó évében Madách Sándor, a költő Imrének nagyatyja épített azon réginek alapjaira, melyet a család 1430 óta lakott, és melyet 1552-ben a török, 1717-ben és 1758-ban tűzvész pusztított el, mint a homlokfalába illesztett fölírat tanúsítja. A róm. kath. templom 1811-ben épűlt. Ettől följebb az út mellett fekszik a Madách család kápolnaszerű sírboltja, melyben a családtagok sorában nyugszik Madách Imre is.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsósztregova. A sztregovai völgyben fekvő kisközség körjegyzőséggel. Házainak száma 82, lakosaié, a kik túlnyomóan tótok és evangélikus vallásúak: 456. Postája helyben van, távíróállomása Nódrádszakal, vasúti állomása Ráróspuszta, illetőleg Nógrádszakal. E helységet már az 1332-1337. évi pápai tizedlajstromok is említik. 1430-ban Madách Ferencz birtokában találjuk, a ki Sztregovai és Kelecsényi előnévvel szerepel. Unokája László, a Lossonczy család itteni részjószágait vette zálogba. Az 1548. évi adóösszeírások szerint is még a Madách család birtoka. 1552-ben a törökök támadták meg a helységet, mely alkalommal Madách Péter itteni várkastélyát is földig lerombolták, őt pedig foglyul ejtették. Madách Péter azonban kiszabadulván a fogságból, 1585-ben ismét visszatért szülőföldjére. 1552-1594-ig a helység a török hodoltsághoz tartozott, 1562-63-ban a török adólajstromokban a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 18 adóköteles házzal. 1571-ben Ferhád bin Mohammed török főtiszt bírta a helységet hűbér czímén. Az 1598-ban eszközölt összeírás alkalmával ismét Madách Péter volt a helység földesura. 1715-ben 17, 1720-ban 12 adóköteles magyar háztartást írtak össze. Ekkor Dobay László, Nógrád vármegye másodalispánja volt itt birtokos. 1740-ben a Dobay, a Libertsey és a Madách családok, 1770-ben, az úrbéri rendezéskor pedig Révay Péter, Baross György, Tihanyi Dániel, Fáy Mihály, Darvas Ferencz, Mikula Péter és a Bátsmegyei család. A XIX. század első felében Madách Imre birtokában találjuk, kinek fia Imre, »Az ember tragédiája« híres írója, 1823 jan. 21-én itt született s itt is halt el 1864 okt. 4-én. Itt van egyszerű sírboltja is. A nagy költőhöz méltó síremlékre most folynak a gyüjtések. A községbeli régi várkastély a vármegyének egyik legrégibb épülete, már a XV. század elején fönnállott; a Madách családnak ősi kastélya, helyreállíttatta 1799-ben Madách Sándor, a költő nagyatyja; most gazdasági épületnek használják. Az újabb kastélyt a költő atyja építtette. E kastélyok jelenleg Madách Aladár (†) leányának, Madách Flórának a tulajdonában vannak. Az evangélikus templom 1652-ben épült, mely évben Dúló Gábor, Madách János, Libertsey Ferencz és Mihály voltak a helység földesurai. Az 1758. évi tűzvész az evang. templomot is megrongálta, melyet 1819-ben közadakozásból újjáépítettek. A róm. kath. templom 1903-ban épült. A plebániát 1811-ben helyreállították, mely évtől az anyakönyvek is kezdődnek. 1873-ban a lakosság ötödrésze pusztult el kolerában. E helységhez tartozik Bikkespuszta (azelőtt Bikócz), Dobrovás (azelőtt Dubrava) és Háj.

Magyar Katolikus Lexikon

Alsósztregova, v. Nógrád vm. (Dolná Strehová, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. gácsi esp. ker-ében. - 1251: Strigua. Első tp-át 1397 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1811: alapították újra. Mai Nagyboldogassz. tp-át 1902: építették. Kegyura 1880: Madách Imre örökösei. Anyanyelve 1840: m., szl.; 1910: szl., m. - Filiái 1917: Borosznok, Érújfalu, Felsősztregova, Hartyán, Kislibercse, Nagylibercse, Nógrádszenna, Paróca, Perényes, Tótkisfalu. ** Gerecze II:531. - Schem. Ros. 1913:60.

Helységnévtár

Sztregova (Alsó-), RK. 110 Rozsnyó, ÁG. 381 Bánya, ref. 3 - , izr. 7 - .